Boldog Dóra babát, aki szomorúan érkezett az óvodába szívesen vonták be a gyermekek a mindennapi játékokba sőt még a tevékenységekbe is. Több nap, több alkalommal is előkerült, hiszen volt olyan gyermek, aki sírva érkezett az óvodába, mert fogfájással indult a napja, vagy egyszerűen csak hiányzott az anyukája napközben. Dóra baba mindíg kéznél volt és segített. A gyerekek vitték Dórát autózni, vonatozni, építeni, főzőcskézni, bevonták a húsvéti készülődésbe (Dóra is díszítheti velünk a húsvéti tojást vagy díszítheti velünk a tojásfát?-kérdezték), sőt az udvarra is kérték, hogy jöhessen velük, hogy ott is jól érezze velünk magát.

Az égig érő paszulyt dolgoztuk át kicsit Vuk csoportos módra.
Először is elmeséltem a gyerekeknek, hogy Boldog Dóra babánknak nagyon rosszul alakult a hétvégéje, ezért nagyon szomorú. Az lesz a feladatunk, hogy próbáljuk szebbé tenni a napját, szerezzünk neki örömöt. Vittembe az óvodába babokat, amiket egy edénybe tettem, amellé pedig egy üres edény került. Mondtam, hogy amikor valami öröm ér, rakjunk át egy babot egyik edényből a másikba, minél több öröm ér minket, annál boldogabb lesz Dóra is. Én azt mondtam, hogy az Égig érő paszuly mesével szeretnék nekik isés Dórának is örömöt szerezni. Megbeszéltük, hogy a hét végén el is ültetünk az öröm babból és megfigyeljük, hogyan növekedik.
A gyerekek minden nap figyelték, mikor bújik már ki. Mikor már nagyocska lett, raktunk egy karót, hogy azon fusson fel, a tetejére pedig egy kastély került.
A lányok minden nap próbáltak „programokat” kitalálni Boldog Dórának,hogy vidám legyen. Az egyik kislány ölébeültette és minden nap megfésülte. Egy másik kislány az ölébe ültette, a baba kezéhez tette a színes ceruzát, majd együtt színeztek. Minden együtt nézték , hogyan nő a bab, és még az építőkockákból is megépítették az égig érő kastélyt a babhoz.
Nagyon jó látni a gyerekek lelkesedését , a témákhoz való hozzáállását.

Katica csoport

Végre hozzánk is ellátogatott a jó idő, a sok borús, esős nap után. Éled a természet, kezdenek előbújni a bogarak, lepkék, amiket az udvaron meg is csodáltunk. Ebből az apropóból elolvastuk a gyerekeknek Polli, a pillangó meséjét, majd alvásidőben alvásmeditáció is volt. Örömmel tapasztaltuk, hogy az alig alvó, izgő-mozgó nagycsoportosaink most könnyebben, nyugodtabban bírtak elaludni, és nem fészkelődtek annyit. Március végéhez közeledve eljátszottuk az Öröm árnyalatai nevezetű játékot is, melyen a gyerekek nagyon felszabadultak voltak, és ötletes arcokat, mozdulatokat találtak ki.

