Örülni mindig jó
A március hónap nehezen indult el a Harangvirág csoportunknak, mert egy betegség hullám ért el bennünket. Volt olyan napunk, hogy csak két gyermek maradt a csoportba, akik a következő héten lettek betegek. A felnőtteket sem kímélte ez a betegség, majdnem mindenki átesett rajta, még a szülők is. Az első apró öröm akkor ért bennünket, amikor lassan kezdtek meggyógyulni a gyermekeink és visszajöttek az óvodába. Mosollyal, öleléssel, vidám szavakkal üdvözölték egymást. Jó érzés volt látni, hogy mennyire hiányoztak egymásnak, örültek a társaik viszont látásának. Beszélgettünk arról, ki miért is várta már, hogy oviba jöhessen. Volt olyan kisfiú is, aki otthon rajzot készített barátjának, akivel csak itt találkozhat. Mielőtt még megbetegedtek, elültettük az élősarkunkba a búzát, babot, kukoricát, borsót. Örömmel fogadták, hogy mennyit fejlődtek a növények, csodálkozva nézték milyen változáson mentek át, amíg nem láthatták őket. A növények gondozására lelkesen vállalkoztak, szinte versengtek egymással. Öröm volt számukra ez a feladat. A mai boldogságóránkat a szokásainkat megtartva kezdtük el. Boldog Dóra ismét a varázsládán ülve jelezte, hogy ma milyen nap lesz. Mindenki tudta már, hogy Boldogságóra lesz, örömmel fogadták, lelkesen kérdezősködtek a témáról. A relaxációs gyakorlatok közül a „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok…”-kal indítottuk el az órát. Elképzeltük közben, hogy egy varázslatos mezőn, fűben heveredünk le, közben megbeszéltük milyen évszak, hónap van most. Az egyik kisgyermek megjegyezte, hogy ő már alig várja, hogy a Tisza partra menjünk ibolyázni. Természetesen megígértem nekik, hogy a tavasz ébredését, illatát, a Tisza parton nem fogjuk kihagyni. A kezdő dalra bátran mozogtak a barátok egymással, felszabadultak voltak közben. A csoportképek nézegetése a kivetítőn, ismét örömforrás volt számukra. Nem volt egyetlen olyan gyermek sem, aki ne mosolyodott volna el, kacagtak egymáson, vidáman elevenítették fel az eseményeket, amelyek örömmel töltötték el őket. A csoportunk ebben az évben két csoport gyermekiből tevődött össze. Az én örömöm az volt, amikor elmondták, hogy milyen jó a Harangvirág csoportba járni, jó kis óvó nénik vannak itt. Az érzékszervekhez kapcsolódó feladatlapot gyorsan, helyesen megoldották, nagyon könnyűnek találták. A mese után saját apró kis örömeiket osztották meg egymással. Legtöbben a szüleikkel átélt élményeiket mesélték el, valamint a háziállatokkal történő játékukat. Az óvodai örömteli élmények felelevenítése közös beszélgetés eredménye lett. A héten rendeztük meg a ki-mit-tud vetélkedőnket, amelyre szabadon vállalkozhattak a nagycsoportos korú gyermekek, dallal, mesével, verssel. Lelkesen készülődtek rá, melyet egy délután (aludni sem kellett) bemutattak, ami számukra a legkedvesebb volt. Rendkívül színes, igazán ötletes szórakoztató előadásokat hallgathattunk. A ki-mit-tud végén mindenki kapott egy oklevelet, valamint könyvet, amit haza is vihettek. Mindenki jól érezte magát, másik csoportokba járó óvó nénik is nagy öleléssel jutalmazták a vállalkozó kisgyermekeket. Öröm volt számomra megszervezni ezt a napot, látni a sok boldog gyermeket, örömteli felnőtteket. A mese után a mágneses táblára helyeztük el „Örömkéket”, egy fiút és egy lányt. Játékos feladatokon keresztül húzták ki a gyermekek az egyes érzékszervekhez kapcsolódó örömforrásokat. Nagyon könnyen tudták megoldani ezt a feladatot is, mindenkit tapssal jutalmaztak a többiek. A foglalkozást Bagdi Bella: Tükördalával zártuk, majd felhelyeztük a napocskánkat a hetedik lépcsőfokra. Megbeszéltük, hogy a hónap dalát meghallgatjuk más csoporttal is. Az egyre melegedő időjárásra való tekintettel többször is szerveztünk nagyobb sétákat, a csodálatos Tokaj tálvédelmi környezetünkben. Öröm ölelést adtak a gyermekek egymásnak a tokaji fináncdombi kilátón, ahol megcsodálhatták a Tisza és a Bodrog folyók összefolyását, a gyönyörű tájat, ahol élnek. Az óvodába érkezve, vidáman meséltek a többi kisgyermekeknek élményeikről. Kértem, hogy az udvaron öleljék át egymást, bátran biztassanak mindenkit, hogy sokat kiránduljanak, mozogjanak a jó levegőn. Tervezünk még egy közös biciklis kirándulást a töltésen végighaladva, piknikezéssel zárva. Remélem ezekre az örömteli élményekre fognak majd emlékezni, ha iskolások lesznek.

Szeretik az ehhez hasonló mondókákat, rajzolókat a gyerekek. Ez kifejezetten tetsztett nekik, mert rövid és frappáns volt. Könnyű volt sünit rajzolni így.

A havi témánk: Apró örömök élvezete volt. Bevezetésképp közösen kezdtük el nézegetni a facebook zárt csoportjában lévő fotóinkat. Mosolygós, vidám képeket kerestünk, és felelevenítettük, hogy az adott pillanatban miért mosolyogtunk, minek örültünk. A szőnyegen ülve meghallgattuk a hónap dalát: Bagdi Bella: Imádok élni a Jobb Veled a Világ Boldogság című albumáról. Közösen találtunk ki hozzá páros mozdulatsorokat. Elolvastam nekik az Újra együtt! című mesét, ezt követően megbeszéltük a mondanivalóját, és válaszoltunk a könyvben feltett kérdésekre. Ezután Mi van a kendő alatt? című érzékelős játékot játszottunk, amit nagyon élveztek a gyerekek. Végezetül az örömölelés játékkal ismertettem meg őket, melynek lényege, hogy szavak nélkül arckifejezések és testtartás által fejezzük ki szomorúságunkat, majd ölelés után legyünk vidámak, boldogak, mosolyogjunk. Arra biztattam őket, hogy ezt a játékot otthon is játsszák szüleikkel, testvéreikkel.

A természet éledésével mi is többet mozgunk, felüdítjük testünket, lelkünket. Sokat beszélgetünk arról, hogy kinek mi jelent örömet a mindennapokban. A megépített Vadasparkban enni, inni vittek a gyerekek az állatoknak. Ez jó érzés volt számukra, úgy vélekedtek. Az ún. Ejtőernyős játékban (labdavezetés az ejtőernyőn) sikernek élték meg a legtöbben, hogy tovább tudják gurítani a labdát anélkül, hogy az leesne. A Mi van a kalapban című játék izgalma, a felfedezés öröme, boldogsággal töltötte meg a gyermekek szívét és jól megmozgatta emlékezőkészségüket, képzelőerejüket, fantáziájukat.