A példakép

Egyszer egy napon Peti, Marci, Laci és Dominik sétáltak a parkban. Arra lettek figyelmesek, hogy egy vak kisfiú elejtette a vezető botját. Hiába tapogatta, nem tudta megtalálni. A csapat fiú mindezt látta, de ahelyett, hogy segítettek volna neki, inkább kinevették.
Alex is arra sétált. Szemtanúja volt az esetnek. Ő viszont odament segíteni. Nem nézte jó szemmel a többiek cselekedetét. Odaszólt hozzájuk:
– Látom mókásnak találjátok más szenvedését! Tudjátok, ő nem élheti meg azt, hogy bármit is lásson a természet szépségéből, a szeretteiből. Gondoljatok bele, Ti hogyan tudnátok elfogadni, ha semmit sem látnátok?
A négy fiú rájött, mennyire csúnyán viselkedtek. Elhatározták, hogy jóvá fogják tenni tettüket. Még aznap felkeresték a Vakok Intézetét és állandó segítőknek álltak. Ha nem Alex, lehet soha nem jönnek rá arra, hogy ,, Jobb adni, mint kapni! ,,