Relaxációs gyakorlat. Beszélgetőkör: Mit szeretek a tavaszban? Tavaszi időjárás, virágok, illatok, madarak csivitelése. Mese: Bogyó és Babóca- hónapok, Március.Mesefeldolgozás. Színezők.
Apró örömök élvezete
Relaxációs gyakorlat. Beszélgetőkör: Mit szeretek a tavaszban? Tavaszi időjárás, virágok, illatok, madarak csivitelése. Mese: Bogyó és Babóca- hónapok, Március.Mesefeldolgozás. Színezők.
Apró örömeink
Csoportom, mint általában, ebben a hónapban is örömmel fogadta a kedves feladatokat. Több napon át foglalkoztunk kiemelten az „apró örömökkel”, amelyek megajándékoznak bennünket. Igyekeztem örömforrásokat keresni és azokat „felfedeztetni” a gyerekekkel.
Mindig relaxációval kezdünk. A” Napimádás” mindannyiunk kedvence. A légzőgyakorlat után a tapintós lufik játékot kezdeményeztem, aminek nagyon örültek. Meggymaggal, vízzel, homokkal, rizzsel, gyönggyel töltöttem meg a lufikat. / Még most is játszanak velük./Ki kellett találniuk a lufik tartalmát, amelyek kézről-kézre jártak. Majd a rajzolgatós feladat következett, amely szintén szívesen, önként vonzotta a gyerekeket. Mesehallgatással folytatódott a délelőtt. Mindannyian kedvelik Bógyó és Babóca történetét, ami vonzotta a gyerekeket. A hónap dalára szívesen táncoltak, gurultak odabent és kint is a fűben. Elmondták, hogy mennyire jó érzés volt, örültek a lehetőségnek. Egy másik napon szintén érzékelést fejlesztő játékkal álltam elő, ami nagy sikert aratott. Gyümölcsöket kóstoltunk bekötött szemmel. Nagy volt a lelkesedés. Egy másik, szép tavaszi napon-Víz világnapja alkalmából- elsétáltunk a közeli kispatakhoz. A maguk hajtogatott csónakokat vízre bocsájtottuk és figyeltük a víz sodrását. Nagyon kellemesen telt a délelőtt, örültünk a természet szépségének, a napsütésnek, virágoknak, fáknak, mindennek, ami körül vesz bennünket.
A beszélgető körben mindannyian elmondhatták, ami számukra örömet jelent. Megbeszélgettük, hogy mindenben,- ami körülöttünk létezik- a szépet és jót keressük, ami boldoggá tesz bennünket.
Csoportom tagjai aktívan, ügyesen dolgoztak, szívesen vettek részt a téma feldolgozásában.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
A relaxációs gyakorlatot követően egy masszírozós játékot, a „pizzasütést” játszottuk. Megbeszéltük milyen érzés volt masszírozni és masszírozást kapni, mivel érzékeltük, melyik volt jobb érzés?
„A mi ritmusunk” játékban a Trópusi eső hangját utánoztuk. Elmondhatták, ki miért szereti, vagy nem szereti az esőt. Itt is megbeszéltük, mely érzékszerveinkkel érzékeljük.
Az „Ízek, illatok, hangok öröme” játékban képeket válogattunk, csoportosítottunk az érzékszervek köré, annak megfelelően, hogy mivel érzékeljük.
Beszélgettünk arról, hogy milyen sok minden okozhat számunkra örömöt, sok minden szolgálhat örömforrásul. Nagyon jó, ha melegség járja át a testünket és a lelkünket.
Körben ülve a „beszélő kockát” (Ez nálunk egy színes kocka, csak az a kisgyerek beszélhet, akinél a kocka van. A beszélgető körben is alkalmazom.) körbeadva elmesélhették, mi az, ami számukra örömet okoz. Segítő kérdésekkel vezettem rá a gyerekeket a mai nap, vagy pl. az évszak nyújtotta apró örömök felismerésére. A gyerekek nagyon szívesen beszéltek erről.
Mindezt le rajzoltuk, a puzzle formában elkészített rajzokat szív alakban rendeztük el.
Közben zenehallgatás: Bagdi Bella: Imádok élni. A foglalkozás végén erre a zenére mozogtunk.
„Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.”
(Várnai Zseni: Csodák csodája részlet)
A március nemhiába lett az apró örömök, az apró csodák hónapja, hiszen a természet újjászületésével évről-évre rácsodálkozunk a természeti változásokra. Egyszerűen jobb kedvünk lesz már attól, ha ragyogóan süt a nap, ha a nyitott ablakon keresztül becsukott szemmel hallgatjuk a madarak énekét, ha megtapintjuk a bársonyos barkát, ha megfigyeljük, miként bonja ki virágát az aranyeső, ha beszippantjuk a jácint illatát…
Az összes érzékszervünkkel megtapasztaljuk, érezzük a tavaszt. Annál is inkább vágyunk rá, mert sajnos többen voltunk betegek ebben a hónapban, volt, aki csak pár napig, de volt, aki egy hónapig is hiányzott. A hónap végére sikerült egy közös boldogságórát tartani a 2. és 6. osztályos tanulócsoporttal, de még ekkor sem volt teljes a létszám. Természetesen mindkét osztályban más – más módon foglalkoztunk a témával, a kisebbeknél babzsákos foglalkozással hangolódtunk a témára, majd a hónap dalára táncoltunk és az érintés fontosságára figyeltünk. A nagyobbak már sokkal jobban ki tudták fejezni magukat szóban és nemcsak tárgyakhoz kapcsolták apró örömeiket, hanem érzéseikhez, kedvenc cselekvéseikhez is. Jó ötletnek tartottam, hogy közösen kimozduljunk az iskola falai közül és tegyünk egy sétát a közeli játszótérre, miközben szemeinket felfedezzük és „lefényképezzük” az apró örömöket, füleinkkel meghallgatjuk a minket körülvevő hangokat, bőrünkön érezzük a nap melegét, a szél fújását, megfogjuk kisebb társunk kezét, érezzük tapintását, vigyázunk rá. Ez nemcsak egy egyszerű séta volt és nem csak a játékról szólt, hanem a nagyok részéről a felelősségvállalásról is. Ugyanis minden „nagy Pimpike” mellé párként került egy „kicsi Pimpike” is, akire vigyázni kellett. Ennek egyfelől csapatépítő szerepet szántam, másfelől a nagyokat emlékeztettem, hogy ők is voltak kicsik és ezt sohasem szabad elfelejteniük. Séta közben pedig önkéntelenül is előjöttek a nagyok részéről a régi emlékek túrákról, kirándulásokról, csínytevésekről, hiszen ezek is a mi apró örömeink.
