A foglalkozás elején közösen köszöntöttük Boldog Dórát, a Boldogságóra program jelképes figuráját, amely a gyermekek számára ismert és kedvelt elem, és segíti a ráhangolódást a foglalkozás témájára. A rövid bevezető rituálé után a gyermekek mimika és testmozgás segítségével fejezhették ki az öröm érzését. Megmutatták az arcukkal és testtartásukkal, hogyan néz ki az, amikor valaki boldog vagy örül. Ez a tevékenység segítette az érzelmek nonverbális kifejezésének gyakorlását, valamint oldott, vidám légkört teremtett a foglalkozás további részéhez. A ráhangolódást követően öröm – labda játékot játszottunk. A gyermekek körben ültek, és egymásnak adták a labdát. Akinél a labda volt, az befejezte a mondatot: „Nekem az okoz örömet, hogy…”. A játék során a gyermekek személyes élményeiket oszthatták meg társaikkal. A válaszok között megjelentek a családdal töltött közös élmények, a barátokkal való játék, a mesehallgatás, a rajzolás vagy a kedvenc játékokkal való foglalatosság. A tevékenység fejlesztette a gyermekek kommunikációs készségét, a szóbeli önkifejezést, valamint az egymásra figyelést és a türelmes meghallgatás képességét. Ezt követően a gyermekek meghallgatták „A kis sün és az örömpillanatok kosara” című mesét. A történet egy kis sünről szólt, aki megtanulta észrevenni és „összegyűjteni” azokat az apró örömteli pillanatokat, amelyek a mindennapokban körül veszik. A mese feldolgozása során rövid beszélgetést folytattunk a történet tartalmáról, amely lehetőséget adott a gyermekeknek arra, hogy megfogalmazzák gondolataikat, és kapcsolatot teremtsenek saját élményeik és a mese mondanivalója között. A mese hozzájárult a pozitív életszemlélet erősítéséhez, valamint az érzelmi élmények tudatosításához. A mesét ismét egy interaktív játék követte. A labda ismét körbejárt a gyermekek között, és akihez került, az a következő mondatot fejezte be: „Engem az tesz boldoggá, amikor…”.
A gyermekek örömmel kapcsolódtak be a tevékenységbe, és egyre több személyes élményt osztottak meg társaikkal. A feladat segítette az érzelmek tudatosítását, a gondolatok verbális megfogalmazását, valamint a társak élményeinek elfogadását. Az élmények feldolgozását kreatív alkotótevékenységgel folytattuk. A gyermekek rajzolással, vágással és ragasztással jelenítették meg azokat a dolgokat, amelyek számukra örömet okoznak a mindennapokban. Az alkotásokban megjelentek családi élmények, baráti kapcsolatok, kedvenc játékok, állatok és különböző szabadidős tevékenységek. A vizuális tevékenység során fejlődött a gyermekek finommotorikája, kreativitása és esztétikai érzéke, valamint lehetőség nyílt az egyéni élmények és érzelmek képi kifejezésére. A foglalkozást az „öröm-szobor” játékkal zártuk. A játék során zene szólt, amely mozgásra ösztönözte a gyermekeket. Szabad mozgás közben, amikor a zene megállt, a gyermekeknek „szoborként” kellett megjeleníteniük az öröm érzését. Testtartással, mozdulatokkal és arckifejezéssel fejezhették ki pozitív érzelmeiket. A játék nemcsak örömteli lezárást biztosított a foglalkozás számára, hanem hozzájárult a mozgásos önkifejezés fejlődéséhez is. A játék közben egy különleges, spontán pillanat is erősítette a téma üzenetét. A zene közbeni mozgás során egy katicabogár egy kisfiú kezére szállt. A gyermek ezt nagy örömmel fogadta, és láthatóan nagyon boldog volt ettől a váratlan élménytől. Ez a természetes, spontán helyzet jól példázta a foglalkozás központi gondolatát: az apró, hétköznapi pillanatok is képesek valódi örömöt és boldogságot adni. A foglalkozás során a gyermekek aktívan, érdeklődéssel és motiváltan vettek részt a különböző tevékenységekben. Szívesen osztották meg saját élményeiket, és figyelmesen meghallgatták társaikat. A tevékenységek hozzájárultak az érzelmi kompetenciák fejlődéséhez, az érzelmek felismeréséhez és kifejezéséhez, valamint a pozitív gondolkodás erősítéséhez. A közös játékok, beszélgetések és alkotó tevékenységek támogatták a csoportkohézió erősödését, valamint segítették a gyermekeket abban, hogy tudatosabban figyeljenek a mindennapok apró örömeire.
Apró örömök élvezete
Boldogságot lehet adni, kapni, kérni, felidézni, elfelejteni, óhajtani, … na de vetni?
Mi megpróbáltuk.
A körülmények kedvezően alakultak: a föld puha és porhanyós volt, szinte vágyott a boldogságra. A nap melegen sütött, a gyerekek lelkesedése tetőfokon állt.
