A játékokon keresztül fedezték fel a gyerekek, hogy mi mindennek lehet örülni a mindennapokban: mindenben meg lehet találni a szépet és jót.
Apró örömök élvezete
A mai napunk a boldogság jegyében zajlott: a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dallal indítottuk, melyre rövid kis koreográfiát tanultunk meg. „Apró mag a föld alatt” mozgásutánzó versünkkel folytattuk. Virágmag ültetés volt a következő feladat a tanórán. Az udvaron gyűjtöttünk vakondtúrásból földet, melyet jó termőfölddel keverve elhelyeztük a Gazdaboltban vásárolt magokat cserépben. Öntözést követően a termünk ablakába helyeztük el munkáinkat, naponta gondoskodva és figyelve követjük a fejlődésük útját.
Minek örül a kis virágmag? – föld, víz, napfény.
Eltáncoltuk a „Beültettem kis kertemet” kezdetű körjátékot. Meghallgatták a tanulók Cseppike történetét a Víz világnapja alkalmából. Hajtogatással készítettünk tulipán fejdíszt és krepp papír gyűrésével készítettük el közösen a vízcsepp „koronát! El is játszottuk a mesét és beszélgettünk róla: boldog az a tulipán, akiről gondoskodnak – kap esőt – , a szomorú tulipánt pedig Cseppike megvigasztalta, őt is megöntözte.
Az ültetett kis virággal mi is szeretnénk majd anyák napján örömet okozni édesanyánknak, ezzel is megköszönve a sok gondoskodást, szeretetet.
Zárásul meghallgattuk a hónap dalát: Szeretet dal.
• Kapcsolódott iskolánk az „Ültess fát!” mozgalomhoz, majd elolvastuk a mesét. A természet megóvása, az egészséges környezet a mi örömünket szolgálja.
• Közösen veteményeztünk a testvér osztályunkkal, ami mindkét oldalnak örömet okozott. A nagyok szívesen irányították és tanították a kicsiket, büszkék voltak a tudásukra. A kicsik pedig szívesen fogadták nagyobb társuk segítségét. Közös dalolással zártuk az eseményt.
• Megemlékeztünk a hőseinkről az emlékmű előtt, melyre díszes nemzeti lobogót készítettünk. Mekkora öröm nekünk, hogy mi már szabadságban élhetünk, oda mehetünk ahova akarunk.
• Megemlékeztünk a Down-szindrómás társainkról, örömmel teljesítettük a táncos kívánságukat felemás zokniban.
A hónap során elvégzett feladatok:
Március az egyik legkedvesebb boldogságórás hónapunk, hiszen egyre nagyobb erőkkel „húzza fel vitorláját” a kikelet. A természet apránként ébredezik: melegebben süt a nap, kezdenek nyílni a virágok, a gyümölcsfákon szorgoskodnak a méhecskék, folynak a kertekben a tavaszi munkák. Ilyenkor optimistább formáját mutatja már a természet, a világ. Mi is szívesen indultunk el egy verőfényes napon a hagyományos „örömkereső” sétánkra, aminek végállomása a játszótér volt. A gyerekek boldogan fedezték fel útközben a nyíló virágokat, az ébredező rovarokat, érdeklődéssel figyelték a rügyező fákat, hallgatták a vidáman éneklő madarakat. A zöld mezőben közös légzőgyakorlatot végeztünk: beszívtuk tüdőnkbe a jó érzésekkel fűszerezett friss levegőt, majd kifújtuk a nehézségeket, a napi gondokat. A játszótéri önfeledt játék mindenkiben felélesztette a vidámságot, a boldogságot és az elégedettséget. A legjobb élményünknek a „felhőnéző” játék bizonyult, amikor lefeküdtünk hanyatt a fűbe és a kék égen úszó felhőket mindenféle figurákkal személyesítettünk meg. Örömmel magyarázták egymásnak, hogy éppen milyen formát fedeztek fel az égbolton.
Egy másik alkalommal a teremben alkottunk: egy csomagolópapírra ráfeküdt egy arra vállalkozó kislány, én pedig körbe rajzoltam a teste körvonalát. A feladat az volt, hogy közös munkával rajzolják meg az arcot, a ruházatot, és minden hiányzó részt. Az alak köré pedig ábrázoljanak olyan jelképeket, tárgyakat, játékokat, amik számukra a legnagyobb örömöt szerzik. A végeredmény egy színes, vidám, „nagyon nevetősre” sikeredett emberke lett, akinek az Örömke nevet adtuk, ami egyértelműen a gyerekek boldog hozzáállását tükrözi.
