A Boldogság órák témáit is igyekeztem bepótolni, ezért kétféle témával is foglalkoztunk április hónapban. Az Apró örömök témakörét két alkalommal dolgoztuk fel. A foglalkozás elején relaxációs gyakorlatként az Almát szedj, ügyesen! –t játszottunk, laptopon meghallgattuk Bagdi Bella: Imádok élni c. dalát és beszélgettünk az élet apró örömeiről: Kinek mik okoznak örömet a mindennapokban? A legtöbb gyermeknek a szeretteikkel való együttlét, közös játék, barátokkal való találkozás jelentette az örömöt, de persze volt, aki valamilyen ajándékhoz, tárgyhoz kötötte az érzést.
Az „Újra együtt” című mese, az újra találkozásunk örömét is segített mélyebben megélni.
Laptopon megnéztük, a kényszerszünet alatt a Facebook csoportba már feltöltött képeket a csoport életéből, illetve a Vízben élők játék keretében a szennyezett és tiszta vízben élő állatok képeit a Föld napjához is kapcsolódva. Minden képnél beszélgettünk az élményekről, illetve a környezetvédelem fontosságáról. A munkafüzet 50-55. oldalán szereplő rajzos, színezős feladatokat oldották meg a gyerekek.
A hosszú távú célunk teljesítéséhez újabb részcélt teljesítettünk, még egy falu vége tábla meglátogatásával.

A délelőtti játékidő vége alkalmas arra, hogy egy kicsit beszélgessünk a gyerekekkel és visszagondoljunk arra hogy hogyan telt a napunk délig. Megkértem a gyerekeket, hogy válasszák ki azt az egy eseményt a délelőttből, ami nekik a legnagyobb örömöt okozta. Volt, aki a kora reggeli időszakból emelt ki valamit és volt, aki hosszasan küzdött egy vonatpálya megépítésével, ami végül sikerült. Sok gyermek számára az egyik kedvelt közös játékunk szerzett örömet, a ” Mi van a kendő alatt” ,így ezt a játékot még nagyon sokszor eljátszottuk még. Nagyon jó volt látni mennyire élvezik.

A héten kis Sünikéinkkel a víz halmazállapotát vizsgáltuk, s mivel ebben a hónapban az apró örömök átélése volt a Boldogság óránk témája, arra gondoltam, össze vonom a víz vizsgálatával. Ezen célom eléréséhez segítségemre volt egy tevékenység, mely gyorsan fel is keltette a gyermekek érdeklődését: léggömbökbe kindertojás figurákat rejtettem, majd vizet engedtem a lufikba és lefagyasztottam azokat. Minden léggömbbe két játékot raktam. A gyermekeket megértem, válasszanak egy párt maguknak és együtt próbálják minél előbb kiolvasztani a meglepetéseket. Kíváncsi voltam, hogyan osztoznak meg a figurákon a gyermekek. Egy érdekes és mindenképpen tanulságos tapasztalással gazdagodtak a Sünikék, és jómagam is. Nagyon élvezték az olvasztás részfolyamatait és csodálkozva figyelték meg a víz halmazállapotának változásait. (melegvizet öntögettünk a jégre.) Megbeszéltük, hogy mekkora örömet okozott a jégben rejlő apró játékok felfedezése, azonban a legjobban eső érzés egymás megajándékozása volt, hiszen adni jobb, mint kapni.

A „Bogyó és Babóca” kiscsoportosai márciusban a „Megy az úton a katona, zúg a vihar, fúj a szél, zúg-búg, fúj a szél, a katona sose fél!” heti téma keretén belül megünnepelte, hogy magyarnak lenni igenis jó. Fontosnak tartjuk, hogy már kisóvodás korban alapozzuk meg a gyermekek nemzeti identitástudatát, ezért igyekeztünk úgy felépíteni a heti tevékenységeket, hogy a gyermekek valóban örömmel tudják átérezni azt, mit is jelent magyarnak lenni. A hét során a gyermekek: huszárt színeztek, huszár ruhát zsinóroztak, lovacskát vágtak ki, zászlót festettek és készítettek, piros, fehér és zöld pompomokból megalkották Magyarország határvonalát, sorba rendezték nagyság szerint a nemzeti szimbólumokat, mondókáztak, énekeltek és táncoltak, valamint a hét lezárásaként meghallgatták a könyvtáros néni által felolvasott Tordon Ákos „A mézekalács huszár” című meséjét.