Az órán a gyerekek, a szülői értekezleten a szülők is „töltötték” a befőttet! Év végén nyitjuk majd ki, addig is érlelődik a hála…

Másodikosaimmal beléptünk a boldogság programba. Könnyű dolgom volt, a rövid ismertetés után a gyerekekből dőlt a szó. Alig tudták kivárni , hogy ők is beszélhessenek a háláról: hálásak egy jókor kapott mosolyért, egy kisautóért, egy reggeli pusziért, egy szem cukorért. A beszélgetés után csoportokat alakítottunk és óriási szívekbe rajzolták bele miért hálásak. Apró , színe szívecskékkel díszítették munkájukat, közben jókat nevettek, beszélgettek.

A kacagók 4.a osztályos tanulóival plakátot készítettünk a háláról. Ki miért hálás reggel, délben és este. A munkát beszélgetés előzte meg, mindenkit meghallgattunk kinek és miért lehet hálás egy nap. A pillangók, napocskák és csillagok hamarosan megteltek szebbnél szebb gondolatokkal. Hálásak vagyunk az alkotás öröméért.

A hálás pillanatokat előhívjuk és rögzítjük. Üvegbe töltjük és majd a hideg téli napokon elővesszük, amikor hajlamosak vagyunk kissé bezárkózni. Felbontjuk a befőttet, és a névvel ellátott kis papírtekercseket visszaosztom és kis gazdája újra átélheti, megízlelheti azt az örömteli pillanatot, amikor azt megírta, amikor az érzés megszületett benne.

Hitben járó osztályként sokszor mondunk hálát és köszönetet Teremtő Istenünknek.
Ebben az évben készítettem számukra egy kis oltárasztalt, ahová mindig le lehet térdelni, kucorodni. Iskolalelkészünk az első tanítási napon fel is szentelte ezt az oltárt, így az egész termünk, közösségünk is áldást kapott. Minden nap van „látogatója” az oltár előtti kis térdeplőnek. Sok köszönetet, örömöt, hálát és kérést viszünk Istenünk elé. Jó ezt látni és megélni.

Páros munkával elkészítették a napszakoknak megfelelő HÁLA rajzukat a gyerekek.
A HÁLAFA őszi hangulatban keletkezett. Minden gyermek ráírta a levélre, hogy miért hálás az életben.
Pozitív érzésekkel fejeztük be a foglalkozást.