Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.
Apró örömök élvezete
Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.
Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.
Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.
Már a karanténban: evés, ivás, zene, tánc, mozgás, művészkedés, olvasás. Csak érezzük jól magunkat!
Apró örömök élvezete
Ez a hónap rendhagyó volt, hiszen a rendelkezések miatt a csoportom nagy része otthon maradt. A foglalkozást ügyeleti időben óvodánk többi csoportjába járó 8 gyerekkel tudtam megtartani.
Amikor elővettem a boldogságóra könyvet, a csoportomba járó egyik kisfiú nagyon lelkesen felkiáltott, hogy: „Jaj de jó, hogy ebből fogok mesélni, mert azokban nagyon jó mesék vannak.” Ezzel meg is volt a kelő motiváció a többiek számára is. Alig várták, hogy belekezdjek. Amíg a gyerekek összepakolták a termet, én színespapírokra gyorsan lerajzoltam az érzékszerveket, melyeket a mese során használtunk. „Bezzeg Andrea: Újra együtt!” című meséje nagyon tetszett a gyerekeknek. Külön élvezték, hogy a mesét interaktív módon adtam elő. Nagyon lelkesen feleltek a mese közben feltett kérdésekre.
A mese után Bagdi Bella: „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek” című dalára táncoltunk és énekeltünk, ami szintén nagy tetszést aratott. A dal után megcsináltuk az apróörömök jelképeket is, amit felragasztottam a 7. lépcsőfokra.
A foglalkozás alatt a dajka néni készített fényképeket is, de ezeket a személyiség jogok védelme miatt, nem tenném fel. Helyette a csoportomban korábbi hónapokban készültek közül szeretnék párat feltenni, ami illik a mostani témánkhoz, hiszen apró örömökben bőven volt része a gyerekeknek ebben az évben is.
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Feladat:
Kedves Etikások!
A március az apró örömök hónapja.
Azt hiszem soha nem volt nagyobb szükségünk arra, hogy felfedezzük az élet apró örömeit, mint ebben a nehéz helyzetben.
Gyűjts össze minél több dolgot, ami a hétköznapokban apró örömöt okoz Neked!
Milyen örömforrásokat köszönhetsz az érzékszerveidnek? (Sorolj fel minél többet!)
Fülednek (HALLÁS):
Szemednek (LÁTÁS):
Orrodnak (SZAGLÁS):
Nyelvednek (ÍZLELÉS):
Bőrödnek (TAPINTÁS):
Milyen örömforrást köszönhetsz a természetnek?
Milyen örömforrásokat köszönhetsz a családodnak?
Milyen örömforrásokat köszönhetsz a barátaidnak?
Milyen örömforrásokat köszönhetsz a folyamatosan fejlődő képességeidnek?
Milyen örömforrást köszönhetsz a hobbidnak, a játékoknak?
Kérlek, gondolkozzatok el ezeken a mindennapi örömökön és írjátok le őket!
Jó munkát! Várom vissza a classroom csoportban, emailben!
A boldogságot a nagy célokért végzett tevékenységeinken keresztül érhetjük el, ha közben fel tudjuk fedezni az élet apró örömeit!
Mindenki fantáziáját megmozgatta a feladat.
Abonyi Montágh Imre EGYMI Óvoda és Általános Iskola
Online óra
Megosztottam a hónap dalát.
Az elméleti háttér felolvasásához felnőtt segítségét kértem. Az 5 érzékszervhez kellett 3-3 örömet okozó dolgot írni vagy rajzolni, amit azzal érzékelünk.
Örömkereső sétára indulhattak, a táblázatban bejelölték, mit tapasztaltak.
Az apró örömöket összevont csoportokban adtuk át a gyerekeknek. Megérkezésükkor csillámtetkót készítettünk meglepetésként, a mese után pedig sokat játszottunk, így próbáltuk áthidalni a vírus okozta nehézségeket.
A digitális oktatás során „emléküveget” készítettek a gyerekek, melyben apró örömökkel teleírt lapocskákat zártak.