Nem apró, hanem nagy öröm, amikor együtt lehet a csoport és közösen készítjük az ajándékot Nőnapra. Amikor egy pajtásunknak az arcán tükröződik a boldogság, mert szeretettel ünnepeljük meg a születésnapját és jót bulizunk az oviban. A járványügyi helyzet miatt bekövetkezett zárás után pedig azzal szerzünk örömöt, hogy kis-videókban küldünk verseket egymásnak. A zárt Facebook csoportunkon belül megosztjuk az óvónők által ajánlott, otthon elkészített munkák fotóját. Egyszóval így is tartjuk a kapcsolatot, nem feledkezünk meg senkiről és nagyon várjuk, hogy újra találkozhassunk! Kollektívánk pedig nagy örömmel osztotta meg „Szeretve szeretni” című dalát, amelyet más közösségek is elénekelhetnének, hogy a gyermekekért széles körű összefogást eredményezzen!

Úgy gondolom, hogy ennek a hónapnak a témája a lehető legjobbkor „jött”. Az apró örömök megtalálása sokat segít abban, hogy könnyebben vészeljék át a családok az újabb kényszerszünetet. Miután az óvodában nem tudtuk megvalósítani az e havi játékokat, így megkértem a szülőket, hogy segítsenek ebben. Nagyon nyitottak voltak erre. Visszacsatolásként írtak néhány sort, hogy milyen jó volt azt a pár órát így együtt tölteni a gyerekekkel, igazi kincseket keresni, amiket amúgy észre sem vettek volna. Fotókat is csatoltak a felfedezés pillanatairól, gondolatokról, rajzokról.
Kaptam térképet arról, hogy a „rohanó, ugrabugráló”, alaposan körbenéző csiga miket látott. Volt, aki a vidám emlékekről készített tablót. A régi dolgok, fotók keresgélése közben a család jót nosztalgiázott, majd közösen, szőnyegen hasalva együtt elkészítették a tablót, miközben sokat beszélgettek.
Volt, aki a kis húgát is bevonta az apró örömök, kincsek keresésébe, és még a kis csigát is elkészítették. Voltak olyanok is, akik a szabadban keresték, hogy miket is találhatott, láthatott a kis csiga.

Úgy gondolom, hogy ennek a hónapnak a témája a lehető legjobbkor „jött”. Az apró örömök megtalálása sokat segít abban, hogy könnyebben vészeljék át a családok az újabb kényszerszünetet. Miután az óvodában nem tudtuk megvalósítani az e havi játékokat, így megkértem a szülőket, hogy segítsenek ebben. Nagyon nyitottak voltak erre. Visszacsatolásként írtak néhány sort, hogy milyen jó volt azt a pár órát így együtt tölteni a gyerekekkel, igazi kincseket keresni, amiket amúgy észre sem vettek volna. Fotókat is csatoltak a felfedezés pillanatairól, gondolatokról, rajzokról.
Kaptam térképet arról, hogy a „rohanó, ugrabugráló”, alaposan körbenéző csiga miket látott. Volt, aki a vidám emlékekről készített tablót. A régi dolgok, fotók keresgélése közben a család jót nosztalgiázott, majd közösen, szőnyegen hasalva együtt elkészítették a tablót, miközben sokat beszélgettek.
Volt, aki a kis húgát is bevonta az apró örömök, kincsek keresésébe, és még a kis csigát is elkészítették. Voltak olyanok is, akik a szabadban keresték, hogy miket is találhatott, láthatott a kis csiga.

A boldogságóra programja megint nehézségekbe ütközött, most van szükség igazán az apró örömök élvezetére. A gyermekkel a szülőkkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a zárt csoporton belül. A feladatokat folyamatosan küldjük és visszajelzéseket kapunk a gyerekekkel történt eseményekről. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy legalább így kapcsolatban legyünk. Ebben a nehéz időszakban igazán nagy szükség van a pozitív megerősítésre. Nekünk pedagógusoknak a feladatunk, hogy folyamatosan kapcsolatba legyünk a családokkal. Feltöltünk olyan képeket is ami mindenkinek örömöt és boldogságot okoz.