A Kippkopp csoportos gyermekek harmadik éve vannak együtt, már jól ismerik egymást, középső, nagycsoportos korúak. Csoportban 21 fiú van, és csak 6 kislány. Most Szeptembertől csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz. A gyerekek megszokták, hogy mindennap a folyamatos tízórai után a Mesesarokban, együtt játszunk, tevékenykedünk valamit. (Drámajáték, mesedramatizálás, bábozás…)
A hívogató dalunk után, a „Ha holnap hozzád indulok” c. drámajátékkal indítottam a beszélgetést. Én magam is kíváncsi voltam, hogy a gyermekek hogyan értelmezik a „hála” szót. Nagyon szépen, és értelmesen beszéltek arról. hogy mit gondolnak erről. Majd elmondták, hogy ma reggel miért hálásak, és kinek. Majd „színes hála” leveleket adtunk egymásnak, megindokolva, hogy miért éppen neki adom. Ezután akinek még volt kedve , lerajzolta, hogy miért volt hálás reggel. Közösen készítettünk egy nagy őszi falevelet, amelyre felragasztottuk a jelükkel ellátott, színes kicsi leveleket. Ezt a csoportszobában jól látható helyre tettük, és minden héten megbeszéljük, hogy kinek vagyok hálás. Ezt jelöljük a kis faleveleken, és akire a legtöbben szavaznak, Ő viheti haza hétvégére a csoportszimbólumunkat, Kippkoppot. Befejezésül együtt énekeltük egyik kedvenc dalunkat, „Szervusz kedves barátom”
A hála gyakorlása
Iskolánk az idei tanévben csatlakozott a Boldogságóra programhoz. A szeptemberi óránk témája A boldogságfokozó hála volt..Én az 1.a osztályban tartottam meg ezt az órát. Tanítványaim, nagy lelkesedéssel számoltak be arról, hogy kinek, miért tartoznak hálával.Boldogsággal töltött el, hogy ezek a kis elsősök milyen komolysággal és őszinte szívvel adtak hálát szüleiknek, testvéreiknek óvodájuknak, tanítóiknak a gondoskodásért, törődésükért odaadó munkájukért. Szeretetük jeléül közösen készítettük el Hála befőttünket..Hálájukat kis cédulákra rajzolták rá, mivel még nem tudnak írni.Büszke vagyok rájuk, remélem a hála tüze soha nem fog kialudni a szívükben.
Az idei tanévkezdéskor a második évünket kezdtük a boldogságóra programmal.
Ahogyan az elmúlt évben, úgy most is a boldogságfokozó hála témakörébe igyekeztünk elsőként beleásni magunkat.
Az első óránkon ráhangolódásként a Jól érzem magam kezdetű Bagdi Bella dalt hallgattuk meg, majd a háláról, a hálaérzet pozitív hatásairól beszélgettünk. A közös, általános beszélgetésünk után mindenki a személyes érzelmeiben, gondolataiban mélyedhetett el egy feladat kapcsán. Mondatkezdéseket fejeztek be úgy, hogy a saját életükre vonatkoztatva fejezték ki, hogy ők mi mindenért éreznek hálát, mi tölti el őket örömmel, miben és miért tekintik magukat szerencsésnek…
Boldogság volt meghallgatni, elolvasni jó néhány gyerek gondolatait, melyek arról szóltak, hogy milyen apró dolgokért is hálásak lehetünk, melyek meglétét sokszor és sokan természetesnek tartják, és jelentőségét leginkább akkor éreznék meg, ha nélkülözniük kellene. Hálás vagyok azért, hogy nem egy, nem kettő gyerek gondolkodik így az osztályból.
A következő két órán csoportmunkában, ki-ki a saját érdeklődésének, adottságainak, kedvének megfelelő feladaton dolgozott. Egy csapat igazi stábként együttműködve forgatókönyvet írt, párbeszédeket állított össze, szereposztást készített, olvasópróbát tartott, majd egy kisfilmet forgatott. A másik kis csoport egy hős hálanaplójába írt bejegyzéseket. Az osztály harmadik harmada pedig két csapatra osztódva apró örömre, hálára okot adó kis élmény-képecskéket, illetve egy nagy plakátalapot rajzolt, festett.
Munkájuk eredményét mutatja a feltöltött képanyag és kisfilm.
Miskolci Szabó Lőrinc Általános Iskola
Már rutinosan dolgoztunk, de sajnos rajzolni senki nem tudott. Igaz, mi így is átéljük és megéljük az élményt.
Kedves Naplóm! 1.
Boldogan vártam, hogy valaki megvegyen a kosárkánkból. Bejött egy érdekes ember, megfogott és azt mondta – Megveszem! Úgy éreztem ez életem legjobb napja. Vett egy ketrecet is, belerakott és kivitt a kocsijába. A kocsiban várt minket egy másik fickó. Miután elindultunk elkezdtek beszélgetni.
