Őszi boldogság!
A hála gyakorlása
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy óvodás testvérpár, akik egy forgalmas nagyvárosban éltek a szüleikkel.
Sajnos a fiúk nagypapája megbetegedett, így az egyik hétvégén az apukájukkal elmentek meglátogatni a messzi falu végére. Vittek neki gyógyszert és sütit, mert bíztak benne, hogy így hamarabb meg tud gyógyulni és újra egészséges lesz.
Szegény nagypapa betegen a háziállatokat sem tudta ellátni, pedig nagyon sok van belőlük a tanyán: lovak, bárányok, kecskék, libák, kacsák, macskák, legalább egy tucat tyúk, kakasok és egy a pár éves fekete szőrű puli, Lili.
A fiúk igyekeztek segíteni a háziállatok ellátásában, gondoskodtak róluk, majd késő délután leültek nagyapáékkal kicsit beszélgetni. Lili már ekkor elkezdett az udvaron vakkantani, de senki nem figyelt fel rá. Sajnos a környéken settenkedő róka, a baromfiudvar környékén sompolygott. A kiskutya riadtan kezdett ugatni és hirtelen beszaladt a nyitott ajtón.
– Nem mész ki innen? – szólt rá a nagymama mérgesen.
– De mama, ő még kicsi! Nem baj, hogy itt van. Bejött minket megnézni! Adunk neki is a sütiből egy kicsit!– mondta Józsi.
De Lili nem ment ki, sütit sem kért, sőt hangosabban kezdett ugatni és hirtelen elkapta Józsi nadrágjának szárát és elkezdte ráncigálni.
– Lili! A nadrágom, ki fog szakadni!
– Csak játszik veled Józsi!- nyugtatta meg a Peti, de ahogy ezt kimondta a nadrág már reccsent is egyet.
– Ó ez a buta kutya! Ez a nadrág még új, tegnap vettük a piacon. Anya nagyon mérges lesz! – bosszankodott Józsi.
– Kisfiam, ez a kutya valamit érez! Menjetek, nézzetek ki! Biztos történt valami!- biztatta őket a nagypapa.
A fiúk és az apukájuk gyorsan kirohantak megnézni mi történhetett… hát látják, hogy a róka már lesben áll a tyúkól előtt és készül bemenni.
– Gyorsan fiúk a garázsba, hozzátok a nagy fehér hálót! A fiúk gyorsan hozták is a hálót, majd megközelítették óvatosan és halkan a rókát.
– Ráterítjük a ravaszdira háromra! – A fiúk apukája elkezdett számolni: – 1, 2, 3, dobjuk.
Olyan ügyesen dobták a rókára a hálót, hogy az teljesen beterítette és nem is tudott belőle kiszabadulni egészen estig. Mire kiszabadult, már úgy elfáradt, hogy nem volt kedve tyúkot fogni és csak elsétált onnan.
– Nagypapa, most már reméljük soha többé nem fog ide merészkedni ez a róka!
– Így legyen Józsikám!
– Csak hát a nadrágom, nézd hogy kiszakadt, ki kell majd dobni Lili miatt.
– Dehogy kell azt kis unokám! – nyugtatta meg a nagymama. – Mielőtt lefekszünk aludni, megvarrom neked! Lili bár még nagyon fiatal jelezte nekünk, hogy valami baj van. Ő csak így tudta. De milyen jól tette! Nélküle lehet elvitte volna a róka a kedvenc kakasotokat!
Másnap reggelre a nagymama megvarrta a nadrágot, amin nyoma se volt a tegnap történteknek. Közösen megreggeliztek, majd Józsi és Peti elindultak haza az apukájukkal.
Rövid filmünkben egy optimista és egy pesszimista részese ugyanannak az eseménynek .
SZERETETKUPON A CSALÁDNAK
Török Enikő-Lázári-,,Petőfi Sándor” Szaklíceum
A gyerekek a legőszintébb módon tudják kifejezni érzéseiket. Sokszor gondolkodás nélkül kimondják mindazt, ami eszükbe jut. Máskor meg némán magukba zárják azokat a gondolatokat, melyeket nem mernek megosztani a felnőttekkel.
Lázáriban, a második osztályosok szeretetkupont készítettek a szeretteiknek. Előtte elmesélték, kinek miért hálásak, s a hálájukat hogyan tudnák kifejezni.
Volt, aki a finom ételért, a tanulásban nyújtott segítségért volt hálás, legtöbben azonban közös programokért, a felnőttekkel együtt töltött időért akartak köszönetet mondani.
Cserébe ők olyan tevékenységeket ajánlottak fel, amelyeket könnyen meg tudnak oldani: mosogatást, takarítást, beágyazást. Olyanok is akadtak, akik a szülőkre bízták, hogy ők döntsék el, mire vágynak.
A szülők és a gyerekek is örömmel számoltak be a szeretetkuponok által okozott meghitt pillanatokról.
A kis elsősök képzeletében a legszebb új világ csupa virág lenne.
Plakát készítése a gyerekek áltak készített rajzokból
Ebben a hónapban három foglalkozást töltöttünk a témával. Nagyon sokat segített a tavalyi azonos témával kapcsolatos munkánk áttekintése. A szemüveg is jó ötletnek tűnt. Az egyik lencse rózsaszín, amely a boldogságot, a másik pedig narancssárga, amelyik a kreativitásunkat hivatott láttatni.
Szeptember hónapban lelkesen folytattuk a foglalkozásokat. A hála gyakorlására, folytatjuk a tavaly megnyitott hálanaplónkat. A gyerekek szívesen rajzolnak, írnak bele. Beszélgettünk arról, hogy hogyan fejezhetjük ki hálánkat és milyen esetekben érezhetünk hálát.
