Csodálatos idő, izgalmas programok, örömséták. Ezek jellemezték az Apró örömök hónapját. Március témája remekül passzolt a “Nézd, milyen az emberi test!” projektemhez. Imádom a boldogságórákat többek között azért is, mert nagyon jól összeegyeztethető bármely óvodai témával. Szeretném összefoglalni és megosztani veletek az elmúlt két héten történteket.

A beszélgetőkörben elsőként említést tettem testük felépítéséről, testrészeinkről és funkcióikról, szerveinkről, testünk hangjairól: szívdobogás, csuklás, gyomorkorgás, egészségünk védelméről. Amit fontosabbnak tartottam, hogy beszélgessünk a testünkre ható érzésekről, ebből kifolyólag különböző érzetekről. Az egyik kisfiú elmondta, ha izgul, fáj a hasa. Egy másik kisgyerek arról beszélt, ha öröm éri, olyan, mintha a föld felett járna. Körbeültünk és egy labda átadásával mindenki elmesélte, melyik testrészének, szervének működéséért hálás. Örömmel tapasztaltam, hogy ovisaim nagyon okos gondolatokat osztottak meg velem. Elvégeztük Bagdy Emőke “Összehangoló” elnevezésű relaxációját, majd elmeséltem Bezzeg Andrea “Újra együtt!” című meséjét. Játékos formában megérintettük és megneveztük egymás testrészeit, “Tükörjátékot” és “Szem, orr, térd, alma” játékot játszottunk. Az ízek érzékeléséről is szót ejtettünk. A nyelvünk melyik részén érezzük a sós/édes/savanyú/keserű ízt? Kipróbáltuk: sót, citromot és csokit kóstoltunk. A gyerekek mókás arcokat vágtak a különböző ízek felfedezésekor.

A következő kérdésekre kerestem a válaszokat: Mi okoz örömet az életedben? Mitől szebb a világ? A következő válaszokat kaptam:

“A virágoktól.”❤
“Süt a nap.”❤
“Este világít a Hold és a csillagok.”❤
“Színes a világ.”❤
“Anya és apa megtesz mindent értem és a testvéremért.”❤
“Sokat nevethetünk.”❤
“Létezik a Mikulás és a Jézuska.”❤
“Szeret a nagyim.”❤
“Látsz egy szitakötőt!”❤
“Pillangó a kezemre repül.”❤
Nagyon jó hangulatú és tartalmas beszélgetéseket tudhatunk magunk mögött.

Egy másik alkalommal szóba került egy komolyabb téma is. Meséltem a gyerekeknek arról, hogy az ember fizikai, energetikai és mentális testből épül fel. Az ember nem látható részei az energiatestekből, csakrákból (energiaközpontok) és a meridiánokból (energiacsatornák) áll. Célom az volt, hogy a gyerekek halljanak ezekről a kifejezésekről, továbbá megtapasztalják, milyen lehetőségeik vannak (és lesznek a későbbiekben) arra, hogy mentális egészségükre is odafigyeljenek. Tulajdonképpen ez egy ráhangolás is volt a részemről, hiszen csoportunkba érkezett Nagy Krisztina, jóga- és pilatesoktató, masszázs- és mozgásterapeuta, shiatsu gyógyász. Nagyon vártam ezt a napot. Kriszta nyugodt, kiegyensúlyozott személyiségével teljesen elvarázsolt minket. Megmutatta nekünk hangszereit. Kezünkbe vehettünk és megszólaltathattuk az esőbotot, a thingsát, a koshi harangot és a hangtálakat. Kriszta játékos jógagyakorlatokat mutatott nekünk, majd hangtálas meditációval zártuk a délelőttöt. Boldogság volt számomra, miként kapcsolódnak a gyerekek Krisztával és azokkal a dolgokkal, amit ő képvisel. Hálás köszönet érte!

Megérkezett a jó idő, így sokszor töltöttük az időnket a szabadban. Egyik alkalommal felfedeztük óvodánk környékét és megkerestük néhány gyermek lakóhelyét, meglátogattuk beteg csoporttársunkat, kiskutyákat simogattunk. Séta közben megfigyeltük az ébredező természetet, megcsodáltuk a tavasz első virágait. A gyerekek megtapasztalták, hogy a természet és az állatok mennyi örömet tudnak adni nekünk.

