Márciusban az apró örömökkel foglalkoztunk a 9.B. osztállyal. Beszélgetést indítottam, és arra voltam kíváncsi, hogy szoktak-e a tanulók másokat apróságokkal megajándékozni és szoktak-e ajándékokat kapni? Miért fontos ez? A tanulók az ajándékok, meglepetések hallatán először fizikális dolgokat értettek, majd egy tanuló elmondta, hogy apró figyelmességekkel is szokott másoknak örömet okozni, például elmosogat, mikor hazaér az iskolából, vagy megkérdezi a barátnőjétől, hogy van. Elmondták, hogy szoktak másnak venni ajándékokat, de ha ők kapnak, annak általában nagyon örülnek, és szinte mindenki szokott kedveskedni tettekkel, odafigyeléssel másoknak, és nekik is szoktak apró örömöket okozni. Kiderült, hogy ezek a személyes cselekedetek nagyobb örömet és hatást váltanak ki, és a tanulók is nagyon szoktak örülni ezeknek az apró figyelmességeknek, mint a megvehető dolgoknak. Azért tartják fontosnak ezeket a dolgokat, mert ezzel még jobban ki tudják fejezni figyelmüket, szeretetüket, elköteleződésüket a másik iránt. Fontosnak tartották azt is, hogy olyan örömöt okozzanak a másiknak, aminek a másik személy örülni fog, tehát tudatosan is csinálják.
Két feladatot csináltunk meg. Az egyik a „Dallista”. A tanulóknak nagyon tetszett a feladat, örültek, hogy használhatták a telefonjukat, és hallgathattak örömről szóló zenéket. Kiscsoportokban dolgoztak, majd összeállítottuk az osztály slágerlistáját.
A másik feladat nagy derűt váltott ki: „Vajon másképp is örömödet leled benne?”. Összeírtunk annyi rutintevékenységet, amennyien voltunk, majd a tanulók módosítottak rajta apróságokat. Ez után mindenki húzott egy tevékenységek, amit legközelebb így kell elvégeznie. Nagyon tetszett nekik a feladat, volt, aki már szünetben elkezdte elvégezni, nagy nevetéseket okozva.