Márciusban egész hónapban rácsodálkozhattunk az ébredő természetre, a minket körülvevő környezet szépségeire.
Sétáink során figyeltük a madarak énekét, a nyíló virágokat, az árkokban, kis „patakunkban” a víz útját.
Örömömre szolgált, hogy a gyerekek a reggeli óvodába érkezéskor már mesélték, hogy milyen kismadarat láttak, néhányan hoztak magukkal apró virágcsokrot, amit maguk gyűjtöttek az otthoni kertben.
Boldogságóránk hetében közösen énekeltünk az ibolyáról, mely észrevétlen, apró virág, mégis széppé teszi az erdőt.
A boldogságórát relaxációval kezdtük. Bagdy Emőke „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok,..” relaxációjának segítségével hangolódtunk a témánkra.
Játékkal folytattuk. Egy puha takaróval letakartam több eszközt, tapogatással kellett kitalálniuk a gyerekeknek, mit rejt a takaró, s meg is beszéltük utána, mi segített nekik a kitalálásban.
Beszélgetőkört indítottunk, mindenki elmondhatta, mi okoz neki örömet, nagyon jó gondolatokat osztottak meg a gyerekek egymással.
Körben állva mozogtunk az érzékszervekről szóló kis mondókánkra („Itt a szemem, itt a szám,..”), majd először én soroltam néhány dolgot, melyek örömet okozhatnak nekünk, s a gyerekek megmutatták magukon, melyik testrészükkel érzékelik ezeket. Ezután a gyerekek maguktól is sorolták azokat a dolgokat, melyek az ő számukra örömforrások és mindannyian megmutattuk magunkon az érintett testrészeket.
Öleléslánccal zártuk a mozgást, majd a gyerekek becsukták a szemüket, lekuporodtak vagy lefeküdtek a padlóra és egy erdei tisztásra „varázsoltam” őket, elénekeltem a „Mély erdőn ibolyavirág” című éneket, miközben mélyeket szippantottak az „erdei levegőből”. Több gyermek máshová szeretett volna „elvarázsolódni”, így szabadon választhatták a „helyszínt”. A lecsendesedés után mindenki elmesélhette, hol járt és milyen érzés volt.
A téma feldolgozása közben ahogyan a gyermekekkel igyekeztem „megláttatni” azokat az apró dolgokat, melyek körülvesznek és örömmel tölthetnek el minket, én is jobban megtapasztaltam az emberek kedvességét, segítőkészségét, érzékeltem a minket körülvevő természet apró csodáit.

Beszélgettünk arról ki mit szeret magában. A gyerekek még mindig jellemzően a ruházatuk egyediségére figyelnek, csak kevés gyermek mesélt arról, hogy a szeme színét, a haját stb, szeret. Hogyan lehet egymásnak kedveskedni itt már kreatívabbak voltak, rajzolni, levelet írni, ajándékot adni, megsimogatni, a kedvenc játékát játszani stb.
A víz világnapján sok mindenről beszélgettünk: mi minden él vízben, mire használjuk a vizet, miért kel vigyázni a vízre, beszélgetés után sok minden le is rajzoltak. Kirándultunk a Dunához is.

A hónapban az Erősség programból választottam a játékokat. Az Angyalkázás- játékot Tündérrel játszottuk, minden gyermek nevét beletettem egy – egy kindertojás belsőbe, és mindenki húzott egyet. Annak a csoporttársának kedveskedett, segített öltözni (nagyobbak a kisebbeknek), összepakolni, ebédkor a poharát kivinni. Nagyon érdekes volt, hogy néhány kis barát egymást húzta, ők különösen örültek egymásnak.
Folytattuk a „Megszólalnak a tárgyak” játékkal, én választottam ki a hétköznapi tárgyakat ( törölköző, párna, takaró, építőkocka, pohár, öntözőkanna, pizsama, szemétlapát, seprű, biciklis kesztyű) Érdekes volt számukra, hogy mit beszélhetnek a tárgyak, mitől lesznek boldogok, pl. kispárna- ráfekszünk, és jó nagyot alszunk benne…
Folytattuk a „Hogyan kedveskedjünk?” játékkal, elmondtam a gyerekeknek, hogy mik is azok a szeretetnyelvek, hogyan tudja kifejezni és megélni az ember a szeretetét. Boldog Dóri is elmondta, hogy neki mi a szeretetnyelve, majd én is, és sorra megkérdeztem a gyerekeket, hogy ők mitől lesznek boldogok, hogyan érzik, hoögy szeretik őket: kutyussal játszani, ha elesik az udvaron, és valaki megsimogatja, segítenek, hogy boldog legyek- játszanak velem, a barátom megölel, fogócskázik velem, ha játszanak velem…. Testnevelés foglalkozáson a Lépésváltó játékot játszottuk, mivel Breki csoport vagyunk, így különösen tetszett a gyerekeknek.
Szerintem ismét egy tartalmas hónapot zártunk.