A mai Boldogságóra alkalmával egy megható és tanulságos történetet alkottunk, amely egy árva kiskutyáról szólt, akit a hatodikosok örökbe fogadtak. A gyerekek izgatottan vetették bele magukat a történetírásba, és közösen alkották meg a cselekményt, a szereplőket és az üzenetet, amelyet közvetíteni szerettek volna.
Az óra elején megbeszéltük, mit jelent számunkra a boldogság, és hogyan tudnánk ezt egy történeten keresztül bemutatni. Több ötlet is felmerült, végül egy elhagyott, magányos kiskutyáról szóló történet mellett döntöttünk, akinek élete teljesen megváltozik, amikor egy csapat hatodikos diák rátalál, és úgy döntenek, hogy közösen gondoskodnak róla.
A gyerekek kreatívan szőtték a történetet: a kiskutya eleinte félénk és bizalmatlan volt, de a gyerekek türelmének és szeretetének köszönhetően fokozatosan megnyílt. A mese végére a kutyus nemcsak új otthonra talált, hanem a diákok is megtapasztalták, hogy az igazi boldogság a törődésben és az együtt töltött pillanatokban rejlik.
Miután elkészült a történet első változata, közösen átolvastuk, megbeszéltük, hogy mindenki számára érthető és kerek legyen. A gyerekek javaslata alapján néhány részt kiegészítettünk, hogy még érzelmesebb és meghatóbb legyen.
Az írás elkészülte után mindenki kiválasztott egy jelenetet, amelyet megrajzolt. A képek igazán szívhez szólóak lettek: volt, aki az elhagyott kiskutyát rajzolta le, más a diákokat ábrázolta, amint gondoskodnak róla, és akadt olyan is, aki a kutyus boldog pillanatait örökítette meg új családjával. Az elkészült rajzokat tablóvá rendeztük, és kihelyeztük a faliújságra, hogy mindenki megcsodálhassa.
A történet felolvasása is különleges pillanat volt. A gyerekek megosztották egymás között a szerepeket, így mindenki hozzátehetett valamit a felolvasáshoz. Az előadást digitálisan is rögzítettük, és feltöltöttük az iskola honlapjára.
A foglalkozás végére a gyerekek rájöttek, hogy a boldogság nem mindig a nagy dolgokban rejlik – néha egy kis figyelem, gondoskodás vagy egy apró gesztus is elég ahhoz, hogy valaki más boldog legyen. Az óra végén többen megjegyezték, hogy milyen jó érzés együtt alkotni valamit, ami másoknak is örömet okozhat.
Apró örömök élvezete
Várkonyi István Általános Iskola, Cegléd, Széchenyi út 14/d
Szeretjük ezt a témát. mindenben örömet találni. Éda meséje, Öröm forrása megindító volt, pont egy esős napon kezdtük el feldolgozni.
Készítettünk örömkereső nagyítót. Apró csodák boltjában sok finomság, ötös, játék bekerült, sőt rengeteg ölelés! 8
Ebben a mai rohanó, állandóan változó világunkban nagyon fontos a jó dolgok megtalálása, megélése. Ezek a különböző érzékszerveinkkel érzékelhető apró örömök vidámságot, boldogságot, nyugalmat hozhatnak kisdiákjaim életébe is. Az apró örömök élvezete hónap nem véletlenül van márciusban, hiszen e hónap 20-a a Boldogság Világnapja is. Az ENSZ határozatában is szerepel, „a boldogságkeresés az emberi lét egyik alapvető célja.” Életünk legfontosabb feladata, hogy boldogok legyünk, vegyük észre az élet apró örömeit. Ezek az anyagi javak hajszolásánál is fontosabb dolgok, ezekre meg kell tanítanunk a gyerekeket is.
A hónap témáját a szokásos meditációval és Bagdi Bella Repülj velem, dalával kezdtük, melyekkel jól megalapoztuk a hangulatot az osztályteremben. Majd Az Öröm forrása című mesét beszéltük át. A mese után a kincsesládával a kezünkben, elmondtuk a mondókát és beszámoltak, hogy minek örültek a hétvégén. Van, aki a mamájánál aludhatott, volt aki focizhatott a barátaival, volt olyan aki kosárlabdázott és aranyérmet nyert, volt aki annak örült, hogy a testvérével játszhatott.
Az öt érzékszerveinkről is beszélgettünk, csoportosítottuk a képeket, aszerint, hogy hallunk, látunk, szaglunk, ízlelünk és tapintunk.