-Ezt majd a többiekhez dobjuk.
-De majd később el kell mennünk Londonba egy-kettőért.
-Biztos, hogy ezt akarjuk?
-Igen, Szörnyella sok pénzt ad!
Amikor hallottam ezt a beszélgetést, összeszedtem minden erőmet és kilöktem a ketrec ajtaját, majd kiugrottam a letekert ablakon. A fickók félre húzódtak, ezért futni kezdtem ahogy csak a lábam bírta, de utolértek. Visszadugtak a ketrecbe és ezúttal az egyik az ölébe fogta, nehogy megint megszökjek. Nem tudtam hova visznek, csak annyit, hogy nagyon félek….
Kedves Naplóm! 2.
Egyre többen vagyunk, ugyan olyanok, mint én. Gondolom, ugyanazért vagyunk itt. egy pincében. Az a két furcsa ember van itt velünk, nagyon félünk, nem tudjuk, mit akarnak velünk tenni. Én már három napja itt vagyok. Tegnap este beállított egy különösen csúnya nő és nagyon hangosan kiabált a két fickóval.
Később jött egy macska és azt mondta kivisz minket. A falon, egy kis lyukon jött be, azon keresztül szöktetett meg minket. Gyorsan elkezdett kivezetni mindenkit sorba a falon lévő lyukon keresztül. Kicsit nehéz volt azon a kicsi helyen kimászni, de felcsillant a remény és csak másztunk, ahogy a macska mondta. Ő jött ki utolsónak. Sietnünk kellett, a két fickónak feltűnt, hogy eltűntünk és üldözni kezdtek minket. Már majdnem sikerült túljárni az eszükön mikor ránk találtak. Menekülnünk kellett tovább, de sarokba szorítottak minket, ekkor berontott két nagy kutya és rájuk ijesztett, jól megkergették a két fickót. Mi mind kijutottunk a házból, majd nagy csörömpölést hallottunk és megjelent a két nagy kutya is. Azt mondták, hogy fussunk, mert követni fognak minket. Nagyon hideg volt, esett a hó is, de mi csak mentünk tovább. Elénk jött egy másik kutya, aki azt mondta, hogy nála megszállhatunk. Egyikőnknek eszébe jutott, hogy forgolódjunk a kéményből kijött koromba, így mindenki csupa fekete lett. Aztán kisurrantunk és egy autóba kellett bebújnunk. Autóztunk egy ideig, aztán azt mondták, hogy Londonban vagyunk…..
Kedves Naplóm! 3.
Megérkeztünk Londonba. A kocsiban megismerkedtünk a nagykutyákkal. Pongó egy kedves házhoz vezetett minket, kaparta az ajtót, ekkor egy aranyos nő nyitott ajtót. Megörült Pongót és Perditát látva és beengedett minket. Bent régies bútorok voltak, egy kanapén ült egy szomorú fiatal pár. Amikor az aranyos nő, aki beengedett minket szólt nekik, akkor nagyon megörültek. Lemosták rólunk a kormot, megtisztogattak és megszámoltak bennünket. Ezek után közölték velünk, hogy befogadnak. Ettől nagyon boldogok lettünk. Befogadnak minket, vigyázni fognak ránk, szeretgetni és játszani fognak velünk és ellátnak minden jóval. Ezt valahogyan megszeretném hálálni, most már testvéreimmel erről már beszéltem is. Még nincs ötletünk, de biztos sikerül, hisz nagyon nagy dolgot tettek értünk.
Csoportomat ez év szeptemberében kaptam meg, még az ösdzeszokás időszakában vagyunk. Fontosnak tartom hogy a gyermekek már kis korban tudják kifejezni érzéseiket, ezért is vágtam bele a Boldogság óra programba. Motivációként meghallgattuk a hónap dalát, kértem a gyerekeket hogy feküdjenek le a szőnyegre, úgy hallgatuk meg többször is. Majd eljátszottuk a leveles játékot először 1 majd 2 végül 3 levéllel. A játékot nagyon élvezték a gyerekek. Majd elmondtuk a mondókát és beszélgettünk a boldogságról a háláról. A foglalkozást egy hálafa elkészítésével zártuk, melyet a gyerekek kézlenyomatával készítettünk közösen.
Másodikosaim már nagyon várták a Boldogságórát. Nem volt ismeretlen számukra a téma, hiszen tavaly is volt már ilyen órájuk. Meglepődtem, mennyivel érettebben nyilatkoztak meg, és fejezték ki érzéseiket. Pedig az érzéseket nem könnyű szavakba önteni…. 🙂