Március 15-re is örömmel készültünk: madarakat vágtunk színes papírból a faliújságra, huszárt színeztünk együtt és kokárdákat készítettünk mozaik technikával. Idén iskolánk bejáratánál egy emlékmű avatása és átadása is megtörtént, ami köré nemzetiszínű zászlókat festettünk szintén nagy lelkesedéssel. A helyi nyugdíjas klub pedig kokárdákat készített iskolánk tanulói számára, amit köszönetképpen büszkén viseltünk az ünnepségen.
A víz világnapja alkalmából sokat beszélgettünk a természeti kincseink védelméről és készítettünk egy plakátot is: vidám vízcseppeket színeztünk, vágtunk, amik egy „MINDEN CSEPP SZÁMÍT!” felirat köré kerültek fel.
A boldogság világnapja alkalmából pedig szívecskéket nyírtunk ki színes papírból, amikre pozitív életérzést tükröző fogalmakat írtunk: szeretet, nyugalom, csend, rend, béke, türelem, hála, boldogság. Ezeket egy óriási szívformába a táblára is felírtam, onnét másolták le a gyerekek a saját kis szíveikre. Megbeszéltük, hogy az apró örömök csak ezeknek az érzéseknek a jelenlétében válnak igazán élvezhetővé, boldog, közös élménnyé.
A legnagyobb örömöt azonban a közelgő tavaszi szünet húsvéti hangulata váltotta ki a gyerekekben. Ennek üdvözlésére szeretettel díszítettük fel színes tojásokkal és egyéb kedves figurákkal a folyosón a tojásfánkat, az alját a gyerekek által hozott plüss nyuszikkal népesítettük be, így igazi mesevilágot alkottunk együtt, minden belépő látogató örömére.
Márciusban nem volt hiány a jeles napokból és ünnepekből.
*A gyerekekkel megünnepeltük egy átfogó héten keresztül a Víz világnapját. Kísérleteztünk a vízzel: Hegyet építettünk homokból, majd folyómedret alakítottunk az ujjunkkal, és feltöltöttük az éltető vízzel. Elkirándultunk a helyi vízműhöz is, és megnéztük a kisvárdai vár-tavat, ahol megfigyeltük a vadkacsákat.
*De nem feledkeztünk meg a kislányokról, nőkről sem. Virágültetés után megleptük a kisfiúkkal a lányokat apró ajándékokkal.
*Ezek után a tevékenységek után mindig felhívtam a figyelmüket arra, hogy minden apró örömöt és szép dolgot vegyenek észre az életben, hiszen a legnagyobb csodákat nem a boltban lehet megvenni.
*A gyerekekkel a megküzdési stratégiákat is gyakoroltuk. Eljátszottuk, hogy egy boszorka ,,lezárta” a csoportszoba ajtaját a kendőjével. Ahhoz, hogy be tudjunk jutni ki kell állniuk a 7 próbát: Tornateremben felállított akadálypályán kellett végighaladniuk. ,,Mesebeli erdőbe ” érkezve átkeltek a ,,mesebeli hídon”, majd átkeltek a ,,mocsáron”, majd felmásztak a ,,boldogság hegyre”, és átbújtak a ,,félelmetes barlangon”. Bátorság jelvényeket kaptak azok a gyerekek, akik átjutottak az akadályokon. A csoportszoba ajtajánál megállva el kellett mondaniuk a nyelvtörőt: ,,Rózsaszín sündisznócska uzsis zacskója”.
Ahogy a csoportszobába léptek megünnepelhették sikereiket a ,,Győzelem tündér dala” c. zenére táncolva.
*A mindennapok során nagyon sokat szoktunk beszélgetni az érzelmekről is. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek tisztában legyenek a saját érzéseikkel, ezért érzelmeket kifejező kártyák segítségével gyakoroltuk ezeket az arckifejezéseket, tükörbe nézve.
Orosháza Városi Önkormányzat Napközi Otthonos Óvodája, Uzsoki utcai telephely
A gyermekek megismerkedtek az apró örömökkel.
Meghallgatták a hónap dalát és meséjét.
Okoztunk egymásnak, magunkat, másoknak apró örömöket.
A Boldog mondó(ka) elmondtuk eljátszottuk, közös mozgásos gyakorlatokat végeztünk.
