Óvodánk ettől a nevelési évtől csatlakozott a programhoz. A boldogságfokozó hála témáját nagycsoportosainkkal dolgoztuk fel. Beszélgetőkörrel indítottunk. Először megpróbálták megfogalmazni,hogy a hála szó számukra mit jelent. Mi is elmondtuk,hogy miért vagyunk hálásak. Nagyon jó gondolatok születtek pl.” Nem vagyok beteg, van mit enni,hálás vagyok,azért,mert vannak szüleim és szeretnek „stb. Szó esett arról is,hogy miért lehetünk hálásak reggel,délben és este. Néhány ötletet,gondolatot rajz formájában is megörökítettünk,így született meg a „hálafaág”.
A téma feldolgozása során mindig előkerültek a hozzákapcsolódó dalok,versek,mondókák,mozgásos játékok és a mese. Meghallgattuk a hónap dalát,majd megbeszéltük,miről szólt a dal , és milyen érzés a hála. A gyerekekkel közösen,mindenki a saját jelét megrajzolva,kis segítséggel ,elkészültek a „hálakarkötők”.A szőnyegen körbeülve ajándékozták meg egymást. Mindenki annak adta,akinek szeretett volna köszönetet mondani valamiért pl.”mindig segít nekem,megvéd ,jót lehet vele játszani” stb. A boldogságfokozó hála témakört az ősz,őszi gyümölcsök és termések téma kapcsán is beépítettük a foglalkozásokba. Megismerkedtek”Őszanyóval”,aki „őszi kincseket” hozott a kosarában. Megnéztük és beszéltünk arról,miért vagyunk neki hálásak,mit ad nekünk ősszel. Sok jó ötletük volt a gyerekeknek/pl. Terméseket ,sok finom gyümölcsöt ad,szép,színes faleveleket,búvóhelyet nyújt az állatoknak stb./ Őszanyót egymásnak átadva mondhatták el ,hogy ki,miért hálás. Megköszönték,hogy hozott almát,amit közösen el is fogyasztottak. A hála feldolgozását a hónap zenéjének meghallgatásával,eléneklésével zártuk.

Néphagyományőrző csoport lévén mi szeptemberben a szüretért, a bőséges termésért és a kedves szülőkért voltunk hálásak, akik ezt a lehetőséget biztosították számunkra. Az időjárás is kedvezett nekünk, gyönyörű napsütésben serénykedhettünk. A gyermekek boldogan és nagy lelkesedéssel dolgozták fel a szőlőt, daráltak, préseltek, hogy este szüleikkel elfogyaszthassák munkájuk gyümölcsét a mustot. Az egész napért hálásak vagyunk mindannyian.

Először beszélgetőkörben osztottuk meg egymással gondolatainkat, valamint a népmese napja alkalmából hálával kapcsolatos mesét hallgattak a gyerekek több egymást követő napon.
Következő napokban a hálavirágunkba tudták egymásnak a szirmocskákra rajzolni a jelüket, ha valakinek meg szerettek volna köszönni valamit, hálásak voltak egymásnak valamiért.
Színes sóliszt-gyurmából virágot vagy szív formát készítettek a gyerekek, és annyi színes gyöngyöt kaptak, ahány dolgot el tudtak mondani, ahány dolgot fel tudtak sorolni, miért hálásak, miért tudnak köszönetet mondani. Az általuk kiválasztott gyöngyökkel kedvük szerint díszítették a formákat. Ezek lettek a mi hálavirágaink és hálaszívecskéink, amit pénteken hazavittek a gyerekek.