Mivel mi vegyes csoport vagyunk, a témát igyekeztem több oldalról megközelíteni, hogy a különböző életkorú gyermekek találkozhassanak az életkoruknak megfelelő helyzetekkel. Így többször elmeséltem Polli a legcsodálatosabb pillangó meséjét, amit át is beszéltünk. Mozgalmas hetünk volt, mert a Boldogságórás foglalkozásunkat összekapcsoltuk a Digitális témahét, a Happy hét pályázattal és a Víz világnapjával, ami egyben Apák napja is volt😊 A napi beszélgető köröket relaxációs zenével indítottam (Ellazulni jajj de jó) majd elmeséltük kinek mi ad örömöt, milyen örömre gondol, mit kap majd az apukájától, ha érkezik fél napra az oviba. A gyerekek elmesélték, hogy milyen nehéz amikor apát ritkán látják, és most számukra ez az apró öröm, hogy most fél napot együtt tölthetnek. A relaxációs gyakorlatot érzés továbbadással folytattuk, csukott szemmel mit érzel? (simogatás, ölelés) és jól esett-e neked ez az érzés? Örömöt adott számodra?
A héten sokat beszélgettünk arról, hogy a növényeknek, állatoknak és nekünk embereknek is milyen nagy szükségünk van arra, hogy boldogok legyünk, s a boldogság a szemünkön is látszik, mert a szem a lélek tükre, amely csillog, amikor boldogok vagyunk vagy épp egy apró örömben van részünk. Ilyen apró öröm lehet a növényeknek, állatoknak pl. az éltető víz, és ugyanakkor nekünk is egy izzasztó séta, torna után. Sok-sok vízzel kapcsolatos verseket, énekeket, dalos játékokat játszottunk és az Apák napjára térképet készítettem, a kollégákkal állomásokat hoztunk létre, így az összes óvodai csoport gyermekei az apukájukkal állomásokat látogathatott.
Az állomásaink 9 állomásból álltak:
Az első állomáson lufit lehetett vízipiszollyal lőni, illetve spatulával borotválni róla a borotvahabot. A második állomáson kreatív feladatok vártak a résztvevőkre, ahol vízzel telt poharakon pingponglabdát fújhattak át az ügyesek, ill. egy pókhálón és kesze-kusza alagúton is átbújhattak a bátrak. A harmadik állomáson az apák krokodillá változtak, és a mászóka hídjáról a gyermekek labdával próbálták őket eltalálni. A negyedik állomáson kékszalag verseny várta a résztvevőket, ahol a leggyorsabb hajó győzött a futamban. Az ötödik állomáson olyan vizes feladatok vártak a gyermekekre és apukákra, hogy apa a hátán vitte gyermekét és közben merőkanálban vizet hordott, vagy bekötött szemmel a gyermek vezette apukáját egy kanál vízzel a kezében. A hatodik állomáson vizes poharakkal zenéltek a gyermekek és apukák és a polip lábait lehet labdával célozni. A hetedik állomáson élményfestésben és akadálypályában volt lehetőségük kibontakozni, míg a nyolcadik állomáson IKT eszközöket próbálhattak (interaktív tábla, számítógép, Bee-bot robotméhecske) és a reggel barkácsolt, vagy hajtogatott hajóikat itt megúsztathatták a vizes asztalon. A kilencedik állomáson Fésűs Éva: A békakirály papucsa címe bábelőadást hallhatták a résztvevők majd a programot táncház zárta. A hónap során folyamatosan figyeltünk arra, hogy örömet szerezzünk egymásnak és az Apukás nap végén sok-sok boldog arcot, ezernyi apró örömöt, mosolyt láttunk, melyet fel is ragaszthattak az apukák gyermekeikkel és az óvodai dolgozók is mindannyian a mosolyfalunkra. Ez egyben a mi boldogságfalunk is. A boldogság világnapjára szívecskéket festettünk, így emlékeztünk meg erről a csodás napról.
Március hónapunk volt eddig a legmozgalmasabb, legsokrétűbb hónapunk, még sok ilyen hónapot szeretnénk.

Az Apák napján videót is készítetten, örömmel osztjuk meg veletek.

Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodavezető-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Csigabiga csoport

Ebben a hónapban nagyon sok apró öröm ért minket a csoportban. Az egyik ilyen örömben március 08.-án volt részünk, amikor is a kisfiúk megajándékozták a csoportunk lányait, és minket felnőtteket is, egy-egy cserepes százszorszéppel és egy virágos képeslappal Nőnap alkalmából. A kislányok köszönetüket, hálájukat egy-egy csokoládéval fejezték ki. Óvodánk másik két csoportjában is köszöntötték a kislányokat, óvónéniket, dajka néniket egy rövid kis versikével.
Megbeszéltük, hogy mik is azok az apró örömök az életünkben. mindenki felsorolt néhány hétköznapi dolgot, melytől úgy érzi, hogy szép a világ, szebb az élet, boldogsággal tölti el a szívét. Meglepődtek rajta, hogy mennyi apró öröm van az életünkben, hiszen nem mindig figyeltek erre tudatosan, de ezek után többször is említették, hogy „Ez egy apró öröm, Óvónéni!”
Változatos játékokon keresztül gyűjtöttük a témában a tapasztalatokat. Az érzékszervekkel nagyon sokat játszottunk. Csipeszes játékokkal választottuk ki, hogy melyik érzékszervünkkel az adott örömöt. Illatokat szagoltunk, gyümölcsüket kóstolgattunk. Kiválasztotta mindenki, hogy számára melyik illat és íz okoz örömöt. Tapintásos játékot is játszottunk. Kendő alatt is tapogattunk, és saját készítésű, a gyerekekkel közösen készítettünk tapintásos-érzékelős lufikat. Megbeszéltük azt is, hogy az érzelmeket hol érezzük a testünkben. Milyen érzés amikor boldog vagyok, és milyen érzés amikor izgulok.
A munkafüzetekben is örömmel dolgoztak. Az ölelés volt a legtöbbük számára a legnagyobb öröm, így az ölelést rajzolták le többen is.
Az időjárás is pozitívan kedvezett számunkra a hónap közepén, mivel sokat melegedett a levegő, és sokat tartózkodtunk kint a szabadban. Folyamatosan figyeltük a nyíló virágokat, bokrokat, fákat, hogyan kelnek ismét életre, milyen jó érzés bennük gyönyörködni. Szaglásztuk a jácintok illatát. Nagyokat szippantottuk a tavaszi levegőbe, és hallgattuk az óvoda udvarán csicsergő madarak énekét!
Sokat öleltük egymást a csoportban és az udvaron egyaránt, és megbeszéltük, hogy ha valaki olyat látunk, hogy szomorkodik valamiért, vagy egyedül érzi magát, akkor őt is ölelgessük meg.
Három gyermek vett részt a csoportunkból az óvodánkban megrendezésre került házi mesemondó délelőttjén, ezért minden nap elmesélte valamelyik gyermek a meséjét, a többiek pedig tapssal jutalmazták az előadásokat. Azt mondták, hogy mindig nagyon jól esett nekik, ezért mindig nagyon várták, hogy előadhassák a meséjüket.
Sok rajzzal tértem haza én is, és a gyerekek is, mert felismerték ebben a hónapban, hogy milyen jó is kapni, de adni is!
Többször is meghallgattuk Bagdi Bella- Imádok élni című dalát.
Elmondhatom, hogy ebben a hónapban sokat nevettünk és örömködtünk!

