Hónap elején nem gondoltuk volna, hogy mi vár ránk. Meseolvasáskor Boldog Dóra babánkkal mesére hívtam a gyerekeket, már sokan kívülről tudják a versikét és velem együtt mondják. Felolvastam nekik az Újra együtt című mesét. Feltettem nekik azt a kérdést, hogyan tudunk olyannak segíteni, akinek nem úgy működik az érzékszerve mint nekünk. Nagyon aktívan válaszoltak, hisz a csoportunkba van egy hallássérült kislány, akinek 8 hónapos kora óta van beépített készüléke. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert nagyon figyelnek erre a kislányra. Tudják, neki mennyivel nehezebb dolga van, ha lemerül a készüléke. Újraelevenítettük azt a hetet, amikor az érzékszerveinkről volt szó. Közlekedtek a csoportba bekötött szemmel, kerestek eldugott rezgő telefont, hangszereken játszottak, ízleltek különböző ízeket: édes, sós, keserű, savanyú, letakart dobozból ki kellet válasszák a saját játékukat, átkeltek egy képzeletbeli „lépegető ösvényen”. Mindegyik feladat után megbeszéltük mi lenne, ha nem működne valamelyik érzékszervünk, miért kell örülni, hogy ezek jól működnek. Sokkal jobban értik meg ezeket a dolgokat, ha ők maguk is megtapasztalják. Március 16.-tól már csak ügyeletben voltunk, így 13.-ig volt a csoportunk egyben. Most még erőteljesebben éreztük, hogy minden apróságnak örülnünk kell. Nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy miért kell minden apró dolognak örülni. Egyik kisfiú elmesélte, hogy kaptak egy kiskutyát, és minden nap elmesélte milyen örömöket szerez neki az a kis állat. A többiek is belejöttek, már a végén egészen szépen megfogalmazták gondolataikat. Mikor már otthonról kérdeztem őket a szülők közvetítésével, olyan is volt, aki azt mondta, hogy most neki az okozna örömöt, hogy ha jöhetnének újra óvodába. A kialakult helyzet óta a szülőknek folyamatosan küldöm a Boldogságóra ajánlásokat, relaxációs gyakorlatokat, ötlettárat. Fontosnak tartom a folyamatos kapcsolattartást és a szülők segítését. Csoportunkat megkértem mi is vegyünk részt abban a kezdeményezésben, hogy rakjunk az ablakba egy szívet, ezzel is örömöt okozzunk azoknak, akik értünk dolgoznak. Az egyik kislánynak a dédije is csatlakozott hozzánk. Nagyon kedves idős hölgy, aki folyamatosan küldi nekem is a bátorító jókívánságokkal teli üzeneteket, amiért hálás vagyok.
Apró örömök élvezete
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
Néhány kedves pillanatot válogattam össze azokból az élményekből, amelyeket együtt éltünk át a kis osztályommal!
Vidám kisdiákok társasága!
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
Márciusban fő célunk az volt, hogy figyelmünket tudatosabban ráirányítsuk életünk apró és nagyobb örömeire.
Már a hónap elején elkészítettük „Örömnaplónkat”, amibe naponta beírta mindenki azt az eseményt, élményt, amely számára örömet okozott.
A megváltozott, nehéz helyzetben is folytatták a gyerekek a naplóírást, ilyenkor még inkább fontos, hogy észrevegyenek, élvezni tudjanak és értékeljenek minden apró pozitív dolgot életükben!
A járvány terjedése miatti óvintézkedések otthonmaradásra ítéltek bennünket, ám a gyerekek „Örülök annak, hogy…” – kezdettel elküldték apró örömeiket, amikből megtudhatjuk, hogy „minden rosszban van valami jó”!
Örülök annak, hogy
– megismerkedhettem az online tanulással.
– kezd újra jó idő lenni.
– nem kell korán felkelni.
– Édesapám segített a tanulásban.
– Megtapasztaltam, milyen online tanulni.
– mindenki egészséges a családban.
– tanítottak traktort vezetni.
– Örömeim: a sütés, edzés, az erdőben sétálás.
– édesapám hazajött szerdán.
– pénteken elmentünk sétálni.
– több idő jut családunkra.
– több a szabadidőm.
– többet tudok kint lenni a szabadban.
– Közös beszélgetés az osztállyal.
– Apukám többször itthon maradt velem, hogy ne legyek egyedül.
– Sokat kártyázott, játszott a család minden este.
– El tudtam kezdeni egy új nagyon jó és érdekfeszítő sorozatot.
