Plakátkészítés a hála témakörében:
Mi mindenért lehetünk hálásak egy átlagos hétköznapon
A hála gyakorlása
A relaxációs gyakorlat után, idézetek segítségével, mindenki megtalálta a párját.Beszélgetés kis csoportban az idézetek jelentéséről, majd összeszedtük miért fontos a hála. Ezek után szituációs gyakorlat következett, egy-egy jelenetben a hála kifejezésének különböző formáit mutatták be a tanulók. Egyéni munkában lerajzoltak egy napot szimbolizáló körbe és a sugaraihoz mindazt,amiért hálásak lehetnek. Majd közösen hálafát is készítettünk. Az órát meditációval zártuk.Az óra időtartama természetesen nem 45 perc volt, hanem 2 órára sikeredett.
A foglalkozás során a gyermekek megértették és gyakorolták a hálát. Jó hangulatban telt az óra. A gyermekek örömmel vettek részt rajta és várják a következő foglalkozást.
A 2.b osztály tanulói a hála üzeneteivel nyitották az új tanévet.
A szeptember a befogadás időszaka. Az idei nevelési évet 15 új kisgyermekkel, köztük 12 kiscsoportossal kezdtük meg. A hónap témáját ezért elsősorban az itt maradt nagyokkal dolgoztuk fel. Nagyon jó volt látni és hallani, mit gondolnak egymásról. Gyönyörűen megfogalmazták, hogy miért hálásak a társuknak, mit köszönnek meg aznap.
“Szomorúan jöttem ma óvodába, de Andris megvigasztalt és bevett a játékukba. Ezt köszönöm neki”
A tábla jól látható helyen van a csoportban. A gyerekek bármikor hozzáférhetnek, és pecséttel jutalmazhatják társaikat. A későbbiekben a kicsik jele is felkerül és ők is csatlakozhatnak. .
Középső csoportosokkal beszélgettünk arról, kinek és miért lehetünk hálásak az életben. Sok pozitív élményt és érzést fel tudtak idézni a gyerekek. Érdekes volt a témát más irányból is megközelíteni: mi mit tudunk tenni azért, hogy másoknak örömet okozzunk. A párválasztós játék során elmondták mit szeretnek egymásban a legjobban. A héten elkészült a Maci csoport közös hála plakátja is.
Relaxáció és hónap dala után a már ismert hála téma elméleti hátterének átismétlésével folytattuk az órát. A gyerekek kis papírcetlin megfogalmazták, miért hálásak, aki hamarabb kész volt, kidíszíthette a „befőttesüveget”.
Mindenki beletette a cetlijét, majd kiszínezhette a munkafüzet színezőjét.
Végül meditációval zártunk.
Szüreteltünk, de nem szőlőt, mint itt Hegyalján szokás szeptemberben, hanem a hála gyümölcseit szedtük le első boldogságóránkon. Bő termésünk lett. 25 szem szem szőlő, 25 gyermek hálája, mindez egy fürt szőlőre fűzve, ez a mi osztályunk, a 3.c. A tanítójuk is hálás, hogy ilyen nagyszerű gyerekek között lehet nap, mint nap.
Az első boldogságórát relaxációval kezdtük. Az előző tanévek ismereteire építve arról beszélgettünk, hogy milyen hatással van a boldogságfokozó hála testi és lelki egészségünkre. Az életkornak megfelelően beszélgettünk arról, hogy miért lehet hálás egy ember, egy gyerek. Hálabefőttet készítettünk. Meghallgattuk a hónap dalát. Meditációval zártuk az órát.
A második órán a relaxáció után elolvastam a gyerekeknek a hónap meséjét, majd beszélgettünk a történetről. Szeretetkupont készítettünk, melyet a gyerekek hazavihettek beváltásra. Hálaleltárt készítettünk az osztályközösségen belül. Elénekeltük Bagdi Bella dalát. Az órát meditációval zártuk.
A harmadik órát relaxációval kezdtük. A pozitív megerősítéseket tartalmazó kártyák segítségével különböző helyzeteket hoztunk létre, játszottunk el. A gyerekek plakátot készítettek, Reggel, délben este címmel. Az órát meditációval zártuk.
Nagyon készültem az első boldogságórámra.!Célul tűztem ki, hogy a szülőket és az óvodapedagógusokat is bevonom a foglalkozásokba. Pár nappal ezelőtt kértem a gyerekeket, kérdezzék meg szüleiket, ők miért hálásak. A gyerekek közül volt aki bevallotta, ő bizony elfelejtette megkérdezni, de néhányan előrukkoltak otthon a kérdéssel szüleik nagy meglepetésére.A meglepődés akkora volt, hogy választ nem is kaptak rá. Eddig. Biztos vagyok benne,hogy nem lesz ez így mindig.Meglepetésként ért viszont a kérés az óvónénik részéről, hogy szeretnének bejönni a foglalkozásra mert kíváncsiak. Jöttek..Valami biztosan megérintette őket,mert ezer kérdéssel árasztottak el. Most már együtt várjuk a következő boldogságórát! A gyerekek, az óvónénik és én. Ó, a legfontosabb: a foglalkozás végén kérdés nélkül is tudtam a választ, én miért vagyok hálás? A mosolytól csillogó őzike szemekért,a pici ölelő karokért.