Örömvárunk
Apró örömök élvezete
Mindannyian nagyon vártuk ezt a témát, azonban az élet újra közbeszólt. A hónap első hetében biztonsági okok miatt az osztályunkból csak 2 gyerekkel tudtam az iskolában együtt dolgozni. Kötetlen beszélgetés során mondták el mindennapi apró és nagyobb örömeiket. A többi tanítványaimmal messengeren keresztül próbáltam kapcsolatot teremteni és érdeklődni apró örömeik felől. Nagyon készségesek voltak, nagyon sok apró élménynek tudnak örülni és ezeket megélni. Az iskolában két tanulónk készített ezekhez az információkhoz rajzot. Nagyon hiányoztak tanítványaim erről a foglalkozásról!
Az utolsó tanítási napon tartottuk meg az órát, így nem minden gyermek tudta befejezni a kiválasztott feladatot. Most kettészakadt a „tábor” azt illetően, hogy mit is válasszunk. Ezért volt aki képregényt, volt aki várat készített. De a legtöbb időt beszélgetéssel töltöttük, de meditáltunk is, zenét is hallgattunk. Nagyon élvezték ezt az órát is.
A gyerekek nagy lelkesedéssel fogtak hozzá az „Örömvár” elkészítéséhez. Három csoportban dolgoztak és gyönyörű munkák születtek.
Szerencsére, még a karantén előtt sikerült megtartanunk a boldogságórát!
A reggeli kört a „ki fér a szívedbe?” játékkal kezdtük. Mindenki fölsorolta, kiket szeret a legjobban. Persze, mindenki a szüleivel, testvéreivel kezdte, de voltak, akiknek ovis pajtások is, sőt, mi ovis felnőttek is belefértünk a szívébe.
Később, játékidőben Boldog Dóra „A vízi király lánya” című mesét hozta nekünk. A királylány nem vette észre a szép és jó dolgokat az életében, ezért mindig szomorú volt. Miután az apja csináltatott neki egy varázs szemüveget, már észre vett minden apró csodát, végre tudott mosolyogni! Mi is feltettük hát a csodás szemüveget, majd dobtunk a varázskockával, amin most az érzékszervek képei voltak és azon versenyeztünk, ki tud több örömet fölsorolni az adott érzékszervhez kapcsolódva. Nagyon érdekeseket gyűjtöttek:
Fül: zene hallgatása, Anyu mondja: jöttem érted, madárdal, mese hallgatása
Orr: süti illata, virág illata, Anyu pulóverének illata
Száj, nyelv: szülinapi torta íze, narancs íze, cukor íze, csoki íze
Bőr: simogatom a cicámat, apa megsimogat, anya megölel, fésülöm az óvó néni haját, pajtások szülinapi ölelése
Szem: látom anyukámat, diafilmet nézek, látom, hogy jön értem apu
Mindenki annyi mosolygós fejecskét kapott, ahány örömet föl tudott sorolni. A végén megszámoltuk, ki mennyit gyűjtött. A győztes szívecskés matricát kapott.
Felköszöntöttünk egy kispajtást a negyedik születésnapja alkalmából. Nálunk az a szokás, hogy közösen énekelünk egy dalt, aztán egyenként odalép mindenki az ünnepelthez és valami szépet és jót kíván neki, aztán megsimogatja, vagy megöleli.Aztán egy jót táncoltunk együtt.
Az ünneplés után felöltöztünk és örömsétát tettünk az ovi környékén. Megcsodáltuk útközben, mennyi szép és jó dolgot láthatunk: rügyező ágakat, bimbózó virágokat, fürge mókust, gyors autókat, szép, különleges forma felhőket, na és a játszóteret!
Mindenki kapott végül a pólójára egy mosolygós matricát a nap végén, hogy sokáig emlékezzen arra, mennyi örömet lehet összegyűjteni egyetlen nap alatt.
A legnehezebb a mi feladatunk volt, nyolcadikos osztályként. Így is borzasztó volt a több, mint félév egymás nélkül. De a tanév eddigi része is korlátozott volt, a maszk, egyéb dolgok miatt. De legalább naponta együtt lehettünk! Mostantól megint véget ér a személyes találkozás, nem is lehet tudni igazán meddig, hogy valóban találkozhatunk-e a tavaszi szünet után. Így is nehéz elfogadni azt, hogy véget ér a nyolc év, mindenki megy továbbtanulni, más középiskolákba. Pedig az egyik legjobb osztály, legjobb osztályközösség mi vagyunk! A közös rajz , abban erősített meg bennünket, hogy mennyire szeretjük a másikat, mennyire ismerjük egymást, tudjuk ki – mit szeret, ki minek örül a legjobban! Ebben a nehéz helyzetben, amíg rajzoltunk, beszélgettünk is jobb kedvre derített mindannyiunkat!Hiszen ez a pár óra hossza is, míg az Apró örömök témáját dolgoztuk fel, is együtt lehettünk, jó emberekkel, azokkal, akiket szeretünk!
Nem volt nehéz a feladat választás. Az ötödikesek a közös rajzolást választották. Megállapodtak abban, bármi jó, bármi örömet okoz, amikor együtt vannak! A szeretet az osztály összekovácsoló ereje. Mindenki segít a másiknak, mindenki szereti a másikat. Nincs kiközösítés, egy csapatként dolgoznak, működnek együtt. Természetesen, mivel gyerekek, játszani, sportolni szeretnek a leginkább, de minden mást is szívesen csinálnak együtt! Együtt-Egymásért léteznek, tanulnak , cselekednek az iskolában, a jó helyen!
Már csak a téma, az apró örömök élvezete is nagyon boldoggá tett bennünket. Hiszen amiben öröm van, az már csak jó lehet, vidám, melengető. A várat közösen készítették el a gyerekek. Először megbeszéltük, mi legyen a fő szimbólum, természetesen egyöntetűen a piros szív lett a nyertes. Majd e köré építették fel az örö9mvárukat a rájuk jellemzőekkel, amitől a legboldogabbak, amiért igazán tudnak örülni!
A közös feladatból a csomagolópapírra rajzoljuk le, mitől jó most! Mivel hétfőtől sajnos a koronavírus helyzet miatt ismét online lesz a tanítás, így nem is volt kérdés, minthogy azt rajzoljuk le, amit valójában is érzünk, amikor együtt lehetünk! Volt, aki sírva is fakadt rajzolás közben, mert nagyon szeret együtt lenni az osztálytársaival, és belegondolt abba, hogy hétfőtől, minimum egy hónapot megint nem találkozhatunk, nem láthatjuk egymást. Lerajzolták, mit is szeretnek együtt játszani, de meg is beszéltük bármit, akár tanulni is, sírni-nevetni, csak együtt legyünk! Ez jelenti a legapróbb örömöt is a diák hétköznapjaiban!