– Találkoztam rég nem látott családtagjaimmal.
– Memóriakártyában mindig legyőzőm apát és anyát, de néha egy kicsit hagyom magam.
– Együtt lehetek messze tanuló testvéreimmel.
– Újra együtt a család!
– Közösen ebédelünk a hétköznapokon is.
– Sokat társasozunk, kosarazunk együtt.
Magyarpolányi Kerek Nap Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola és Művészeti Alapiskola
Nagy szorgalommal, otthon elkészített kincsesládák
Sajnos a járvány helyzet miatt a boldogságórák személyes megtartására nincs lehetőség a Nyuszi csoportban sem. Ennek ellenére online folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel, akik nagyon együttműködőek. A gyerekek otthon végzik a feladatokat, ezzel is színesítve az otthon töltött időt.
Máté tízórairára egy vidám arcot kapott édesanyjától zöldségekből, mellyel már is vidámabb lett a napja.
Volt aki kertimunkával, növényápolással töltötte idejét. A pozitív szavak, a rendszeres öntözés pedig eredményesebb termést jósol.
Fazekas József Általános Iskola
Az órát egy kérdéssel és annak megválaszolásával kezdtük: Mi az ÖRÖM? (Mit jelent számodra ez a szó? Minek tudsz örülni? Neked mi okoz örömet? stb.)
Rávezettem a gyerekeket arra, hogy az életben nemcsak a nagy dolgoknak lehet örülni, hanem egészen apróknak is. Saját példával indítottam el egy láncot: „Örülök, hogy tavasz van és süt a nap.” A gyerekek körben állva folytatták a láncot, elmondták az előző mondato(ka)t, majd hozzátették a saját örömüket kifejező mondatot is. Ezután készítettünk egy közös „örömleltárt”, amihez mindenki adott valamit, aminek ma örült.
Átnéztük az örömleltárban szereplő örömforrásokat, majd megbeszéltük, hogy melyik érzékszervünkhöz kapcsolódnak ezek a tevékenységek, tárgyak, történések, érzések. Ezután megoldottuk a munkafüzet érzékszervekhez kapcsolódó feladatait. Összekötöttük a szövegeket a megfelelő érzékszerv rajzával, majd minden érzékszervhez további példákat gyűjtöttünk rajzban és írásban is.
Lazításképpen kivetítettem egy madár képét, ami a napos, bárányfelhős égen szállt. Beszélgettünk a képről: vajon boldog-e ez a madár? Miért? Mi okozhat örömet a madárnak? Próbáltunk itt is minél többféle megoldást keresni: mit hallhat, mit láthat, érezheti-e a szellő simogatását? stb. Elképzeltük, hogy mi is kismadarak vagyunk, majd a Bagdy Emőke által kidolgozott relaxációk közül kiválasztottuk a „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár” című gyakorlatot, megtanultuk, majd alkalmaztuk.
A digitális munkarend bevezetése miatt a boldogságóránk második része elmaradt… (minden témát 2×45 percben szoktunk feldolgozni)
A második órára tervezett feladatunk a következő volt (ezt csak megbeszéltük a gyerekekkel, a rajzok és a tabló nem készültek el, de ötletként felhasználható, ezért leírom):
Márciusi hónapunk meghatározó színei a piros-fehér-zöld, nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan. Ezért azt a feladatot választottam a téma rajzos feldolgozásához, hogy ezekhez a színekhez kapcsolódóan milyen örömök jutnak eszükbe a gyerekeknek. A piroshoz egyből a család, szeretet, szerelem szavakat társították, de megjelent a válaszok között a cseresznye, alma, szívecske, eperfagyi és a piros pont is. A fehér leginkább a havas tájat, havas játékokat, szánkózást, hógolyózást, hóember építését juttatta a gyerekek eszébe, de voltak, akik pillecukrot, fehér lovacskát vagy bárányfelhőket szerettek volna rajzolni. A zöld egyértelműen a természet örömeire emlékeztette a gyerekeket, de voltak, akik kedvenc zöld plüssállatukat, tankot vagy legkedvesebb zöld borítójú könyvüket rajzolták volna le. Sajnos a rajzok az otthontanulás miatt nem készültek el, de ezeket a rajzokat ragasztottuk volna fel egy nagy nemzeti színű lapra, majd kikerült volna iskolánk „Boldog Iskola faliújságjára”. A rajzolás közben szerettem volna meghallgattatni a gyerekekkel a hónap dalát, melyet óra végén közösen el is énekeltünk volna…
A vírus miatt nem minden úgy alakult ahogy terveztük, de végül mindent megoldottunk.