Kihasználtuk a lehetőséget, és osztályfőnöki óra keretében otthonról hozott virágmagvakat bújtattunk az anyaföldbe, hogy mire eljön a ballagás ideje, „virágköntösbe” öltözzön az iskola udvara.
A falakon belül faliújságon tettük közre a várva várt hónap legjelesebb napjait.
Boldogságórán ezúttal az apró örömök témájával foglalkoztunk. Arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy a mindennapokban milyen kis dolgok tudnak örömet hozni az életünkbe: egy mosoly, egy kedves szó, egy segítő kéz vagy egy közösen eltöltött pillanat.
A beszélgetés után kreatív feladat következett. Kis szív alakú mézeskalácsokat készítettünk, amelyek az örömöt és a szeretetet jelképezték. Ezeket a szíveket egy közös üvegbe helyeztük, így készült el a mi „szeretetbefőttünk”.
Mielőtt az üveget lezártuk volna, mindenki kívánt valami jót a társainak: sok mosolyt, barátságot, türelmet és vidám napokat. Az elkészült szeretetbefőtt köré világító szívfüzért tettünk, amely még különlegesebbé tette ezt a közös alkotást.
A foglalkozás végére a teremben nemcsak egy szép emlék maradt, hanem sok-sok kedves gondolat is. Jó volt együtt megtapasztalni, hogy a boldogság gyakran az apró örömökben és az egymásnak adott szeretetben rejlik.
1-ES SZÁMÚ NAPKÖZIOTTHON, NAGYKÁROLY
A márciusi Boldogságóra keretében az „Apró örömök élvezete” témakörét a Nőnap méltó megünneplésével kapcsoltuk össze. Ezen a napon nem a nagy ajándékokon, hanem az együtt töltött idő varázsán és a szívből jövő gesztusokon volt a hangsúly.
A gyerekek meghitt, verses, énekes és táncos előadással lepték meg az édesanyákat. A fellépés minden mozdulata és ríme azt üzente: a legnagyobb boldogság a figyelemben és az egymásra szánt időben rejlik. A műsor után a közös alkotásé lett a főszerep: az anyukák és a gyerekek közösen díszítettek szív alakú mézeskalácsokat.
Az asztaloknál ülve, az íróka illata és a közös díszítés közben megállt az idő. Ez a délután tökéletes példája volt annak, hogyan válhat egy egyszerű tevékenység – a cukormáz húzása, egy közös mosoly vagy egy érintés – olyan apró örömmé, amely feltölti a lelket. A gyerekek megtapasztalhatták, hogy az alkotás öröme akkor a legteljesebb, ha azt azzal oszthatják meg, akit a legjobban szeretnek.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola
Milyen apró örömöket érezhetünk az öt érzékszervünkkel? Ezeket rajzoltuk le. Közben megismertük a különböző érzékszerveinket és rácsodálkoztunk , hogy mennyi örömforrásnak a lehetősége. Szituációs játékok segítségével eljátszottuk az érzékszerveink által nyújtott örömforrásokat.
Ezúttal egy különleges Boldogságórát tartottunk. A foglalkozás középpontjában az apró örömök felismerése és megosztása állt. A gyerekekkel arról beszélgettünk, milyen kis dolgok teszik boldogabbá a mindennapjainkat: egy kedves szó, egy mosoly, egy közös játék vagy egy jól sikerült pillanat az iskolában.
A beszélgetés után kreatív tevékenység következett: szíveket barkácsoltunk, amelyek az örömöt, a szeretetet és az egymás iránti figyelmet jelképezték. A gyerekek nagy lelkesedéssel dolgoztak, és minden szív egy-egy apró boldogságot hordozott magában.
A foglalkozás végére a tantermet nemcsak színes alkotások, hanem sok mosoly és jókedv is betöltötte. Jó volt együtt felfedezni, hogy a boldogság gyakran a legegyszerűbb pillanatokban rejlik.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
A Boldogságóra program keretében tavaszi örömsétát valósítottam meg az óvodás gyermekekkel. A tevékenységet beszélgetés előzte meg. Arra hívtam fel a figyelmüket, hogy a séta során próbáljanak minél több apró változást észrevenni a természetben. Arra biztattam őket, hogy figyeljenek a hangokra, a fényekre, a színekre, valamint a körülöttük megjelenő virágokra és rügyekre.
A séta közben együtt rácsodálkoztunk a tavasz jeleire: meghallgattuk a madarak csicsergését, megfigyeltük a napsütés játékát a fák ágai között, és észrevettük a nyíló virágokat is. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek érzékelésére és megfigyelőképességére építsek, ezért többször megálltunk, csendben figyeltük a környezetünket, és megosztottuk egymással, ki mit vett észre.