Egy másik alkalommal a Boldogság Világnapján a Duna-partra kirándultunk. Fő célom volt a természet megismertetése, megértése és megszerettetése, továbbá a természet/állatok iránti tisztelet kialakítása. Köveket és megannyi élményt gyűjtöttünk ezen a napon. A kavicsokra érzékszerveinket festettük (szem, orr, száj) és a homok-víz asztalban játszottunk velük. A kövek cserélgetésével igazán vicces figurák születtek.

Régészeti kiállításon is jártunk a helyi Brigetio Öröksége Látogatóközpontban, ahol egy múzeumpedagógus várt minket, aki tárlatvezetésébe remekül belefoglalta az emberi testről tanultakat: énekeltünk, mozogtunk és csontvázakat is láttunk.

Dalaink, verseink is a témánkhoz kapcsolódtak (“Ugi-bugi”, “A fejem, a vállam, a térdem, a bokám”, “Itt a szemem, itt a szám”, “Mit csinál a kis kezem?”, “Pont, pont, vesszőcske”). A mozgásos mondókák segítettek a gyerekeknek abban, hogy rövid időn belül elsajátítsák a kiírt irodalmat. Sokszor játszottuk a “Megy a labda vándorútra…” című dalt, ahol magunk alkottuk a játékszabályt. A dal végéhez érkezve: “Simogasd meg az arcod!”, “Fogd meg a bokád!” Bagdi Bella dalait is sokszor hallgattuk.

A manipulatív központban saját készítésű társasjátékokkal játszottunk.
1. társasjáték: a gyerekek rajzoltak egy arcot egy papírra, majd dobókocka segítségével olyan vonalat rajzoltak a megrajzolt figura fejtetőjére, ami a dobókocka pöttyeihez tartozott. Rövid időn belül mindegyik fejecskének szép frizurája lett.
2. társasjáték: a játék elején mindenki kapott egy bábut, majd ezekkel dobókocka segítségével lépegettek a gyerekek a táblán. A feladat az volt, hogy mutassák meg különböző testrészeiket.
A munkafüzet feladatait is megoldottuk, melyek tökéletesen illeszkedtek az emberi test témakörhöz.

A testnevelés foglalkozást bemelegítéssel kezdtük a tanult dalokra. Gyakoroltuk a keresztezett mozgásokat (Pl: Fogd meg a bal kezeddel a jobb füledet!). Csukott szemmel végeztünk különböző feladatokat. A gyerekek megtapasztalták, milyen fontos a látás. Széktornáztunk is. A foglalkozást a “Rakéta” játékkal (testrészeink mozgatásával hangos/halk rakétát lőttünk fel az űrbe) és a „Figyelj a testedre!” játékkal (jelre különböző testtartásokat végeztünk) zártuk. Levezetésként nagyméretű kockákból kiraktuk egy kislány testének körvonalát. Ő lett a mi Örömkénk.

Nagyon sokat nevettünk az elmúlt két hétben (is). Boldogság volt számomra, hogy a tervezett ötleteimet maximálisan sikerült megvalósítanom. Beleértve ebbe természetesen a Boldogságórákat is.

Ősz óta készült képeket nézegettünk az IT -n. Mindenki megkereste a képen önmagát és visszaemlékeztünk, mindenki elmondhatta hogy érezte magát. Az érzelmek kifejezését, megnevezését gyakoroltuk.
Relaxációs gyakorlat: „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom”. A relaxációs gyakorlat során az egész test ellazítása volt a cél.
Feladatlap segítségével ismételtük az érzékszerveinket (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás), majd ki is próbáltuk őket.
Az érzékszerveink próbatétele pedig a „Mit rejt a zsákom?” (tapintás) játékkal zárult.
Végezetül pedig meghallgattuk Bagdi Bella egyik személyiségfejlesztő dalát.

Az Öröm forrása c. történet feldolgozása után, az öröm ládikánkba mindenki beletehette a saját apró örömét, amit megfogalmazott magának. Először nem volt egyszerű meghatározni, mi okozott nekik örömet, mitől váltak boldoggá, vidámmá, de aztán kis segítséggel fantasztikus pillanatokat élhettünk át. A visszaemlékezéssel ismét mosolyt csaltunk az arcukra.