A Boldogság Világnapja alkalmából felolvastam a gyerekeknek a Kék madár meséjét. „A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív.” (Maurice Maeterlinck) Elkészítettük mi is a saját Kék madarunkat, a tojásokra mindenki lerajzolhatta, mi az, aminek örült ebben a hónapban. Majd a Kék madár lakhelyét is lerajzoltuk.
Iskolánkban Boldogság Projekthét volt, amelybe mi is bekapcsolódtunk. Hétfőn Mesés nap és az öleléskörben osztálytársak megölelhették egymást. Kedden Mosolygós vízivó nap volt, amikor, a vízivás fontosságára hívtuk fel a figyelmet. Szerdán iskolatáska mentes nap volt, a gyerekek különböző eszközökben hozták a felszerelést az iskolába: bőrönd, legó, papírtasak stb.. Csütörtökön Kincskereső plüss nap, kedvenc plüsseiket kellett felhozni. Pénteken kicsik és nagyok piros ruhában, kiegészítőkkel érkeztek a délutáni táncparkettre.
Ez a hónap nagyon jól sikerült, lehet a tavasz közeledtét is érezzük már mindannyian, mely az újjászületés szimbóluma is. Láthatjuk a virágok előbújását, a madarak csivitelését, érezzük a természet finom illatát.
Március idén is sok lehetőséget kínált az apró örömök megélésére!
A február végi vírusjárványnak köszönhetően márciusra csúszott a csoport farsangi mulatsága, melyet farsang farkán, húshagyó kedden tartottunk csoportunkban. Lehetőséget teremtve a mókázásra, az átváltozásra. Vegyes csoport lévén sok kisgyermek számára ez volt az első óvodai farsang. Csakúgy, mint télűző népszokásunk a kiszézés. Mindenki elkészítette a saját kis kisze-babáját, amit az udvaron felállított nagy kiszebáb mellé helyezett, aztán fülébe súgta, hogy mitől, milyen rossz szokásától, tulajdonságától szeretne megszabadulni. Majd énekelve, mondókázva körül táncoltuk és meggyújtottuk, így szabadulva meg betegségtől, rossz szokásoktól.
Aztán máris készülődtünk a nőnap megünneplésére. Csoportunkban szokássá vált, hogy a kisfiúk, szüleik segítségével ajándékot készítenek a csoport lánytagjai számára, és egy kis vers és dalocska elmondása után megköszöntik a kislányokat. Persze az óvodában is papír guriga vágásával festésével tulipánokat készítettünk a családok nőtagjai számára.
A következő hét a huszárok várásával telt, közben verseket, dalokat tanultunk nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódva. Huszárcsákót hajtogattunk, kokárdát, huszárt színeztünk, meneteltünk, lovacskáztunk, sokat beszélgettünk a szabadságharc eseményeiről. Aztán az ünnep napján szemerkélő esőben,- csakúgy, mint 177 éve – a tanult versekkel, dalokkal fogadtuk a huszár hagyományőrzők lelkes csapatát. Megcsodálva és megismerve viseletüket, fegyvereiket, köszönésüket, majd minden kisgyermek tenyeréből etethette a jámbor huszárlovat. A nemzeti színű leszúróinkat az eső miatt nem tudtuk az emlékműhöz elvinni, így mindenki hazavitte a „zászló egy darabját” és szobája ablakába téve öltöztette ünneplőbe lakóházát.
E havi első boldogságóránkat a Boldogság Világnapján tartottuk. A „Napimádás”, és a „Repül a madár” relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd elmeséltem Az öröm forrása meséjét, amit aztán a kérdések segítségével fel is dolgoztunk. Eljátszottunk az „Érzékszerveink örömei” feladattal, amit aztán a nagyokkal tovább vittünk olyan módon, hogy a mese ismételt meghallgatása közben kellett jelezniük, hogy a különböző eseményeket melyik érzékszervével érzékelhette Éda. Majd akinek kedve volt, le is rajzolhatta a mese neki tetsző részét, vagy azt a titkos vágyát, kívánságát, ami örömet jelentene számára, vagy amiben a közelmúltban örömét lelte. Így elevenedtek meg a rajzokon a történet szereplői és eseményei éppúgy, mint a régóta vágyott kiscica, vagy éppen a farsangi bálon viselt jelmezek.
Egy másik alkalommal az „Itt a láda, mi van benne?” dalos játék tette örömtelibbé a hétköznapunkat.
