Az apró örömök élvezete sajnos nagyon aktuális lett. A kialakult karantén-helyzetben első lépésként, szerettük volna biztosítani a szülőket, gyermeket, hogy nem engedjük el a kezüket. A zárt Facebook csoportban és email-ben tartottuk a kapcsolatot, beszélgettünk, játszottunk, küldtük az anyagokat. Fotókat osztottunk meg, ezek segítségével felelevenítettük élményeinket, emlékeztünk arra, hogy milyen apró örömökben volt részünk az elmúlt időszakban. Sokat beszélgettünk arról, hogy mennyi apró örömöt élhetünk át most is, minden nap, csak észre kell vegyük ezeket. A természet szépségei, az emberek kedvessége, a szüleink ölelése, egy jó játék, egy jól sikerült rajz, mind-mind örömet okoznak. Kértük, hogy ezeket rajzolják le és küldjék el nekünk.
Apró örömök élvezete
Tanulóimmal a hónap dalának meghallgatása után beszélgetést folytattunk; mondjanak olyan dolgokat, melyek nagyon picik, de számukra annál nagyobb örömöt jelentenek. Főleg tárgyakat kaptam válaszul, néhány gyermekben viszont az ölelés, a segítségadás, a sikerélmény gondolata is megfogalmazódott.
Megnéztük Bagdi Bella 10 perces videóját az apró örömök élvezetéről, mely után néhány számukra ismeretlen szót azért meg kellett beszélni.
Az órát a hónap dalának újrahallgatásával zártuk, mert nagyon tetszett nekik.
Nagyon fogékonyak voltak a gyerekek az új témára. Reggelenként szívesen osztották meg egymással, milyen apró örömök érték őket.
Az ébredő természetre irányítottam a figyelmüket, vegyék észre az abban rejlő apró szépségeket: egy duzzadó rügy, első, föld alól kibújó növények, madarak éneke…
Március 15-ére emlékeztünk, hálával gondoltunk a hőseinkre, buzgón színeztük a huszárokat, amikor…mindennek vége szakadt…a járvány elvette tőlünk a folytatást…de csak egy darabig. Aztán a megküzdési stratégiákat bevetve megkerestük a megoldásokat. Nem véletlen vagyunk Boldogságórás csapat!
Sok család nem állt készen eszközök tekintetében a digitális oktatásra, szűkösek voltak a lehetőségeink a kapcsolattartásra, így a Boldogságóra megtartására is egyszerűbb megoldásokat kellett keresnem. De igyekeztem megtalálni a módját, hogy aktivizáljam a gyerekeket, és úgy érzem sikerült. Márciusban egy véletlen folytán jöttem rá a megoldásra. Már két hét után feltűnően kezdték írni a gyerekek, hogy hiányoznak az osztálytársak, tanító nénik. Képet küldtek magukról, az elkészült rajz vagy technika munkákkal, munkafüzettel, lefényképeztették magukat, ahogy tanulnak stb. Ekkor jött az ötlet, ha hiányzunk egymásnak, küldjünk képet, üzenetet. A beküldött rajzokat, írásokat, képeket egy csokorba gyűjtöttem, és elküldtem nekik. Ilyen online osztálytalálkozót tartottunk.
Ezen kívül csatlakoztunk a „Tégy egy piros szívet az ablakba!” felhíváshoz is.
Írtam a gyerekeknek egy levelet: Csatlakozzunk ahhoz a szeretetteljes kezdeményezéshez, amely pár napja indult!
Készítsünk mi is piros szívet az ablakba!
“Rendkívül fontos ezekben a nehéz időkben, hogy kifejezzük a tiszteletünket és a hálánkat azoknak az embereknek, akik a körülmények ellenére is minden nap a mi biztonságunkért, egészségünkért és ellátásunkért dolgoznak.”
A karantén megkezdése előtt csoportmunkában elkezdtek rajzolni a gyerekek, mivel ez számukra örömöt okozott korábban is. Sajnos a karantén miatt a képek nem készültek el, de szívecske formájában mindenki elküldte e-mailben, hogy számára mik okoznak örömöt. Az általatok küldött segédanyagot a gyerekek szívesen vették a szülőkkel együtt és élvezték azt, hogy innen is kapnak segítséget a karantén átvészeléséhez.
