Március hónapban az Apró örömök élvezete téma kapcsán csoportunk gyermekeinek leginkább tetsző feladatot választottunk a kincsesládával. Közösen neveztük el; ,,Apró örömök ládikája” nevet kapta. Reggelente mindenki ,,megtöltötte” a számára fontos kívánsággal, majd a nap végén újra kézbe vettük, és megvizsgáltuk mi minden valósult meg a kívánt apró örömökből. Érdekes eredmények születtek, s legtöbb gyermek úgy gondolta, ha valamit nagyon szeretnénk, akkor az meg fog valósulni!

Az apró örömök észrevétele jól motiválta a gyermekeket. Örömmel „vadászták” pl. a környezetünk tavaszi hangjait, a különböző madárcsicsergést; szagolták a tavaszi virágokat és gyönyörködtek a szépségeiben. Tapintás alapján ügyesen felismerték a tavaszi zöldségeket, melyeket meg is kóstoltak.

2025. Március:
Apró örömök hónapja
Ovigalériával kezdtük a hónapot, ahol agyagvirágokat lehetett készíteni csömöri művész segítségével. A folyosóra a táblánkra óriás papírt tettem ki, amire azt írtam ki, hogy „Te miben vagy a legügyesebb!” Örömmel figyeltük, hogy milyen sokan rajzoltak, írtak rá. Közben a csoportunkat díszítgettük a tavaszra, fa, és papír pillangókat, virágokat színeztünk, csillogó gyöngyökkel díszítettünk.
Már hagyomány lett a csoportunkban, hogy minden évben megnézzük a közeli erdőben lévő kistavat, amit jól elrejtenek a fák, de sajnos tavaly már ki volt száradva. Azért mentünk, hátha esetleg telítődött a tavacska vízzel, de sajnos nem jártunk szerencsével, mert most is száraz volt. Belementünk a medrébe, és új útvonalon haladtunk az óvoda felé. Nagyon sok kis tavaszi virágot találtunk már, amit megcsodáltunk.
Körbe ültünk a székekkel, és valaki középen állva valakire gondolva a gyerekek közül, csak a belső, jó tulajdonságait mondta, és annak, akiről beszélt, fel kellett ismernie önmagát. Ha nehéz volt, akkor lehetett külső tulajdonságokkal könnyíteni. A másik pedig egy székfoglaló volt, amikor a középen álló mond valami gondolatot, például, hogy „Álljanak fel azok, akik szeretik a hamburgert!” akkor felállnak, és helyet kell cserélni. A középen álló meg szintén helyet foglal. Akinek nem jutott szék, középen kérdező lesz. A Beporzók Napjára kiállításra készültünk, egy olyan dobozt ragasztottunk tele, ami forgatható. A tetején az év beporzója, a darázscincér van, és minden oldalon más, hangyák, pillangók, darazsak, méhek, katicabogár is szerepel. Sok színezés, vágás, golyóval rákenve a papírra a festék, hajtogatás technika is szerepel. Büszke vagyok rájuk, kitartásukra, összefogásukra. Kokárdát is közös munkával készítettünk, óriási méretben. A községi könyvtárban készültünk a márciusi Nemzeti ünnepünkre, és a kép, videó nézegetés után huszárokat színeztek, amiket végül ki is tűztünk az emlékszobor tövébe. A torna óránkon a viccesebb ügyességi játékokat részesítettük előnyben, mint a ’gólya visz a fiát’, A hossztengely körüli forgásnál meg keresztbe feküdt valaki a többieken, és anélkül, hogy megmozdult volna, haladt a többieken tovább. Volt nevetés, meg „én is akarom!”
A folyosón változott a tábla felirat: „Mi volt a mai napban a legjobb? Erre kellett válaszolni, rajzolni.
A Víz Világnapjára óriás akváriumot, és szintén óriás krokodilt készítettünk, a többiek is megcsodálhatják a folyosón.
Boldogság Világnapja: Az előkészület erre a napra nagy volt, és hosszadalmas, köszönet érte a kollégáimnak, és a gyerekeknek, mert több mint kétszáz darab szívet színeztek, készítettek. Mindenki pirosban érkezett ezen a napon. A folyosóra szíveket szórtunk az ajtónkig, hogy mindenki odataláljon, ha szeretne, mert kiírtam, hogy mi örömmel, és szeretettel várunk mindenkit a csoportunkba, egy kis meglepetésre, hiszen mi készültünk a Boldogság Világnapjára. A szobánkban az asztalra volt kitéve szív, nyaklánc, Jobb Veled a Világ logó, és keksz is. Lehetett belőle választani. Aki betért hozzánk, megölelték a gyerekek, és kínálták kis portékáinkat. Közben a szobában Bella dalai szóltak az a legtöbbször, hogy Boldog vagyok… Erre táncoltunk is többször. Az ajtó előtt az újonnan beszerzett szép Ikeás táblánkra a gyerekek színezhettek szívet, és fel is ragaszthatták. Ezt bárki, aki az óvodába jár. Még néhány kollegám is színezett, és ragasztott. Reggeli után pedig felpakoltuk a kis apró csomagjainkat (több, mint 200 darabot), és elindultunk vele a környező helyekre, mint kerítések, könyvtár, zöldséges, polgármesteri hivatal, gyógyszertár, cukrászda, dohánybolt (mert dadus nénim szavaival élve, „Ők is emberek!” Persze oda csak Ő ment be egyedül, mi meg a másik oldalon megvártuk, de vitt be néhány szívet, hogy a vásárlók is kaphassanak.) Természetesen a járókelőknek is adtak a gyerekek, „fogadd tőlünk szeretettel, mert ma van a Boldogság Világnapja!” A zöldségesből ajándékkal jöttünk ki, mert annyira meghatódtak, hogy nem bírták ki, hogy a gyerekek ne kapjanak egy kis rágcsálni valót. De ezzel még nincs vége, mert következő héten kedden megjelent az ajtóban Márti néni három nagy szatyor gyümölccsel és sütivel, és még egyszer megköszönte, hogy ilyen meglepetést kaptak, nagyon jól esett nekik. A gyerekek megölelték Őt, és Márta néni könnyes szemmel ment ki az ajtón.
A gyerekeknek megmutattuk, hogy adni igenis jó, és meg kellett érteniük ezen a napon, hogy most Ők adnak, és figyelhették az emberek reakcióját a szív átadásakor, illetve elképzeltük, hogy milyen érzés lehet annak, aki véletlenül találja meg, mondjuk a buszmegállóban. A kis csomagban színezett szív, egy kis levél volt, hogy ma van a Boldogság Világnapja, és a boldogság tanulható, meg légy mindig Boldog, és természetesen a Jobb Veled a Világ logóval, felirattal.
Haza menet a gyerekek egy kis katicabogaras nyakláncot vihettek haza, Ők sem maradtak ki az ajándékból. Annyira szép volt ez a nap, hogy Örs azt mondta „Ez a legszebb napom!”