A Boldogság világnapja alkalmából kis ajándékkal kedveskedünk a szülőknek és utcán sétálva járókelőknek is. Ezzel szebbé téve azt a napot.
Az ölelés ereje
– Öleld meg a melletted állót !
– Öleljétek meg egymást ! Csapatölelés .stb…
Testmozgás öröme – Boldogság Világnapján közös program a helyi iskola 4. osztályával.
Közös éneklés,mozgásos játékok az óvoda udvarán.
Vonalvezető és színező a Ceruza napja alkalmából – színező
Víz Világnapja : Interaktív foglalkozás a helyi Horgász egyesülettel.
Románia,15-ös Normál Programú Óvoda,Szatmárnémeti
Március 1 a tavasz első napja, a mi városkánkban már hagyománya van a Márciuska vásárnak, ugyanis régi román népszokás szerint ( ami nagyon kedves szokás), hogy a lányokat és nőket tavaszi kitűzőkkel köszöntik fel a kisfiúk, legények, férfiak vidám és boldog tavaszt kivánva számukra.
A március első napi óvodásnapunk is ilyen apró kis meglepetéssel indult, apró kis öröm a kisfiúcskák részéről, nagy öröm és boldogság a leánykáknak, óvónéniknek, dadusnéniknek.
Természetesen az óvodába is készitettünk hóvirágos Tavaszköszöntőket anyukáknak és nagymamáknakis.
A szorgalmas munkát Boldog mondóka követte .
A nőnap alkalmával is apró kis szines tulipánokat festettünk, hiszen fontos, hogy március 8-án megünnepeljük a nőket.Ezen a napon sokat beszélgettünk a családról, az anyukákról, nagymamákról és azt törpöltük ki, hogy minden nap segiteni fogunk nekik valamit, amit aztán következő nap a reggeli beszélgetőkör alkalmával elmesélünk egymásnak.A segitségért mindenki kis szivecskét fog gyűjteni a csoportban lévő nagyobb szivesckéjére, amit majd anyák napján ANYÁnak ajándékozunk.
Igy próbálunk mi apró kis dolgokkal, NAGY boldogságot csempészni a család megszokott hétköznapjaiba.
Zakladna Skola s VJM Alapiskola Fülekpüspöki
A vers felolvasása és megbeszélése után a gyerekek elővették a kincseket. Volt köztük első ajándék, nem működő egér, az első sulis tollam ami már nem ír, elszakadt nyaklánc, a simogatástól megkopott plüss, egy erdei séta alkalmával talált síp. Féltve őrzött ” kacatjaikat ” egy rövid történettel mutatták be.
A Boldogság világnapjához kapcsolódó Boldogságórák különleges jelentőséggel bírtak az elsősök számára.
A foglalkozás elején megbeszéltük, hogy ez a nap arra hívja fel a figyelmet, mennyire fontos a boldogság, a lelki jóllét és az egymásra való odafigyelés.
A márciusi témát, az apró örömök felismerését több foglalkozás során dolgoztuk fel.
Ezeken az alkalmakon a gyerekek játékos formában ismerkedtek a boldogság forrásaival.
Sokat játszottunk, ami segítette a feloldódást és az őszinte megnyilvánulásokat.
A beszélgetések során közösen gondolkodtunk arról, hogy a boldogság gyakran a mindennapok apró pillanataiban rejlik.
A gyerekek saját élményeiken keresztül osztották meg, mi okoz számukra örömet.
A foglalkozások során erősödött bennük az egymás iránti figyelem és elfogadás.
A világnap alkalmából egy közös alkotótevékenységet is megvalósítottunk.
A tanulók szíveket készítettek, melyeket szeretetteljes üzenetekkel láttak el.
Munkájukat gondosság és valódi érzelmi bevonódás jellemezte.
Külön örömmel készültek arra, hogy ezeket egy idős embernek adják át.
A gyerekek számára ez az élmény az önzetlenség valódi megtapasztalását jelentette.
Megértették, hogy adni legalább akkora öröm, mint kapni.
Többen megfogalmazták, hogy szeretnének máskor is örömet szerezni másoknak.
A közös tevékenységek hozzájárultak empátiás készségeik fejlődéséhez.
A játékok és beszélgetések erősítették a közösséghez tartozás érzését.
A gyerekek nyitottan és őszintén kapcsolódtak egymáshoz.
A légkör végig támogató és szeretetteljes volt.
Összességében a foglalkozássorozat tartalmas és lélekemelő módon járult hozzá személyiségük fejlődéséhez.