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
A digitális oktatás kezdetén Google Classroomban csináltam egy csoportot az osztályomnak Boldogságóra néven. Minden héten tettem fel legalább egy feladatot, amit csak az csinál meg, aki akar. Ezenkívül szoktam megerősítő gondolatokat is írni az üzenőfalra.
Legelső bejegyzésem:
„Miért sietünk mindig valahova? Miért nem élvezzük ki a boldogság egyszerű pillanatait? Vágyunk rá, és amikor eljön, észre se vesszük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, alig érzékelhető mozzanatokból is állhat.”
Petra Nagyová-Dzerengová
Kedves Mindenki!
Egy olyan helyzetbe csöppentünk, amire talán egyikünk sem számított, amit valójában egyikünk sem gondolt, hogy megtörténhet.
Nap mint nap gondoltátok és talán mondogattátok is talán, hogy bárcsak ne kéne minden reggel korán kelni, bárcsak ne kéne az unalmas órákon ücsörögni, bárcsak ne kéne iskolába járni.
Most pont ez történik. Mégsem olyan jó, mint ahogy képzeltétek, mert azt gondolom, egy biztos, hiányoztok/hiányzunk egymásnak.
Az új helyzetet mindannyian szokjuk, tanuljuk. Kérlek benneteket, próbáljatok egy rendszert kialakítani a mindennapjaitokban, tervezzétek meg a napjaitokat, a heteteket. Ne vesszetek el a feladatok között. Tudom, nehéz, mi tanárok is még tanulunk. Tanuljuk az új helyzetet, az új tanítási formát, a sok adminisztrációt.
Az új, a változás, mindig tanulással jár, és ha megfelelő a hozzáállásunk, magunk javára fordíthatjuk mindezt. Kérlek benneteket, tegyetek így, legyetek erősek, türelmesek és felelősségteljesek. A nehéz, szokatlan időkben tanulunk mindig a legtöbbet.
„Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.” (Buddha)
Feltűnt a napokban, hogy lelassult élet, hogy van idő arra, amire eddig nem volt, hogy meglátok olyan dolgokat, amik mellett a normális kerékvágásban csak úgy elsétáltam volna. Ha nektek is van ilyen, osszátok meg (akár szöveges formában, akár képekben). Osszuk meg az örömünket egymással…
Íme a mai apró örömforrás, amit ma felfedeztem:
(kitettem olyan természetfotókat, amiket saját magam készítettem).
Sorban érkeztek is a szebbnél szebb és személyes képek az üzenőfalra.
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
Márciusban egy kihívás elé állítottam a gyerekeket „Légy te a támasz címmel”:
Március utolsó 5 napján legyél te a támasz szeretteid, osztálytársaid számára. Ha van kedved, csináld meg ezeket a feladatokat:
Március 27. péntek: Írj bíztató/hála üzenetet egy olyan ismerősödnek/rokonodnak, akinek dolgoznia kell ezekben a nehéz időkben is!
Március 28. szombat: Hívd fel valamelyik nagyszülődet/idősebb rokonodat és érdeklődj hogyléte felől!
Március 29.vasárnap: Hívd fel egy olyan osztálytársadat, akivel rég beszéltél!
Március 30. hétfő: Tegyél ki osztálycsoportba egy fényképet, ami valamilyen örömteli tevékenységet ábrázol és más arcára is mosolyt csalhat.
Március 31. hétfő: Küldj egy videóüzenetet egy barátodnak, melyben elmondod, hogy miért fontos neked.
Ha van kedved, írj egy pár sort az osztályfőnöködnek, az „elvégzett feladatokról” , oszd meg vele az ezzel kapcsolatos érzéseidet.
„LÉGY TE A TÁMASZ!”
Bár nem sokan végezték el a „feladatokat” (legalábbis nem mindenkitől jött visszajelzés) jó volt olvasni a kedves segítő gesztusaikról. Például:
Első nap egy hivatalban és egészségügyben dolgozó ismerősömnek írtam bíztató üzenetet és
bevallom nagyon jól esett, hogy örömet okozhattam nekik, akár csak pillanatokra is.
Andreetti Károly Általános Iskola és Művészeti Iskola
Minden apró örömöt észre kell venni
Hosszúhetényi Általános Iskola és AMI
Tanítványaim apró örömeiket osztják meg velünk az alábbi videóban. A szülőknek hála, el tudtam készíteni, mert a megnehezített körülmények ellenére is segítették a munkámat.