Online beszélgettünk a témáról és végeztük el a relaxációt, valamint a meditációt. A hónap dalát megosztottam velük, így otthonukban hallgathatták.
A tavasz beköszöntének öröme nagyon színes volt. A simogató tavaszi szellőt hóesés követte, így egyszerre örülhettünk a tavasznak és az eltévedt télnek.
Bővült az osztálylétszám a halacskánk mellé egy kutyus is érkezett (Mazsola), akit sajnos már csak fotóról láthatnak a gyerekek a szeptemberi tanítás megkezdéséig.
Készítettem egy vidám tablót az apró örömöknek. A gyerekek megírták számukra mi a legkedvesebb apró öröm és ezt a pillangók szárnyaira írtam.
A nehézségek ellenére ebben a hónapban is sikerült megtalálnunk az örömöket! 🙂
Március az apró örömök hónapja. A hónap legelején öröm kutatásba kezdünk ! Megpróbáltuk a kincsesládikóba összegyűjteni milyen apró örömök érnek bennünket egy nap folyamán. Március 8-án a fiúk apró figyelmeséggel készültek a hölgyeknek. Boldogság volt, hogy ennyire figyelmes gyerekek járnak a mi osztályunkba. Az iskola udvarát felfedeztük, az első tavaszi virágokat, pici kis bogarakat, az élet apró szépségeit. Március 13-án beszélgettünk márciusi ifjakról, elsétáltunk a kopjafához, és játszótérre. Nagy igazság, hogy akkor tudunk igazán örülni valaminek, ha előtte megtapasztaltuk a hiányát. Akkor nem gondoltuk, hogy hosszú időre az lesz az utolsó közös együtt töltött délután, addig az teljesen természetes volt és eszünkbe sem jutott hálásnak lenni miatta. Március 16-tól megkezdődött a digitális oktatás, mely mindenkit új és váratlan helyzet elé állított. A mézengúzok kicsi csapata ebben a nehéz időben is megpróbálja tökéletesen megoldani a feladatokat, és ebből a helyzetből is a lehető legjobbat kihozni. Csatlakoztunk az országos felhíváshoz, az 1./a osztályosok ablakaiba is kikerültek a szívecskék, így üzenünk azoknak akik ebben az időben is értünk dolgoznak, hogy KÖSZÖNJÜK!!!!! Mi pedagógusok pedig az iskola ablakaiból üzenünk diákjainknak, hogy nagyon-nagyon hiányoznak nekünk! Másik alkalommal szeretet kollázst készítettek a gyerekek, ahol egy képen próbáltak megjeleníteni mindent, ami fontos az Életben! A kincsestérkép is elkészültek melyek az apró örömre vigyáznak! Nagyon fontos hogy mindazt amit eddig megtanultunk, megküzdési stratégiákat és boldogságfokozó technikákat azt most alkalmazni is tudjuk! A márciusi hónap lezárásaként, belépve az áprilisba, 1-jén fordított napot tartottunk. „A humor relativizmus.Ha elég kíváncsiak vagyunk el tudjuk és akarjuk képzelni azt, hogy milyen lehet a másik bőrében, akkor meg tudjuk tanulni, hogy magunkat a kívülállók szemével lássuk. Akkor pedig már nevetni is tudunk magunkon!” Ezen a napon, kis drágák láttak el bennünket érdekesebbnél érdekesebb feladatokkal. Volt matek, környezet, tesi, ének s ami a legnagyobb öröm számomra BOLDOGSÁGÓRA is. Sőt volt olyan kis gyermek, aki beszélgetőkörhöz hasonlóan, kérte videóüzenetben mondjuk el milyen napunk volt!
„ Nehéz megmondani mit tartogat a jövő. Az élet mindenkinek szolgál meglepetésekkel. Néha a legborzasztóbb dolgokból is születhet valami csodálatos!”
A zalaegerszegi Landorhegyi iskola 3.-os boldogságcsoportjának tagjai – bár a járvány miatt az iskolában nem találkozhatnak – mégis együtt vannak, együtt tevékenykednek.
Közösen készített montázsuk: felhívás. Nemcsak a vírusfertőzés megelőzésére figyelmeztetnek, hanem megmutatják, hogy ebben a kényszerű helyzetben is helytállnak. Otthon, egymástól elszigetelve is össze lehet tartani, örömet szerezni, bátorítást adni egymásnak és mindnyájunknak.
Végére értünk Berg Judit: Rumini című regényének. Az utolsó mondatokat közösen olvastuk fel.