Csoportomban 2006 óta foglalkozom intenzíven az Erőszakmentes kommunikációval (EMK). Ennek a módszernek modell óvodája is vagyunk. A hála az erőszakmentes komm. lényeges része, így a gyerekek számára nem volt ismeretlen ez a téma. Szívecskét szoktunk körbeadni, de a falevél is ezt a célt szolgálta. Én ezt a kérdést tettem fel a gyerekeknek:” Hálás vagy-e valamiért, ami jóleső érzést váltott ki belőled?”
A nagyobb gyerekek már tisztában voltak a fogalommal, egy kislány így fogalmazott:”Én hálás voltam neked, hogy segítettél és megmutattad hogyan kell bekötni a cipőmet.”

Csoportommal, a Református EGYMI Kiskunhalasi Tagintézményének Méhecske csoportjával idén csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz. Az óvodai csoportomba jelenleg 4 sajátos nevelési igényű kisfiú jár, közülük 2 gyermek autizmussal élő.
Elsőként a gyerekeknek meséltem magáról erről a programról, valamint a boldogságórákról. A szeptemberi hála témakört azzal kezdtük, hogy először beszélgettünk a fiúkkal arról, hogy hallották-e már a hála szót, és hogy szerintük ez mit jelent. Ezután többször meghallgattuk a dalt, ami ehhez a témához kapcsolódik.
Majd a gyerekek kis segítséggel szépen meg tudták fogalmazni, hogy kinek és miért hálásak. Volt, aki a családjára vonatkozóan és volt, aki az óvodai életével kapcsolatosan mondta el, hogy kinek mit köszön meg. Végül mindenki elkészítette a saját hála szívét és egy közös tablóra ragasztottuk fel. A csoport minden tagja nagyon jól érezte magát az első boldogságóránkon.