A gyermekek örömmel és kíváncsian kapcsolódtak be a tevékenységbe. Az apró felfedezések láthatóan örömet okoztak nekik, és segítettek abban, hogy tudatosabban figyeljenek a természetben zajló változásokra. A közös élmény erősítette bennük a természet iránti érdeklődést, és hozzájárult a pozitív élmények megéléséhez is. 🌸🌿🐦
A Boldogságóra program keretében az „Apró örömök élvezete” témával foglalkoztunk. Az óra célja az volt, hogy a diákok felismerjék: gyakran a jövőre várunk, miközben a jelenben is számtalan öröm vesz körül bennünket – csak meg kell tanulnunk észrevenni őket.
A foglalkozást egy gondolatébresztő beszélgetéssel indítottuk. Arról beszélgettünk, hogy hányszor mondjuk azt: „Majd akkor leszek boldog, ha…”, és közben elszalad mellettünk a mai nap. A tanulók saját példákat is hoztak: egy jóízű nevetés a szünetben, egy különleges égbolt hazafelé menet, egy kedves szó egy baráttól. Rájöttünk, hogy ezek a pillanatok sokszor fontosabbak, mint a nagy, ritka események.
Az óra hangulatát egy ismert sorozat idézete is erősítette a Így jártam anyátokkal című sorozatból. A történet egyik szereplője, Ted Mosby arról beszél, hogy az életben nem a nagy pillanatok számítanak a leginkább, hanem a kicsik – azok, amelyekről akkor még nem is tudjuk, milyen fontosak.
Ezután irodalmi szövegekkel dolgoztunk. A tanulók Arany János és Petőfi Sándor verseiből választottak. A csoportok arról beszélgettek, hogyan tudja a költő a hétköznapi dolgokat különlegessé tenni. Milyen szavakkal, képekkel, jelzőkkel éri el, hogy jobban figyeljünk a világ apró részleteire?
Az óra kreatív részében mindenki választott egy „láthatatlan” tárgyat a teremben – például egy kopott ceruzát, egy kilincset vagy egy régi radírt. A feladat az volt, hogy legalább három olyan jelzőt vagy érzést fogalmazzanak meg róla, amit korábban nem vettek észre. Meglepően érzékeny és ötletes gondolatok születtek: egy egyszerű tárgy mögött történetek, emlékek és hangulatok jelentek meg.
A foglalkozás végén közösen megfogalmaztuk: a jelen élvezete nem magától történik, hanem figyelmet igényel. Néha tudatosan meg kell állnunk, körbenéznünk, és észrevennünk, mi mindenért lehetünk hálásak. A tanulók aktívan és nyitottan vettek részt az órán, és sokan jelezték, hogy megpróbálnak ezután jobban figyelni a mindennapok apró örömeire.
Március havi téma: Ráhangolódás a Boldogság világnapjára – Apró örömök élvezete
Ráhangolódás mozgással
Boldogságunk ereje, 1-et mutatunk a kezünkkel
Tízezernyi öröme. 10-et mutatunk – „sok öröm”
Felmásztunk a hegyre, karunk magastartásba lendül – „fel a hegyre”
Leszálltuk a völgybe. leguggolunk – „le a völgybe”
Ha fent voltunk, mosolyogtunk, karunk magastartásba – „örülünk együtt”
Ha lent voltunk, összefogtunk. leguggolunk – „segítünk egymásnak”
Ha fent sem voltunk, karunk magastartásba
Lent sem voltunk, karunk lefelé tartása
Otthon voltunk. önmagunk átölelése
Apró örömök
Kilátó
Megnevezünk 3 dolgot, ami itt és most örömet okoz. A figyelmet az érzékszervekre irányítom: – mit látsz, hallasz, érzel?
Boldog mondóka
Mozgásos mondóka tanulás a testünk-lelkünk feltöltődésére!
Várfalvy Emőke verse. Forrás: https://avarfalvimesek.blog.hu/2018/10/22/boldog_mondo_ka
Örülök a télnek, kezeinkkel, ujjainkkal hóesést imitálunk
örülök a nyárnak, feltartott kézzel megfordulunk magunk körül
friss tavaszi szélnek, feltartott kézzel hajladozunk a szélben lassú hullámmozgást végzünk
őszi lombhullásnak, lassú hullámmozgást végzünk lefele a kezeinkkel
hogyan lehetsz bárhol, kérdő mozdulatot teszünk a kezünkkel
és bármikor boldog?
Ha a napsugarad, felnézünk az égre, kitárjuk a karjainkat
a szívedben hordod! a napsugarakat a szívünkhöz öleljük
Testmozgás
Kondiparkba érkezünk
Gyors energizáló mozdulatokat és a két agyféltekét összehangoló gyakorlatokat végzünk: nyújtózás, vállkörzés, helyben futás. Majd közösen kirázzuk a karokat-lábakat, és egy mély levegőt veszünk.
Fenntartható boldogság
Boldogság Szökőkút
Körbe állunk, és mindenki mondjon egy élményt, amit hazavisz a képzeletbeli „parkból”.
Azzal zárom, hogy a boldogság gyakorlás kérdése, amit nap mint nap lehet erősíteni.
A gyerekek először lerajzolták egy kedves emléküket, majd elmesélték a többieknek, miért fontos számukra.