Ebben a hónapban nagyon sok apró öröm ért minket a csoportban. Az egyik ilyen örömben március 08.-án volt részünk, amikor is a kisfiúk megajándékozták a csoportunk lányait, és minket felnőtteket is, egy-egy cserepes százszorszéppel és egy virágos képeslappal Nőnap alkalmából. A kislányok köszönetüket, hálájukat egy-egy csokoládéval fejezték ki. Óvodánk másik két csoportjában is köszöntötték a kislányokat, óvónéniket, dajka néniket egy rövid kis versikével.
Megbeszéltük, hogy mik is azok az apró örömök az életünkben. mindenki felsorolt néhány hétköznapi dolgot, melytől úgy érzi, hogy szép a világ, szebb az élet, boldogsággal tölti el a szívét. Meglepődtek rajta, hogy mennyi apró öröm van az életünkben, hiszen nem mindig figyeltek erre tudatosan, de ezek után többször is említették, hogy „Ez egy apró öröm, Óvónéni!”
Változatos játékokon keresztül gyűjtöttük a témában a tapasztalatokat. Az érzékszervekkel nagyon sokat játszottunk. Csipeszes játékokkal választottuk ki, hogy melyik érzékszervünkkel az adott örömöt. Illatokat szagoltunk, gyümölcsüket kóstolgattunk. Kiválasztotta mindenki, hogy számára melyik illat és íz okoz örömöt. Tapintásos játékot is játszottunk. Kendő alatt is tapogattunk, és saját készítésű, a gyerekekkel közösen készítettünk tapintásos-érzékelős lufikat. Megbeszéltük azt is, hogy az érzelmeket hol érezzük a testünkben. Milyen érzés amikor boldog vagyok, és milyen érzés amikor izgulok.
A munkafüzetekben is örömmel dolgoztak. Az ölelés volt a legtöbbük számára a legnagyobb öröm, így az ölelést rajzolták le többen is.
Az időjárás is pozitívan kedvezett számunkra a hónap közepén, mivel sokat melegedett a levegő, és sokat tartózkodtunk kint a szabadban. Folyamatosan figyeltük a nyíló virágokat, bokrokat, fákat, hogyan kelnek ismét életre, milyen jó érzés bennük gyönyörködni. Szaglásztuk a jácintok illatát. Nagyokat szippantottuk a tavaszi levegőbe, és hallgattuk az óvoda udvarán csicsergő madarak énekét!
Sokat öleltük egymást a csoportban és az udvaron egyaránt, és megbeszéltük, hogy ha valaki olyat látunk, hogy szomorkodik valamiért, vagy egyedül érzi magát, akkor őt is ölelgessük meg.
Három gyermek vett részt a csoportunkból az óvodánkban megrendezésre került házi mesemondó délelőttjén, ezért minden nap elmesélte valamelyik gyermek a meséjét, a többiek pedig tapssal jutalmazták az előadásokat. Azt mondták, hogy mindig nagyon jól esett nekik, ezért mindig nagyon várták, hogy előadhassák a meséjüket.
Sok rajzzal tértem haza én is, és a gyerekek is, mert felismerték ebben a hónapban, hogy milyen jó is kapni, de adni is!
Többször is meghallgattuk Bagdi Bella- Imádok élni című dalát.
Elmondhatom, hogy ebben a hónapban sokat nevettünk és örömködtünk!