A költészet világnapján nagycsoportosunk – Bálint – szavalta el a városi versmondó versenyre megtanult Kovács Barbara: A csacsi című versét. A víz világnapjához kapcsolódva szivárványos polipokat festettünk, ragasztottunk és ellátogattunk a város kisebbik víztornyába, ahol a gyerekek sok érdekességet hallhattak a vízszolgáltatásról mikéntjéről és a tekervényes csigalépcsőn felmehettünk a toronyba is.
A hétköznapokban izgatottan figyeltük a tavasz jeleit, az udvarunkon és a környékünkön bekövetkező változásokat és a múlt héten megérkezett első gólyát. A nagyobbak az óvodai tablet segítségével lefényképezték az udvaron nyíló virágokat és virágzó füveket, fákat. A növényhatározó applikáció segítségével pedig nem növények nevét ismerték meg, hanem sok érdekességet is megtudhattak a róluk.
A sok esemény és tevékenység remek lehetőséget biztosított a környezetünkben fellelhető apró örömök felfedezésében és megélésében.
Mit jelent az öröm?
Az öröm olyan mentális állapotokat jelöl, amelyet pozitívként, kellemesként tapasztalunk meg.
Ez magában foglal több különleges mentális állapotot, mint például amilyen a boldogság, szórakozás . Az örömre való képesség fejleszthető, a szervezetet motiváljuk, hogy újra élje a jövőben azt a helyzetet, amit kellemesként érzékel, és arra, hogy kerülje az olyan helyzeteket amelyek a múltban fájdalmat okoztak.
Az öröm tapasztalása szubjektív, mindenkinek más, különböző mértékű örömöt tapasztalunk ugyanabban a helyzetben. Sok örömteli élmény kapcsolódik az alapvető biológiai funkciók kielégítéséhez, mint például az evés, a testmozgás, a higiénia vagy az olyan tevékenységek, mint például a művészet, a zene, a tánc, és az irodalom.
A boldogság alappillére a belső harmónia és a lelki béke megteremtése. A boldogságérzés eléréséhez azonban mindenki életében más és más tényező szükséges. A boldogságérzet tanulási folyamat is , mert meg kell tanulni örülni a dolgoknak….
„A boldogság abból származik, amikor arra koncentrálunk, ami van, és nem arra, ami hiányzik.” (Andrew Matthews)
Ebben a hónapban az APRÓ ÖRÖMÖK témát dolgoztuk fel sokféleképpen.
1.Plakátot készítettünk, mi is lehet öröm számunkra. Örömkereső nagyítón néztük a hónapban a világot.
2.Sokat beszélgettünk ,mi tesz jót a lelkünknek. Középpontban van a gyerekeknél a természet, az állatok, a játék, a szabadság, a sport, a család, a barátok, a szépség…
3.Nagyon szeretjük a különleges napokat, az ünnepeket. A készülődést, a várakozást, a tudás elmélyítését a témában. Most márciusban a 48-as szabadságharc méltó megünneplésére készülődtünk közösen. Egy egész héten át ezzel kapcsolatban olvastunk, néztünk filmet és könyveket,színeztünk, osztályt díszítettünk és verset tanultunk. A hét lezárásaként elmentünk a szabadságharc emlékművéhez kitettük a saját magunk készítette zászlónkat és együtt közösen elszavaltuk a téren a Nemzeti dalt. Nagyon nagy boldogság minden évben ezt napokig készülődve átélni , mélyen erősítik ezek az alkalmak az összetartozásunkat.
4. A téma lezárásaként együtt sétáltunk egy jót a napsütésben és tudatosan kerestük a szépet. A gyerekek sorra mutogatták: a kék eget, a napot, a sok tavaszi virágot, a csillogó templomtornyot és a legszebb az volt az egészben, hogy úgy mosolyogtak, hogy öröm volt rájuk nézni.
Március 20-án megünnepeltük a Boldogság világnapját.
Plakátot készítettünk. Kivágtunk sok szívecskét, melyet egész nap osztogattunk.
Valóban boldoggá sikerült ez a napunk.
Nagyon sok közös élménnyel gazdagodtunk , s egyre jobban beépül a gondolkodásukba a jó és a szép tudatos keresése és meglátása.
” Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.” (Benjamin Franklin)
A március hónap témája az apró örömök élvezete.
A hónap folyamán meghallgattuk a hónap dalát, valamint sokat beszélgettünk az apró örömökről. Minden nap találtak valami kicsi, apró örömöt, ami szebbé tette a napjukat.
Készítettünk örömleltárt, amikor mindenki elmondhatta, minek örült aznap.
Örömkereső sétán is voltak, figyeltek az érzékszerveikre. Hallották és látták a gólyát, érezték az ibolya és a virágzó gyümölcsfák illatát, megsimogatták a virágszirmokat és puha füvet.
