Miután meghallgattuk a hónap dalát, az örömökről és az örömszerzésről beszélgettünk. Mindenki elmondhatta, hogy neki mi okoz örömet vagy mivel tudna másoknak örömet szerezni. Egy kívánságluficsokorba mindenki belerajzolhatta vay beleragaszthatta azt a dolgot vagy azokat a dolgokat, amelyek neki örömet szereznek vagy ami által boldog. A nap végén egy érzelemhőmérőn minenki kiszínezhette, hogy mennyre érzi magát boldognak.

Ebben a hónapban több pozitív dolognak is örülhettünk: a járványhelyzet csökkenésével párhuzamosan újra bejöhetnek a szülők az intézménybe, így napi kapcsolatban vagyunk velük, a szép időt kihasználva a Víz világnapi játékos délelőttünket az udvaron tarthattuk meg. A téli hónapokban sokat betegeskedtek a gyerekek, így igazán őszinte örömmel fogadták/fogadtuk a felgyorsult társakat.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, mert azon a héten, amikor a tavaszi témakör aktuális lett, egyre ragyogóbban sütött a nap. Így tehát nem volt nehéz a márciusi mesét Bartos Erika: Hónapok meséi című könyvéből feldolgozni.
A mese szereplői megjelennek azon a kártyán, melyet az első napon használtunk. Párt kerestünk, csoportosítottuk a szereplőket mindenféle szempont szerint (hol élnek, tudnak-e repülni, stb.). Kerestünk jellemző tulajdonság szerint bizonyos szereplőket (pl: kettőnél több lába van) Ezalatt alaposan megtanultuk a szereplők nevét is, így aztán könnyebbé vált a mese követése is.
A film megnézése helyett inkább az élő szavas mesehallgatást választottam. A gyerekek jól ismerik a könyvek képi világát, sokan nézik a mesét is. Fontosnak tartottam, hogy most a belső képi gondolkodásukat, és a történet követésével a figyelmüket érjem el.
A mese szereplői tavaszünnepre készültek. A gyerekekkel kipróbálták azoknak a játékoknak egy részét, amelyeket a mesében hallottunk. Így az udvarunk napsütötte füves területén hemperegtek, körtáncot jártak, és az előző hetekben saját maguk által készített hangszerekkel (zajkeltő eszközökkel) kisérték az énekeket, boldogan szaladtak a friss tavaszi szélben.

A Ficánka kiscsoportba járó gyermekek nagyon nyitottak az őket körülvevő természeti és társadalmi környezet történései felé, így nap mint nap örömmel fedezik fel a környezetükben történő változásokat. Az apró örömök felfedezése, megélése és kommunikáció általi közzététele jelen van óvodai életük szinte minden pillanatában. A témahét tevékenységeiben is a sokszínűség által nagyon sok élményhez jutottak a gyermekek, például észrevették és örültek a csíráztatott kis növényük folyamatos fejlődésének, amit nap mint nap nyomonkövettek, öröm volt számukra az is, hogy az újonnan beszokó csoporttársaik már ezidőre nem sírtak, közösen tudtak együtt játszani, mozogni, festeni. Élményszerző sétánk során apró örömként élték meg a tavaszi virágok sokféleségét, amit ők láttak meg az útszélén. Valamint szemet gyönyörködtető és örömet hozó látvány volt a falunkban nyíló Magnólia bokor. A báb világnapja alkalmából megtekintett bábelőadás is nagyon nagy öröm volt számukra.

Mazsola nagycsoportban érzékszerveinken keresztül tapasztaltuk meg az élet apró örömeit. Ízleltünk, szagoltunk, ,örömzenét hallgattunk, Öröm séta alkalmával megfigyeltük az ébredő természet szépségeit. Barátság-karkötőt fontunk, amelyet a jobb kezünkre kötöttünk. Ezen a héten kiemelt figyelmet fordítottam arra,hogy a gyermekekben tudatosodjon az, hogy a Boldogság nemcsak nagy dolgokban mérhető! Egy ölelés, egy mosoly, jó cselekedet is tud örömet okozni!

A héten a tavaszi virágokról beszélgettünk a gyerekekkel, amit jó témaindítónak találtam, hiszen a szürke tél után már az is örömre adhat okot, hogy gyönyörködhetünk ezekben a szép, színes virágokban.
A foglalkozást a „Hervad a virágom, éled a virágom…” relaxációval kezdtem, majd a gyerekek meghallgatták Kerékgyártó János: Dániel és a nagy csokor virág mesét. A mesében a kismalac megtanul örömet szerezni, úgy, hogy virágot ad a barátjának, aki ettől boldog lesz. A mese elmondása közben én is kiosztottam három virágot a gyerekeknek. Ezáltal a gyerekek láthatták társaik arcán, hogy valóban már csak egy ilyen apró gesztussal is micsoda örömet tudunk adni másnak. Beszélgettünk róla ki mivel tudja felvidítani magát, vagy szeretteit (pl.: „Anyukámat megleptem azzal, hogy beágyaztam reggel mire visszajött a szobámba és nagyon boldog volt”). Végül a virágok körbe jártak a csoportban, mindenki tovább adhatta annak, akinek szerette volna. Jó érzés volt látni, hogy valóban milyen örömteli perceket lehet elérni egy ilyen csekélységgel.
Ezt követően a gyerekek is virágokat alkottak, mindenki 1-1 virágszirom volt, és én mindig mondtam, hogy hány sziromból álló virággá kell alakulniuk. Nem adtam instrukciót ahhoz, hogy milyen módon kell megalkotni a virágokat, ezért öröm volt számomra, hogy maguktól is az összeölelkezést választották.
Játszottunk utána virágkereső játékot is. Megbeszéltük kik lesznek a virágok, és bekötött szemmel kellett megkeresni őket.
Utolsó játékként közösen is létrehoztunk egy nagy virágot. Körben lefeküdünk, majd amikor mondtam, hogy „Virágnyílás!” felemelték egyszerre a lábaikat, így nyílt a közös virágunk.
Végezetül önfeledt táncolás közepette meghallgattuk Bagdi Bella „Imádok élni” dalát, mely annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy a hét folyamán többször is meghallgattuk.