A nagykanizsai Hevesi Sándor Általános Iskola 6.b osztályában került megtartásra ez a foglalkozás. A foglalkozás jó légkörben zajlott. A gyerekek jól érezték magukat, megnyíltak és nagyon megérintette őket a foglalkozás témája.
A hála gyakorlása
Hálanapló
1.
Annyira félek! Apám hiába az országunk királya, nem tud megvédeni mostohaanyám gyűlöletével szemben. Megparancsolta a vadásznak, hogy hozzon ki az erdőbe és lőjön le. Persze a vadász jó ember, soha nem tenne ilyet. Magamra hagyott ebben a sűrű redőben, és azt kérte meneküljek, és soha ne térjek vissza a palotába, mert az, az éltembe kerülhet. Egész nap félve bolyongtam és sírtam. Egyszer csak megpillantottam egy kis házikót. Bekukkantottam és láttam, hogy senki sincs odabent. Óvatosan beléptem és körülnéztem. A konyhában kicsi asztal, székek, poharak és tányérkák voltak. Mindenből hét darab. Azon törtem a fejem, vajon kik lakhatnak itt? Mivel nagyon éhes és fáradt voltam, ettem és ittam az asztalon lévő ételből és italból, majd lefeküdtem az egyik ágyacskára, ami elég kicsi volt. Hamarosan elaludtam.
2.
Kedves Naplóm! El sem tudod képzelni, mi történt!
Amikor felébredtem és kinyitottam a szemem, 7 pici emberke állt az ágyam körül, és kíváncsi tekintettel nézett rám. Én magam is ijedten néztem, mert furcsa kinézetük nagyon meglepett. Sapka volt a fejükön, szakálluk volt és nagyon apró termetük voltak. Hamarosan elmesélték, hogy ők a 7 törpe, itt élnek az erdőben és a bányában dolgoznak. Érdekes neveiken bemutatkoztak nekem, majd én is elmeséltem, hogy miért kellett elmenekülnöm a palotából. Nagyon megsajnáltak és befogadtak maguk közé. Remélem, jól kijövünk majd egymással.
3.
Kedves Naplóm! Olyan boldog vagyok! Az életemben rend és nyugalom van. Elmúlt a félelmem. A törpék nagyon megszerettek, és én is őket. Cserébe hálám jeléül, mindent megteszek, hogy a kedvükbe járjak. Főzök, mosogatok, takarítok, varrok, mosok rájuk. Cserébe ők is sokat segítenek nekem, és igazán vidáman telnek a napjaink. Kirándulunk az erdőbe, ahol már sok kis állattal összebarátkoztam. Ismerem a vadon termő gyümölcsöket, amiből finom lekvárt főzök, és a vadvirágokat, amelyekből gyógyteákat készítek betegség idejére. Hálámat tetteimmel igyekszem kifejezni és nem tudom elégszer elmondani nekik, mennyire köszönöm, hogy itt élhetek köztük. Szeretetem jeléül esténként mesélek nekik, mindig meghallgatom a gondjaikat, dalokat tanítok és táncolok is velük. A napot mindig szeretetkörrel zárjuk és nem maradhat el az ölelés és az esti puszi sem. Remélem ez a szeretet mindig így marad, míg csak élünk! Hálás vagyok, hogy a bajok után, minden jóra fordult.
Ebben az évben csatlakoztunk a Boldogságórához, a tótvázsonyi Hajnal Óvoda és Bölcsőde kis süni csoportosaival.
Szeptember hónapban a beszoktatás mellett, nagy hangsúlyt fektettünk a hála kimutatására is. Amikor csak lehetett megbeszéltük, miért lehetünk hálásak és hogyan tudjuk kifejezni azt.
Így a szeptemberi dióverés alkalmával, hálát adtunk a diófának, hogy ilyen sok szép diót termett nekünk. Énekeltünk, mondókáztunk, a diófa körül, és hangosan meg is köszöntük neki. Aranyosak voltak kiscsoportosaim, mert többen közülük oda is mentek a fához megsimogatták a levelét vagy a törzsét és úgy mondták, hogy „Köszönjük szépen fa!”. Öröm volt látni, hogy ilyen fogékonyak erre.
A hónapban, altatóként egy egyházi, de a hálával foglalkozó éneket választottam, ami nagyon közel áll a szívemhez, mert kellemes emlékeket ébreszt bennem. Ez a dal a: Hálát adok az esti órán, amit lefekvéskor énekeltem a gyerekeknek. A délutáni pihenés utáni ébresztő dalunk a hónap dala volt: Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem. A gyerekek nagyon élvezték ezeket a dalokat.