Egy vidám zenére táncolni kezdtek, így sikerült az örömtáncot is megvalósítani. Vicceket olvastunk és mondtak a gyerekek, amivel szórakoztatták társaikat.
Megismerkedtek Teknős Teki történetével, aki egy osztályba került, ahol örömnaplót készítettek a gyerekek a teknőssel kapcsolatos vidám pillanatokról.
Apró öröm volt, hogy egy másik osztálytól levelet kaptak, amire válaszoltak, és készítettek egy barátságkarkötőt az ismeretlen levélírónak.
Végül elkészítettük az apró örömök virágoskertjét. A virágok szirmaira írták rá azokat az apró örömöket, amitől szebbé válik egy-egy pillanat, egy-egy nap.
„A legszebb napok nem azok, mikor valami váratlan, szokatlan, nagydolog történik velünk, hanem, amikor apró örömök érnek sorozatban.”
Az órát relaxációval kezdtük. A téma kibontásánál megbeszéltük hogyan tudja emelni a boldogságszintünket az apró örömök. Goethe idézetével nagyon egyetértettek. Pipáld ki, ami rád is igaz! feladat megoldása után, négy fős csoportokban beszélték meg mi a közös bennük. Sokat nevetgéltek.
Az apró örömök fontosságához Joshua Bell történetét olvastuk és néztük meg a videót.
Zárásként elmondták mi az amit tanultak, mit gyakorolnak, és mit adnak tovább.
Örömteli órát töltöttünk együtt.
Egy nap megkérdeztem a tanulóktól, hogy tudnának-e mondani a mai napról olyan dolgot, aminek örültek. Így sikerült elkészítenünk a közös örömleltárt. Volt aki a szünetnek örült, volt aki az evésnek, de akadt olyan is, aki a kibékülésnek örült. Szóláncot is játszottunk, melyben apró örömforrásokat neveztek meg.
Elolvastam ,,A tizenkét hónap” című mesét, megbeszéltük, hogy mi jellemzi a mesében szereplő két embertípust: az egyik észreveszi a körülötte lévő örömöt adó apró dolgokat, a másik pedig nem. Bizony hajlamosak vagyunk, hogy csak a rosszat vegyük észre. Arra buzdítottam a gyerekeket, hogy ők is próbálják mindenben a jót észrevenni, mert akkor sokkal jobban fogják érezni magukat, sőt boldogabbak lesznek.
Minden hónapot felsoroltunk a maga jellegzetességével és pozitívumaival. A tanulók lerajzolták a kedvenc hónapjukat, és bemutatták. Általában a születésnapjuknak megfelelő hónapot ábrázolták.
Óra végén meghallgattuk Bagdi Bella ,,Imádok élni” című dalát, és ráhangolódtunk az öröm megidézésére, az örömmeditációra.
A következő boldogságórán örömkereső sétára mentünk. Figyeltek, hallgatóztak, hogy minél több mindent kipipáljanak a listáról.
A kisebbek elkészítették Örömkét, érzékszerveiket felhasználva megtapasztaltak néhány kellemes dolgot.
A termekbe virágos kertet varázsoltunk, hogy a tavaszt közelebb hozzuk magunkhoz, és, hogy kellemes légkörben érezhessük magunkat.
Március nem múlhat el az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékeinek felidézése nélkül. A helység kultúrotthonában megemlékezést tartottak, ahová örömmel készültünk óvodásokkal, kisiskolásokkal. Az esemény meghitt, felemelő érzésekkel gazdagította örömérzetünket.
Beszélgettünk, mennyire fontos, hogy a jelenben éljük meg a napjainkat. Ki-mit értékel, vajon észre veszik-e az apró dolgokat, hogy milyen kellemes a napsütés, vagy éppen milyen jó egy nyári zápor. A boldogságpad történet megismerése után beszélgettünk, ki hogyan értelmezi azt. Ebben a hónapban töltöttünk egy hetet Angliában, iskolai kiránduláson. Minden nap emlegettük, milyen szerencsések is vagyunk. Remélem, hogy a különleges alkalmak mellett, a mindennapjaikban is könnyebben észreveszik majd az apró, de annál fontosabb kedves dolgokat.
Az osztály egy napfogót készített, miután közösen átbeszéltük, hogy mi az, ami boldoggá teszi őket, és mi az, ami hozzájárul a jó közérzetükhöz. A nap sugarainak egyes részébe beírták azokat a tevékenységeket és tárgyakat, amelyek örömet okoznak számukra.