Apró örömök élvezete

Imádunk élni

Március: Apró örömök élvezete
A boldogságórát megelőzően kirándultunk egy jót a falu határában található Zala folyóhoz. Célom az volt, hogy az egészséges mozgáson kívül megtapasztaljuk érzékszerveink segítségével a természet szépségeit. Tanítványaim a séta közben hangosan rácsodálkoztak a növényekre, állatokra, természeti jelenségekre stb… Természetesen gyűjtöttünk terméseket is, melyeket felhasználunk majd technika és rajzórán. Mivel jól sikerült a kirándulásunk, ezért a boldogságórán már kellő mértékben motiváltak voltak a gyerekek.
1.) Mozgással kísért dal éneklése a testrészekről, érzékszervekről: (A fejem, a vállam, a térdem, a bokám, a szemem, a fülem, az orrom, a szám…) Körben állva egyre gyorsabban énekeljük és mutatjuk a megfelelő testrészt vagy érzékszervet.
2.) Beszélgetőkör:
Emlékezzetek vissza arra, hogy a séta alkalmával milyen apró örömforrást fedeztetek fel! Egyéni észrevételek elmondása. pl.: ibolya illata, folyó (vízmorajlás), pipitér, jácint (szín, illat), madár (csicsergés), stb…
3.) A tapasztalás élményei alapján örömforrások elhelyezése.
A csoportok az öntapadós jegyzettömb lapocskáira felírják a számukra legkedvesebbeket, amit az érzékszervek táblázatába ragasztva elhelyeznek.
4.) Apró örömök:
a) Rajzoljátok le egyénileg, hogy milyen örömök értek benneteket márciusban!
b) Hallgassuk meg közben Bagdi Bella: Imádok élni című dalát!
5.) Bemutató:
Az „idegenvezetők” meghallgatása a rajzok bemutatásával.
6.) Örömmeditáció
7.) Reflexió:
Az eltérő képességű gyerkőcök a csoportokban remekül együttműködtek az órán, folyamatosan segítették egymást a különböző feladatok és játékok oldása közben.
A tanítványaim felszabadultak és vidámak voltak. Nagyon boldog voltam, hiszen az óra végén sok jutalomkártyát és ötös érdemjegyet osztottam ki.

Örömfa

Havi boldogságóránkat a mi ritmusunk játékkal kezdtük,majd a párban mozgással folytattuk. Megismerkedtünk Döbrentey Ildikó: A hétdombi csodatevő szivárvány című meséjével. A játékok levezetéseként meghallgattuk a hónap dalát,majd megbeszéltük a játékok örömét.

Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda és Mini Bölcsőde

Süni csoport

A hónapban a víz a témánk. Vizes kísérleteink során megbeszéltük, mely érzékszerveinkkel érzékeljük a víz tulajdonságait, miért fontos számunkra, és milyen örömforrás (szeretünk benne fürödni, finom a belőle készült tea, a leves, örülünk, ha ugrálhatunk a pocsolyában, eső után jó illat van stb.) lehet. „Tavirózsákat” készítettünk, együtt örültünk a kinyílásuknak. Elmesélhették, mi az, ami még örömforrás számukra.
Többször meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni c. dalát, amit mozgással is kísértünk.

Apró örömök

Egy receptet készítettek a gyerekek, a boldogság receptjét. Készíteniük kellett egy lapra színes rajzokkal, jókívánsággal, verssel, bármilyen aprósággal egy receptlapot, anélkül, hogy tudták volna melyik osztálytársuk kapja azt meg. Szép színes lapok készültek, melyek végére egy dal címet is ajánlani kellet. Majd a mögöttük lévő tanulónak átadni, így feldobva a napjukat ezekkel az ötletekkel, jókívánságokkal. 2 fiú elviccelte, és akinek a végén adta, nem nagyon tudta értelmezni fanyar humorukat. Ezt leszámítva örömmel készítették és fogadták el azt.

“Keresd az örömöt!”

Apró örömeink
Csoportom, mint általában, ebben a hónapban is örömmel fogadta a kedves feladatokat. Több napon át foglalkoztunk kiemelten az „apró örömökkel”, amelyek megajándékoznak bennünket. Igyekeztem örömforrásokat keresni és azokat „felfedeztetni” a gyerekekkel.
Mindig relaxációval kezdünk. A” Napimádás” mindannyiunk kedvence. A légzőgyakorlat után a tapintós lufik játékot kezdeményeztem, aminek nagyon örültek. Meggymaggal, vízzel, homokkal, rizzsel, gyönggyel töltöttem meg a lufikat. / Még most is játszanak velük./Ki kellett találniuk a lufik tartalmát, amelyek kézről-kézre jártak. Majd a rajzolgatós feladat következett, amely szintén szívesen, önként vonzotta a gyerekeket. Mesehallgatással folytatódott a délelőtt. Mindannyian kedvelik Bógyó és Babóca történetét, ami vonzotta a gyerekeket. A hónap dalára szívesen táncoltak, gurultak odabent és kint is a fűben. Elmondták, hogy mennyire jó érzés volt, örültek a lehetőségnek. Egy másik napon szintén érzékelést fejlesztő játékkal álltam elő, ami nagy sikert aratott. Gyümölcsöket kóstoltunk bekötött szemmel. Nagy volt a lelkesedés. Egy másik, szép tavaszi napon-Víz világnapja alkalmából- elsétáltunk a közeli kispatakhoz. A maguk hajtogatott csónakokat vízre bocsájtottuk és figyeltük a víz sodrását. Nagyon kellemesen telt a délelőtt, örültünk a természet szépségének, a napsütésnek, virágoknak, fáknak, mindennek, ami körül vesz bennünket.
A beszélgető körben mindannyian elmondhatták, ami számukra örömet jelent. Megbeszélgettük, hogy mindenben,- ami körülöttünk létezik- a szépet és jót keressük, ami boldoggá tesz bennünket.
Csoportom tagjai aktívan, ügyesen dolgoztak, szívesen vettek részt a téma feldolgozásában.

Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda és Mini Bölcsőde

Kópé Klub

A relaxációs gyakorlatot követően egy masszírozós játékot, a „pizzasütést” játszottuk. Megbeszéltük milyen érzés volt masszírozni és masszírozást kapni, mivel érzékeltük, melyik volt jobb érzés?
„A mi ritmusunk” játékban a Trópusi eső hangját utánoztuk. Elmondhatták, ki miért szereti, vagy nem szereti az esőt. Itt is megbeszéltük, mely érzékszerveinkkel érzékeljük.
Az „Ízek, illatok, hangok öröme” játékban képeket válogattunk, csoportosítottunk az érzékszervek köré, annak megfelelően, hogy mivel érzékeljük.
Beszélgettünk arról, hogy milyen sok minden okozhat számunkra örömöt, sok minden szolgálhat örömforrásul. Nagyon jó, ha melegség járja át a testünket és a lelkünket.
Körben ülve a „beszélő kockát” (Ez nálunk egy színes kocka, csak az a kisgyerek beszélhet, akinél a kocka van. A beszélgető körben is alkalmazom.) körbeadva elmesélhették, mi az, ami számukra örömet okoz. Segítő kérdésekkel vezettem rá a gyerekeket a mai nap, vagy pl. az évszak nyújtotta apró örömök felismerésére. A gyerekek nagyon szívesen beszéltek erről.
Mindezt le rajzoltuk, a puzzle formában elkészített rajzokat szív alakban rendeztük el.
Közben zenehallgatás: Bagdi Bella: Imádok élni. A foglalkozás végén erre a zenére mozogtunk.

Apró örömök – természetfilm

„Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.”

(Várnai Zseni: Csodák csodája részlet)

A március nemhiába lett az apró örömök, az apró csodák hónapja, hiszen a természet újjászületésével évről-évre rácsodálkozunk a természeti változásokra. Egyszerűen jobb kedvünk lesz már attól, ha ragyogóan süt a nap, ha a nyitott ablakon keresztül becsukott szemmel hallgatjuk a madarak énekét, ha megtapintjuk a bársonyos barkát, ha megfigyeljük, miként bonja ki virágát az aranyeső, ha beszippantjuk a jácint illatát…
Az összes érzékszervünkkel megtapasztaljuk, érezzük a tavaszt. Annál is inkább vágyunk rá, mert sajnos többen voltunk betegek ebben a hónapban, volt, aki csak pár napig, de volt, aki egy hónapig is hiányzott. A hónap végére sikerült egy közös boldogságórát tartani a 2. és 6. osztályos tanulócsoporttal, de még ekkor sem volt teljes a létszám. Természetesen mindkét osztályban más – más módon foglalkoztunk a témával, a kisebbeknél babzsákos foglalkozással hangolódtunk a témára, majd a hónap dalára táncoltunk és az érintés fontosságára figyeltünk. A nagyobbak már sokkal jobban ki tudták fejezni magukat szóban és nemcsak tárgyakhoz kapcsolták apró örömeiket, hanem érzéseikhez, kedvenc cselekvéseikhez is. Jó ötletnek tartottam, hogy közösen kimozduljunk az iskola falai közül és tegyünk egy sétát a közeli játszótérre, miközben szemeinket felfedezzük és „lefényképezzük” az apró örömöket, füleinkkel meghallgatjuk a minket körülvevő hangokat, bőrünkön érezzük a nap melegét, a szél fújását, megfogjuk kisebb társunk kezét, érezzük tapintását, vigyázunk rá. Ez nemcsak egy egyszerű séta volt és nem csak a játékról szólt, hanem a nagyok részéről a felelősségvállalásról is. Ugyanis minden „nagy Pimpike” mellé párként került egy „kicsi Pimpike” is, akire vigyázni kellett. Ennek egyfelől csapatépítő szerepet szántam, másfelől a nagyokat emlékeztettem, hogy ők is voltak kicsik és ezt sohasem szabad elfelejteniük. Séta közben pedig önkéntelenül is előjöttek a nagyok részéről a régi emlékek túrákról, kirándulásokról, csínytevésekről, hiszen ezek is a mi apró örömeink.
Másnap pedig a kicsikkel próbáltunk még több tavaszt becsempészni tantermünkbe: rajzoltunk, színeztünk, ragasztottunk, napocskát, virágot, tyúkot készítettünk, és a kinyílt aranyeső ágat is feldíszítettük. Közben tavaszi mondókákat mondtunk és énekeltünk.

«‹ 226 227 228 229›»
‹