Az idei év szeptemberében tartottuk meg első boldogságóránkat, mely során elkészítettük közös hálaposzterünket.
Most pedig vállalkoztunk egy hálafilm elkészítésére.Mivel erkölcstan óra keretében csak havi egy alkalmunk van a téma feldolgozására,ezért a mi kis videónk szünetekben készült.A gyerekek nagyon izgatottak voltak.Többségükről még soha nem készült videó.Végeredmény magáért beszélt.Csillogó szemekkel nézték az elkészült filmet.
Az első szituációban megfigyelhető, hogy egy tanuló segít egy társának a tanórán.
A második jelenetben a fiúnak nem volt elég pénze, osztálytársai segítették ki, cserébe ő megosztotta velük a vásárolt terméket.
A harmadik jelenetben pedig a pedagógus (jómagam) önti ki kávéját, ahol a gyerekek sietnek segítségére. Tanárként is hálásak vagyunk a gyerekeknek minden napért.
Mert jobb veled a világ! 🙂
A hála gyakorlása
Wagnerné Rozmer Anikó alsós tanító vagyok. A jelenlegi osztályom 3. évfolyamos.
Létszám: 15 fő: 13 fiú és 3 lány
Örömmel értesültem erről a programról. Nagyon érdekesnek és hasznosnak tartom. Mivel az osztályomban a nemek aránya nem a legszerencsésebb, nagyon sokat kellett puhítanom a fiúkon, hogy a három leányom is jól érezze magát ebben a közösségben Úgy gondolom, ez a program kiválóan alkalmas a gyermekek személyiségének fejlesztéséhez, a pozitív érzelmek kinyilvánításra.
A boldogságfokozó hála témakört először kötetlen beszélgetéssel dolgoztuk fel. Megkérdeztem a tanulókat:- Számotokra mit jelent a hála fogalom? Miért lehettek hálásak ?
A következő válaszokat adták: – A hála az, amikor valakinek visszaadjuk azt a jóságot, amit kaptunk tőle.
– Hálásak lehetünk azért, ha valakitől kapunk valamit.
-Hálásak lehetünk szüleinknek, amiért gondoskodnak rólunk.
-Hálás lehetek a barátomnak, amiért játszik velem vagy kölcsön adja a focilabdáját.
A legtöbb válaszban a szeretet, a törődés került előtérbe. Többen a tárgyi vagy anyagi juttatásokat
helyezték előtérbe.
A beszélgetés után mindenki elkészíthette a „hálavirágát”. A szirmokra ráírták, kinek és miért hálásak. Nagy örömmel barkácsolt mindenki, az óra jó hangulatban telt.
A következőket írták: – Hálás vagyok anyunak, apunak, mert szeretnek, felnevelnek, gondoskodnak rólam, játszanak velem, elvisznek nyaralni, mindent megvesznek, amit kérek.
– Hálás vagyok a barátomnak, mert tud titkot tartani, megért, mindent megbeszélhetek vele, eljön hozzám játszani, együtt focizunk.
Miután elkészültek a virágok, beültettük közös „hálakertünkbe”. Most ott pompázik tantermünkben.
Izgatottan várjuk a következő feladatokat!
Órai beszélgetés után hálakertet készítettünk, azokra az emberekre vagy akár kis háziálltokra gondolva, akiknek hálásak vagyunk valamiért.
Az iskola három osztálya készítette el szeptember hónapban a Hálakertet.
Ebben a hónapban a hála volt a témánk. Idén is folytatjuk a csoportommal a boldogság programot. Tavaly mindig rajzokat készítettünk a témákhoz, most viszont mesealkotásra vállalkoztunk.
Nagyon élvezték. Többször „játszottunk” már hasonlót, hogy megadott szavakat beleszőve a történetbe alkossanak mesét. 3. osztályosok lévén a jellegzetes meseelemeket alkalmazva nagyon szép „tanító mese” született.
A leírására én vállalkoztam a hosszúsága miatt.
Nem két meséről van szó, csak a szöveg egyik, illetve másik oldalát így különböztettem meg.
A tanulók egyénileg oldottak meg 3 feladatot. Leírták, hogy kiknek adhatnak hálát és hogy hogyan fejezhetnék ki azt. Majd egyénileg rajzolták le hálavirágjukat. Ezt követően helyezték el a táblán, egy nekik megfelelő helyen, a „kertben”, képeiket. A hálával kapcsolatos beszélgetés időtartama miatt, virágjaikat gyorsabban kellett elkészíteniük, így az alkotások pontos kidolgozottsága sajnos kárt szenvedett.
A Batthyány Kázmér Általános Iskola 1.B osztályos tanulói a következő hálakertet készítették. A virágok megrajzolása után mindenki elmondta , miért hálás az életben.
Egyszer egy napon Peti, Marci, Laci és Dominik sétáltak a parkban. Arra lettek figyelmesek, hogy egy vak kisfiú elejtette a vezető botját. Hiába tapogatta, nem tudta megtalálni. A csapat fiú mindezt látta, de ahelyett, hogy segítettek volna neki, inkább kinevették.
Alex is arra sétált. Szemtanúja volt az esetnek. Ő viszont odament segíteni. Nem nézte jó szemmel a többiek cselekedetét. Odaszólt hozzájuk:
– Látom mókásnak találjátok más szenvedését! Tudjátok, ő nem élheti meg azt, hogy bármit is lásson a természet szépségéből, a szeretteiből. Gondoljatok bele, Ti hogyan tudnátok elfogadni, ha semmit sem látnátok?
A négy fiú rájött, mennyire csúnyán viselkedtek. Elhatározták, hogy jóvá fogják tenni tettüket. Még aznap felkeresték a Vakok Intézetét és állandó segítőknek álltak. Ha nem Alex, lehet soha nem jönnek rá arra, hogy ,, Jobb adni, mint kapni! ,,
A Pusztakovácsi Általános Iskola 3. osztálya készítette ezeket a hálavirágokat.
A mi osztályunkba csak egy lány jár, szinte csupa fiúk vagyunk. Elég nehéz nekünk az érzéseinkről beszélgetni, az nem olyan férfias. Ennek ellenére, szeretjük a boldogságórákat, mert mégiscsak ad valamit, ami megmelengeti a szívünket. A hálával kapcsolatban is rájöttünk, nem is olyan nehéz kimondani a „hálás vagyok neked, mert…” kezdetű mondatot. Persze azért egymást nem ölelgetjük, de egy férfias kézfogást megengedünk magunknak. Jó barátságban vagyunk egymással, vidáman telik az idő. Ez a hálamondás otthon is bejött nekünk, mert ha elmondjuk anyunak, hogy miért vagyunk hálásak, akkor átölel bennünket, és aznap sokkal engedékenyebb lesz, és jobb lesz otthon a légkör. Apu körül meg ott járkálunk, hogy érezze, szeretünk vele lenni. A tesók már nehezebben fogadják el, először kiröhögtek bennünket, de amikor látták, hogy anya kedvesebb velünk, akkor meglepődtek. Talán gyakrabban kellene hálát mondanunk? Majd meglátjuk, mit hoz a jövő!