Hogyan tápláld az öröm forrását?

„Nem az a fontos, hogy milyen nap van, hanem az, hogyan fogod eltölteni. Boldogan, vidáman, vagy magadba roskadva, búsan. Mindig van minek örülni a nehézségek ellenére, csak vedd észre a porszemnyi jót, és a napod csodás lesz.”
E. Matthew Urban

A második mellékletben levő érzékszervek lap segítségével meghallgattuk Az Öröm forrása c. mesét. A gyerekek a képeket nyomógombként használták a történet hallgatása során.
Majd egy ládikát adtunk kézről-kézre, ritmusra, mialatt az „Itt a láda, mi van benne? / Apró öröm a kezembe! / Add tovább! Add tovább! / Te fizesd meg az árát!” mondókát skandáltuk. A ládikában kis képek voltak. Akinek az utolsó ütemre a kezébe jutott a ládika, az kivehetett belőle egy kis képet, ami ábrázol egy dolgot azok közül, amit az Öröm forrásához vezető úton észre kell vegyünk: bagoly, fakopács, pillangó, katicabogár, díszes kavics, gólya, és végül maga az Öröm forrása.
Utunk során sikeresen megtaláltunk mindent, mosolyra görbült a szánk mindeközben, végül elérvén az Öröm forrásához megtapasztaltuk, hogy az Öröm forrásának vízhozamát napi többszöri öleléssel táplálhatjuk!
Az apró tettek nagy örömet okoznak!
Üdvözletünket küldjük szívmelengető, baráti öleléssel az Öröm forrásától: Meli óvó néni, Évike óvó néni és a gyerekek!

A téma bevezetéséhez Boldog Dóri és Szilárd volt a segítségünkre. Beszélgettünk arról, hogy milyen örömeink vannak a mindennapokban. Hogyan tudunk örülni egy – egy apró eseménynek. Éda történetét érdeklődéssel hallgatták meg a gyerekek. Közös örömökben is bővelkedett a hónap. Öröm volt a Kossuth-térre való autóbuszos utazás, ahol huszárokkal is találkoztunk. Nagy sikere volt a Víz – világnapi játékos feladatoknak is. Mindennap elmondtuk és körbeadtuk a kis doboztáskánkat az
„Az itt a doboz…” mondókára. Ebben gyűjtöttük az egyéni apró örömöket. Bevontam a szülőket is ennek a témának a feldolgozásába. Csoportunk oldalára kiírtam naponta, hogy „Vajon ki mondta”. A szülőknek az volt a feladata, hogy kitalálják, mi lehetett a gyerekek aznapi öröme. Nagy sikert aratott a szülők körében, nagyon várták mindig az adott nap örömeit. Sikeresen feljutottunk a Boldogság vár 7 – dik lépcsőfokára.

Szivárványos apró örömök
Mi felnőttek és a gyerekek is sokszor tovább szaladunk a mindennapi apró örömök mellett a mai rohanó világban. Ezért is kell segítenünk nekik észrevenni, felismerni ezeket. Ebben a hónapban minden kis „boldogságkereső” azt járta körbe-körbe, hogy milyen jó apró dolgokban is megtalálni az örömöt, a boldogságot. Beszélgettünk nyitott mondatkezdéssel („Ha boldog vagyok, akkor…”) arról, hogy milyen is boldognak lenni: „Ha boldog vagyok: „akkor örülök”, „mosolyog a szám”, „vidám vagyok és játszok sokat”, „akkor nevetek”. Azt is megbeszéltük, hogy attól is boldogok leszünk, ha másik gyereknek, vagy anyunak, apunak, családtagoknak okozunk örömet bármilyen kis aprósággal vagy cselekedettel.
Szívesen és örömmel hallgatták meg Éda történetét. Kincses dobozunkba beletettük mindent, ami számunkra örömöt jelent. Először mindenki nagy dolgokat, „kívánságokat” sorolt, majd figyelmük egyre jobban ráirányult az apró, mindennapi örömökre.