A szőnyegre telepedve relaxációként a könyv 38. oldaláról választottam ki a 16-17. gyakorlatot (Haragomat kifújom… és Domborítok, mint a cica…), mert a játékos utánzó mozdulatokat szívesen csinálják a gyerekek velem együtt. Ezt a gyakorlatot könnyű volt összekötni A három kiscica című mesével is, amit nagyon szeretnek a gyerekek.
A szőnyegen ülve körbeadogattuk a diófa levelét, ez volt a mi hála diónk. A gyerekek elmondhatták, hogy aznap miért hálásak, mit köszönünk meg. Ezt a gyakorlatot a diós hetünkkel kötöttük össze, igyekeztem a gyermekek válaszait is erre vezetni. „Hálásak vagyunk a sok finom dióért a diófának.” „Hálásak vagyunk az időjárásnak (nap, eső), hogy kedvezett a diófa növekedésének” „Hálásak vagyunk az óvó néniknek, akik segítettek megtörni a diót…”
A szőnyegen többször indítottunk ölelés-láncot is (névvel/ jellel mondva ki-kit ölel meg -> név és jel megerősítése, gyakorlása). Nagyon tetszett a gyerekeknek, többször kérték is, hogy még egyszer csináljuk. Megbeszéltük, hogy az öleléstől boldogabbak leszünk, meg is figyeltük, hogy mosolyognak, a gyerekek mikor megölelik egymást.
Életkori sajátosságaiknak megfelelően a könyvből a bábjátékot választottam a téma feldolgozásához: Maci bajban van. Gyerekek csendben, tátott szájjal figyelték a bábozást. Többen bele élték magukat a mesébe és segítették a szereplőket „Ott van az ajándék!” A bábozás után kicsit beszélgettünk a látottakról, ki hogyan segítette a másikat, ki-kinek hálás és miért? A gyerekek jól megtudták válaszolni a kérdéseket. A mesét is többször kérték.
A hónap zárásaként gondoltam megcsinálni a „Reggel, Délben, Este” nevezetű feladatot, hogy kicsit összegezzük az eddig hallottakat. Előre kinyomtattam a munkafüzetből az aktuális oldalakat, kiszínezve, laminálva kis kártyákat készítettem belőlük, de sok kártyát rajzoltam meg magam is. Ezeket aztán a csoportszobában jól látható helyre a gyerekek nyomkodhatták fel gyurmaragasztó segítségével. Kiválaszthatták ki melyik kártyát szeretnék és miért. Nagyon érdekes és jó dolgokat mondtak.( „Jó, hogy van házunk, mert nem ázunk, meg biztonságban vagyunk”) Sajnos az életkori sajátosságok miatt hosszasan nem tudtunk belemerülni a feladatba, de évközben szeretnék majd még foglalkozni ezzel a témával is, ahogy időnk engedi.
Köszönjük, hogy itt lehetünk, hiszen Jobb Velünk a Világ!
Reggel, délben, este
Szandaszőlősi Általános Iskola és AMI 2.a osztály
Tanulásban akadályozott tanulóimmal rehabilitációs órákon dolgoztuk fel a hála témakörét. Gondolatindító történetekkel kezdeményeztem az ő ráhangolódásukat és a hálafa ötlete nagyon megtetszett nekik. A tevékenységet összekötöttem más fejlesztési területekkel is (pl. finommotorika), ezért lett a mi kis hálafánk ilyen különleges, más-más színű és formájú levelekkel. Szép nap, ölelj most át engem… mindenkinek a fülébe mászott 🙂
Most szeptemberben kezdtük el a Boldogság programot a Csigabiga és Szivárvány csoportunkban. A hónap folyamán többször foglalkoztunk vele, a gyermekek ráhangolódását segítve. Vegyes csoportjainkban a nagyobbak már hallottak a hála, boldogság fogalmáról, amelyet a rajzaikban is ki tudtak fejezni. A hónap dalát csukott szemmel hallgatták a gyermekek. A hónap lezárásaként minden hónap utolsó keddjén a két csoport közösen hallgatja meg a hónap dalát.
A Gelsei Weöres Sándor általános Iskola 2. osztályosainak Boldogságóra munkái. A dal meghallgatása után beszélgettünk, majd mindenki rajzolt arról, miért hálás. Ezek a kis képek három csoportba kerültek. A tanterem ajtajára már tavaly elkészítettük a fánkat, mot rákerültek a hála-szavak is.
A nagycsoportosok foglalkozását bemutatkozós játékkal, majd relaxációs gyakorlattal kezdtük.
Sok értékes gondolatot osztottak meg egymással a beszélgetés során.
Levelek körbeadásával folytattuk, utána elkészítettük saját hálafánkat. A vágásban jártasabb gyerekek segítettek társaiknak, akik ezt megköszönték ( többen használták a hálás vagyok neked kifejezést), felragasztottuk a rajzzal is ellátott \”leveleket\” a hálafára, majd elhelyeztük a folyosón.