Múlt hétre terveztem e havi témánk, az apró örömök témakörének feldolgozását, ám a rendkívüli helyzet közbeszólt. Az iskolai oktatás helyét a távoktatás vette át.
Sokat gondolkoztam azon, hogy valósítsam meg a boldogság órák megtartását, hiszen az iskolában előkészített feladataim a távoktatásban nem valósíthatók meg. Csoportos kapcsolat felvételről szó sem lehetett, mert tanulóim egy részének munkavégzéséhez szükséges a személyes kontaktus, és a megfelelő technikai háttere sincs meg minden családnak feladatlapok nyomtatásához. Mindezek miatt kis késéssel kezdtük el a boldogságórák feladatait, a vége átcsúszott április első napjaira. Azonban minden rosszban van valami jó: így a szülők is beleláthatnak és gyakorolhatják egy kicsit a pozitív pszichológiát, rájöhetnek, a gyerekekkel együtt, hogy ebben a nehéz időszakban is létrejöhetnek apró örömök, történnek velük jó dolgok.
Szerencsére a szülők nagyon együttműködők. Minden nap elvégzik a feladatokat, és visszaküldik fotók, néhányan videó formájában. Így a téma feldolgozását fotókkal is tudom illusztrálni. Mindezekért nagyon hálás vagyok nekik!
A feladatokat részletesen leírtam a szülőknek, akik instrukcióimat minden nap pontosan követik.
Az első feladat minden nap az volt, hogy hallgassák meg az “Imádok élni” című boldogságdalt együtt, majd élvezzék ki az első perceket: egyenek együtt egy csokit, ropit, vagy ki mit szeret. Küldtem képeket, idézetet, amik az örömet, boldogságot fejezik ki. Kértem, hogy ezek kapcsán beszélgessenek el arról, mi az öröm, mi okoz örömet, boldogságot nekik:

A következő feladat az volt, hogy mindenki fogalmazza meg, milyen öröm érte ma. Ehhez segítségül küldtem néhány tevékenységet, momentumot, képeket, amikről tudtam, hogy családjuk életébe illeszkednek. Ezt kértem, hogy írják is le vagy fotózzák le minden nap, mert gyűjteni fogjuk az örömeiket, egy héten keresztül.
Ezután egy kép segítségével a fiatalok megkérdezték családtagjaikat, hogy őket milyen öröm érte aznap. Azért találtam ki a képet, mert osztályomban vannak olyan tanulók, akik nem tudnak beszélni, illetve nem tudják magukat verbálisan megfelelően kifejezni.

Minden tanulónak készítettem egy személyre szabott kincsesládát, melyre ráírtam: “XY örömkincsei”. Ebbe “teszem bele” minden nap az örömeiket, és elküldöm nekik a képet, hogy lássák, mindig éri őket valami jó dolog, valami öröm, amire jó visszagondolni, jó emlékezni. Első nap én is belehelyeztem egy örömet mindenkinek a ládájába kifejezve, hogy öröm nekem, hogy az osztályom tagjai és mindenki egészséges.
A következő feladatban megkértem, hogy ültessenek magokat. Leírtam, hogy ennek a magnak a megfelelő hőmérsékleten, vízen és napfényen kívül szüksége lesz még egy-egy jó szóra, szeretetre, ami az élet apró örömeit mutatja meg neki. Az öntözés mellett szeretetet, jó szót is kell neki adni. Kértem, írják le minden nap, milyen jó szóval, szeretettel biztatják a magocskájukat, majd fotózzák le, hogyan fejlődik a kis növényük. Remélem, gondoskodásuk örömteli eredményt szül. 