Kecskeméti Zrinyi Ilona Belvárosi Általános Iskola Városföldi Általános Iskolája



Kecskeméti Zrinyi Ilona Belvárosi Általános Iskola Városföldi Általános Iskolája
Hála reggel, délben, este
Az idei tanév első boldogságóráját nagyon várták tanulóim, mert már jól ismerték tavalyról a feladatokat, amit mindig örömmel végeztek.
Együtt találtuk ki a plakátunk lényeges elemeit. „Hálaleltárt” készítettünk, összegyűjtöttük az ötleteket, hogy ki miért lehet hálás. Kis cédulákra rajzolt mindenki egy hálát keltő pillanatot. Egy kis dobozba gyűjtöttük, lezártuk, és megbeszéltük, hogy év végén felnyitjuk és felidézzük újra ezeket a pillanatokat.
Az óra végén meghallgattuk a hónap dalát. Mint mindig, vidáman, jókedvvel fogadták a dalt.
Máhr Attiláné
2. o. osztályfőnök




Miután megbeszéltük, hogy mit jelent a hála valójában, és milyen hatással van a lelkünkre, testünkre, közösen összegyűjtöttük, hogy az átlagos hétköznapokban is számtalan olyan dolog történhet, amiért hálásak lehetünk. A diákjaim olyan dolgokért hálásak, mint a szüleik önzetlen szeretete, hogy minden nap tudnak tisztálkodni, minden nap friss étel várja őket otthon, hogy télen is meleg van nálunk, és ehhez hasonló szép és pozitív élmények. A gyűjtögetés után a „Hálacukrokat” osztottam ki, amit annak a személynek tudnak odaadni, akinek hálával tartoznak. Ez a személy lehet osztálytárs vagy családtag is. Végül csoportokban a gyerekek elkészítettek egy táblát, ahol összegezték az élményeiket a foglalkozás témáját tekintve, illetve hogy reggel, délben és este mik történhetnek, amikért hálásak lehetünk.



Széchenyi Zsigmond Általános Iskola és AMI Kisapostagi Telephelye
1-4. összevont osztály vagyunk. Kicsit izgultam, hogy ezt a komoly témát a kicsikkel hogyan fogjuk tudni feldolgozni. Hálás vagyok nekik az élményért amit kaptam tőlük, mert kiderült, hogy mindent értenek, komoly gondolatokkal ajándékoztuk meg egymást!
Nagy örömmel írtam le az összeszedett gondolatokat a táblára. Rajzoltunk, színeztünk egy hétköznapi tárgyat, egy esernyőt. Jelképes segítség, hogy továbbra is hálásak lehessünk a minket védő-óvó kezekért. Aztán megpróbáltunk ejtőernyő alá bújni. Még kell gyakorolnunk! 🙂