Szeptember első napjaiban 3 éves gyerekek kezdték meg óvodai életüket a Cseresznye csoportban. A befogadás időszakát éljük, mely során nagyon hálásak vagyunk, hogy éppen őket vehettük szárnyaink alá. Sokat gondolkoztunk, hogyan tudnánk ezzel a korosztállyal bekapcsolódni a Boldogságóra programba. Az első napokban látva csillogó, mindenre nyitott, elfogadó, befogadó tekintetüket, nem volt kérdés a hogyan. Mindennap beszélünk arról, mennyire örülünk – hálásak vagyunk – annak, hogy ebbe a csoportba járnak, hogy mosolyogva érkeznek, hiányoznak egymásnak, szeretik, ragaszkodnak egymáshoz. Ezt megerősítve elkészítettük a Hálafánkat, melyre, – Cseresznye csoport lévén,- a cseresznye szemekre ragasztottuk a gyerekek fényképeit, ill. készítettünk egy Hálafalat, ahová a gyerekek tenyérlenyomata került. Jelezve az összetartozásunkat, kifejezve a hálánkat egymás jelenlétéért. Sok-sok boldog percet kívánva meg is örökítettük. 🙂

A budapesti Tesz- Vesz Óvoda idén nyerte el a Boldog Óvoda címet melyhez nagy örömmel csatlakozott a Nyuszkó csoport is. Szívügyünknek tekintjük a gyermekek érzelmi életének gondozását, szeretetteljes közösség alakítását a csoporton belül, és óvoda szinten is.
Gyerekeink érdeklődéssel, aktív részvétellel jelezték ezirányú nyitottságukat. A Montessori módszer naptárrendszeréhez, illetve a heti időjárástáblánkhoz kapcsoltuk a napi színtű hangulatjelzések kiválasztását, melyet meg is indokoltak a gyerekek. Akinek rossz hangulata volt, az egy felejtő zsákba helyezte a rossz érzését, és társai egy- egy kedvenc játékkal vidították fel. Az ” Add tovább a levelet című játék is nagy népszerűségnek örvend csoportunkban.
A hálával kapcsolatos beszélgetéseink legmeghatóbb jelenete az volt, amikor az egyik kisfiú elmesélte , hogy azért hálás, mert a nagyszülei egy olyan országban élnek, ahol háború dúl, és bár a nagypapáját elveszítette, de a nagymamája él, és szereti őt!
Elmondhatom, hogy a gyerekek is elnémultak, és meghatódtak a törzténet hallatán.

Csoportunkban ebben az évben kezdjük a boldogságórák tartását kolléganőmmel. Megbeszéltük, hogy minden gyerek számára elkészítjük a saját jellel ellátott katicáját, aminek az egyik oldala mosolyog, a másik pedig szomorú. Így mindennap jelezhetik a gyerekek, hogy milyen a hangulatuk.
Miközben készültek a kis katicák, alkalom adódott arra, hogy beszélgessünk: kinek mi okoz szomorúságot és mi okoz számára örömet, boldogságot. Hogyan tudjuk egymást megvigasztalni, mivel tudunk egymásnak örömöt szerezni.
A hálát az előzetes beszélgetések után nem volt nehéz megfogalmazni. A gyerekek ötlete volt, hogy a hálánkat úgy is kifejezhetjük, ha rajzolunk valami szépet és azt adjuk át annak, akinek hálásak vagyunk valamiért. Szinte minden gyerek készített „hálarajzot”, amit úgy adott át, hogy közben elmondta, hogy miért hálás a társának. „Hálás vagyok, mert mindig játszol velem”, „mert elraktad a játékot helyettem”,” mert kijavítottad a várat, amit véletlenül elborítottál”. Jó volt hallgatni a gyermekeink egymás iránti pozitív megnyilvánulásait.