A kis házikedvenceken keresztül tudtuk érzékletesebbé tenni, hogy a mi cselekedeteinkkel hogyan tudunk jót tenni társainknak, hogy az jó legyen. Szuper kis csapat és ötletesen, kreatívan gondolkodnak.
Kedves Boldogságprogram Munkatársai! 🙂
Több napon át foglalkoztunk a gyerekekkel a program első témájával: a hála gyakorlásával. Úgy gondoltam, erre a témára számomra nem lesz elég a havi egy alkalom, így beépítettem a mindennapjainkba. Izgatottan álltam a feladat előtt. Beszélgetéssel, fogalmak megismertetésével kezdtük az első órát. A beszélgető körben a következő fogalmakról tettünk említést, mint a boldogság, a köszönet és a hála. Meglepetésemre az óvodásaim sok-sok okos gondolatot mondtak a témához kapcsolódóan. („Én azért vagyok hálás anyukámnak, mert jól nevel engem, és mindig ad enni.” 🙂 ) A foglalkozásoknak volt felépített menete, de előfordult, hogy spontán jöttek az ötletek. ( „Add tovább az ölelést!” )
Megtanultuk a boldogság mondókát. Azóta minden nap ezzel indítjuk a reggeleket. Ezt követően relaxációs gyakorlatot végeztünk („Napraforgók”), mellyel ráhangoltam a gyermekeket a foglalkozásra. A héten sokszor hallgattuk Bagdi Bella „Repülj velem!” című zenei anyagát. A gyerekek vidáman mozogtak a dalokra és együtt énekelték a szövegeket.
Egy alkalommal meditációs gyakorlatot is végeztünk. Megható volt látni, ahogy a „kis csöppségek” képesek arra, hogy ellazuljanak és egy kicsit a belső világukra figyeljenek. Hálás voltam azért az érzésért, amit ott átélhettem. 🙂 Erről felvétel is készült, melyet a szülők nagy szeretettel fogadtak. Kérés is érkezett több édesanya és édesapa részéről, hogy szívesen részt vennének felnőttek részére szervezett meditáción. Terveim között szerepel egy ilyen esemény megszervezése!
Sétát tettünk a Duna-partra is, ahol köveket gyűjtöttünk. Ezekből a festés technikáját alkalmazva csodálatos hálaköveket készítettünk. Az ovisok megismerték Bezzeg Andrea „A hálafa története” című meséjét. Ehhez kapcsolódóan megoldottunk a munkafüzetben található készségfejlesztő feladatokat is. (hálafát színeztünk) Csoportszobánk falát díszíti a közösen elkészített Boldogság vár is. A gyerekek szívesen játszottak a személyiségfejlesztő kártyajátékkal. (párosítás, memória) Érdeklődéssel várták, vajon milyen pozitív gondolatot rejtenek számukra a lapok.
Óvodánk folyosójára került a „Hálabefőtt”. Ebbe az üvegbe bárki és bármikor belerakhatott olyan gondolatokat, rajzokat, amikért az életben hálás. Örömmel tapasztaltam, hogy ez az üveg rövid idő alatt megtelt. Megható érzés volt, mikor felbontottuk a „befőttet”. Olyan gondolatok és rajzok kerültek papírra, amik könnyet csaltak a szemünkbe.
A gyerekek lelkesen és maximálisan együttműködve fogadták a Boldogságórákat és a programhoz tartozó anyagot. Észrevételem szerint nagyon fogékonyak ezekre a témákra. (hála, boldogság) Intézményünk a Lépésről Lépésre óvodai program alapján működik. A két program nagyszerűen összeegyeztethető, a Boldogságórák remekül beilleszthetők a mindennapi nevelésbe.
Fontos volt számomra, hogy megfelelő tájékoztatást adjak a szülőknek és a kollégáimnak a Boldogságórák lényegéről. Sok fotót és videofelvételt is készítettem a tevékenységekről, melyet az apukák és anyukák elismerően fogadtak. Meglepő és jóleső érzés volt számomra, hogy a szülők is abszolút pozitívan viszonyultak a napokon át tartó projekthez. („A hála gyakorlása”) Úgy érzem, nagy igény van arra, hogy a családoknak segítséget nyújtsunk azzal kapcsolatosan, hogy odafigyeléssel, türelemmel egy boldogabb életet élhetnek.
Városunk intézményei és a helyi média is nagy érdeklődéssel fogadták a programot. Két megyei lapban is nyilatkozatot tettünk a Boldogságórák fontosságáról és hatékonyságáról. Bizonyíték ez arra, hogy milyen fontos munkát végeztek, ill. most már végzünk mi is. 🙂
Nagy elégedettséggel zártam az elmúlt napok történéseit, az órák minden egyes percét élveztük. Hálás vagyok azért, hogy rátaláltunk erre a programra! Nem okozott problémát számomra a könyvben leírtakkal azonosulni, hiszen igyekszem én is hasonló elvek szerint élni. A Boldogságórák utat mutatnak! Nagy segítség nekünk, pedagógusoknak, mit tehetünk annak érdekében, hogy egy boldogabb, magabiztosabb és pozitívabb gondolkodású generáció repüljön ki a szárnyaink alól!
A jövőben kolléganőimmel együtt boldogan folytatjuk a Boldogságprogramot! 🙂
Köszönettel és szeretettel: Kolozsvári Rita, óvodapedagógus (Komáromi Szivárvány Óvoda)