Másnap pedig a kicsikkel próbáltunk még több tavaszt becsempészni tantermünkbe: rajzoltunk, színeztünk, ragasztottunk, napocskát, virágot, tyúkot készítettünk, és a kinyílt aranyeső ágat is feldíszítettük. Közben tavaszi mondókákat mondtunk és énekeltünk.
Az óra elején meghallgattuk és énekléssel kísértük a hónap dalát. Ezután kört alkottunk, majd az általam indított ritmusra próbáltak ráhangolódni a tanulók. Először tapssal, aztán lábbal dobogva is elvégeztük a gyakorlatot. Nagy élvezettel végezték a párban mozgásos feladatot, melyet a folyosón valósítottunk meg: „korcsolyáztak, kaktuszok közt lépkedtek, teniszeztek, pad alatt bújtak át”. Megnéztük a metronómok mozgását bemutató kisfilmet, és megbeszéltük a szó jelentését. Kört alkottunk, majd a tanulók által javasolt zene ritmusára elkezdtünk hintázni. Pár perc eltelt, mire sikerült egymásra hangolódni.
Az óra második felében hozzáláttunk az örömfa elkészítésének, rajzoltak, színeztek, vágtak a tanulók. Összegyűjtöttük, kit milyen öröm ért az utóbbi napokban, majd felkerültek a színes kis pillangók az örömfára.
A fiatalok arcára kiülő boldog mosollyal zártuk az órát.
Az apró örömök téma első foglalkozásán zenehallgatás közben pillangókat nyírtak és díszítettek a gyerekek. Ezt követően izgalommal várták, hogy mit fogunk csinálni a továbbiakban. A következő alkalommal, amikor elkészült a fa törzse és ágai, megbeszéltük, hogy ha valaki valamiért örömet érez, feltehet egy pillangót a fára. Hallhattunk iskolai, baráti, családi örömtörténeteket is. Látható a képen, hogy szerencsére volt mit mesélniük. 🙂
Annyira élvezték az öröm keresését, hogy azt is megbeszéltük, hogy lehet átalakítani egy-egy rossz nézőpontot jóvá, mert, mint tudjuk: ” Minden rosszban van valami jó.”
Innen jött az ötlet, hogy készítsen mindenki saját örömfát, melyet kedve szerint színezhet, díszíthet.
Remélem Önök is örömüket lelik a képek nézegetésekor!
Először meghallgattuk a hónap dalát, majd megbeszéltük, hogy kinek, mit jelentenek az apró örömök. Meghallgattuk az Izgő-mozgó dalt, majd tovább írtuk, hogy mi szerez még nekünk örömöt. Meghallgattuk Palya Bea dalát, majd beszélgettünk a mosolyra fakasztó ételekről, majd papírból készítettünk mókás, finom ételeket, amik boldoggá tesznek minket. Megnéztük a fürge ujjak 3 perces kisfilmet, majd játszottunk az ujjainkkal. A gyerekek ismét nagyon élvezték a hónap témáját.
Rengeteg öröm érzést gyűjtöttünk március hónapban! Meghajtogattuk öröm pillangóinkat, melyeket egymásnak adtunk át, kedves mondatok kíséretében. Elolvastuk és feldolgoztuk Schmidt Károly Imre Apró örömök című versét, melynek versszakait le is írtuk, illusztrációkat készítettünk hozzá és munkáinkból plakátot alkottunk. Lelkünk örömeit a zenehallgatás is fokozta, kedvencünk Bagdi Bella Ma rám talál a boldogság dala. Kedvenc óránkon örömet fakasztó ételeket gyártottunk, majd el is fogyasztottuk.
Március az öröm hónapja volt. A negyedik osztályosok sok mindennek örülhettek, sok programban vettek részt ebben a hónapban. Sok apró örömben is volt részük. Mikor elkezdtük az örömfát csinálni, mindenki nagyon lelkes volt és úgy döntöttünk, hogy egész évben alkalmazni fogjuk . Az alábbi idézetet választottuk fő útvonalnak:
„Sokszor a kis dolgok okozzák a legnagyobb örömöt az életünkben. Ilyen lehet egy ölelés, ha épp nagy szükségünk van rá, egy kiadós baráti beszélgetés, amibe egészen belefeledkezünk, egy finom vacsora otthon, vagy akár egy pohár hideg víz, amivel a szomjunkat olthatjuk. Ha tudatosan keressük ezeket az apró örömöket, akkor könnyebben rájuk is találunk majd, és jobban fogjuk értékelni őket.”
Mungi Ngomane