A Laskodi Nefelejcs Óvoda egy kis zsáktelepülésen van, ahol egycsoportos óvodaként működünk, nagyon családias, szeretetteljes légkörben. Mindösszesen 19 gyermekkel éljük meg a mindennapjainkat, ahol van 2 és fél éves, és sajátos nevelési igényű gyermek is. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan motiválhatom a gyermekeket a hála témakörben. Mivel, hogyan értetem meg velük a „hála” szó fogalmát. Egy kerettörténetet találtam ki, amivel felkeltettem a legkisebbek érdeklődését, kíváncsiságát is. Megkérdeztem a gyermekeket tudják-e, hová ment Mártika óvónéni? Mivel aggódva keresni kezdték, addig arra kértem mindenkit, hogy fogjuk meg egymás kezét, és üljünk le a szőnyegre. Elmeséltem, hogy az utca végén van egy hatalmas fa – csodafa – aminek nem akármilyen levelei vannak: csodálatos hálalevelei. És attól csodálatos hálalevelek, mert hálát adnak a Napnak, a szélnek, a Holdnak, az esőnek és az év minden napjának, hogy a fa – ami a részük – élhet, nőhet, árnyékot adhat. Mikor megérkeztek egy kosárkába a levelek, akkora már mindenki szeretett volna kapni egy hálalevelet. A levelek akkor találtak gazdára, amikor elmondta valaki, miért lehetünk hálásak. Ezt napszakokhoz is kötöttük: a reggelhez, délhez, estéhez. Érdekes, bátor gondolatok születtek. Ekkor a háladalt is meghallgattuk, ami az én elmondásom szerint csodálatos hálafa varázsolható a hálalevelekből. A gyerekek elcsendesedtek, becsukták a szemüket, és ringatóztak, mintha a szél fújná a fák ágait. Hálás érzés járta át a szívem – egy pedagógusnak néha csak ennyi kell – látni az apróságokat egymásra mosolyogni, egymásra figyelni, örülni egy apróságnak, várni a csodát. És tényleg: kinőtt a csodálatos hálafa, ahol a gyermekek karjai ágként tartották a leveleket, hajladoztak a zenére, mintha fújt volna szél. A legvégén csomagolópapírra fatörzset rajzoltunk, aminek annyi ága volt, ahány gyermek. Mindenki rátehette az ágakra a levélkéket, és hálát adtunk azért, hogy egy kellemes időtöltéssel, és szép emlékkel gyarapodott a délelőttünk. Köszönjük!

A Micimackó csoportba 24 nagycsoportos gyermek jár. Óvodánk ebben az tanévben csatlakozott a programhoz. Első alkalmainkon arról beszélgettünk, hogy mit jelent gyermekeink számára a boldogság. Legtöbben ügyesen megfogalmazták mi okoz számukra örömöt, mikor boldogok. A hála először nehezebben megfogalmazható fogalom volt. A témához kapcsolódó zenét minden nap meghallgattuk az ebéd utáni pihenés előtt. Biztosan ez is segített abban, hogy megértsék a lényeget. Ezután kezdtünk hozzá egy mesefeldolgozáshoz. A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack mesében a legkisebb királykisasszonyt választottuk hősünknek. Megbeszéltük, hogy a mese során ki iránt és miért érezhetett hálát, illetve neki ki mikor és miért lehetett hálás.(Pld. Az apukájának, mert szerette és megkérdezte tőle, hogy mit hozzon a vásárból. A disznónak, mert megmentette az édesapját a sárból. A szolgáló lánynak, hogy feláldozta volna magát helyette. A királyfinak, hogy megkaphatta, amit a vásárból kívánt. A királyfi a királylánynak, amiért megmentette a varázslat alól a kívánságával.) Foglalkozásainkhoz kapcsolódva több rajz is készült. Hála levelünket is magunk készítettük színezéssel, ragasztással. Ezeket miután társaiknak is megmutatták a gyerekek és elmondták, hogy kinek és miért készítették, hazavitték családtagjaiknak.