Boldogságóra 6. osztály. Hálalista
A gyerekek elmesélték miért hálásak az elmúlt napokra, hónapokra visszatekintve, és azt, hogy hogyan kellett elmondani, kihúzták. (Ugrálva, tapsolva, énekelve, büszkén stb.)
A hála gyakorlása
Amit még sosem mondtam el….hálalevelek
A gyerekek hálaleveleket írtak, amelyben köszönetet mondtak valamiért barátaiknak, testvérüknek, szüleiknek. A szülőknek írt leveleket magam adtam át a szülői értekezleten és arra kértem a szülőket, írjanak válaszul ők is Hálalevelet gyermekeiknek.
Az órát a „hála” témájának bevezetésével kezdtük: körben ülve minden gyermek elmondta, miért hálás aznap. Ezután kimentünk az udvarra, és a „Hálaséta” során a diákok figyelmüket a körülöttük lévő dolgokra irányították, amikért hálásak lehetnek. A gyerekek nagyon motiváltak voltak, lelkesen keresték az apró örömöket a környezetükben: napsütést, madarakat, színes leveleket, friss levegőt.Többen elmondták, hogy hálásak az osztálytársakért vagy a családjukért, ami megerősítette a közösségi érzést. A séta közben többen spontán kérdéseket tettek fel, például: „Miért fontos hálásnak lenni minden nap?” – ez lehetőséget adott a rövid beszélgetésre a hála jelentőségéről. A séta segítette az érzelmi tudatosságot, pozitív hangulatot teremtett, és előkészítette a kreatív feladatokat (Hálafa készítés).
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája, Székhely Óvoda
Add tovább a levelet
Maci bajba kerül
Boldogságvár
Hálabefőtt készítés: Egyszeri kreatív foglalkozás, melynek keretén belül egy befőttesüveg körvonalrajzába a gyerekek gondolatokat írtak (rajzolhattak is) azzal kapcsolatban, amiért ők hálásak. A programot idén kezdtük a csoporttal, és ez a feladat nagyon tetszett nekik.
Az óra mottója:
„Ha hálásak vagyunk valakinek, de azt nem adjuk tudtára, az olyan, mintha szépen becsomagolnánk egy ajándékot, de nem adnánk oda.”
A mottóval összhangban a mi befőttjeink nagy részét az iskolában bárki megnézheti, szeptember végén pedig a gyerekek visszakapják ezeket, és megmutathatják családtagjaiknak.
(A foglalkozás elején a feladat megbeszélésekor diákjaimat megkérdeztem, beleegyeznek-e abba, hogy megmutassuk más osztályba járó gyerekeknek is a kis alkotásaikat, majd a munkája befejeztével még mindig dönthetett úgy bárki, hogy nem szeretné közszemlére tenni érzéseit, gondolatait.)
Szeptember – HÁLA gyakorlása
Az értelmileg akadályozott 2. osztályos tanulókkal ebben a hónapban a bennünket ért pozitív dolog (ölelés, segítségadás, odafigyelés…) észrevétele, megfogalmazása, kiemelése sokat könnyített az iskolakezdésen. A nap minden adott pillanatában kiemeltük, hogy kinek, miért vagyunk hálásak. Mi felnőttek adtunk neki hangot, öntöttük szavakba. Nagyon jó érzés, amikor egyszer csak Emma szájából kijött: Hálás vagyok neked, hogy odaadtad az orvosi táskát.
Óránkat a hónap dalával indítottuk, melyre esernyő táncot táncoltunk. Elmondtuk a Betű országában című versünket, melyben üdvözöltük az új barátokat (Hálás vagyok, hogy a barátom vagy!) Kiraktuk a HÁLA szó betűit. Áttekintettük a hónap élményeit, beszélgettünk az eseményekről, kiválogattuk a kollázshoz a képeket. Újra megfogalmaztuk, hogy miért vagyunk hálásak:
Cigány kultúra:
• a fotós bácsinak, aki megörökítette a cigány kultúrát és képekben elhozta nekünk,
• a kultúrháznak, hogy otthont adott a kiállításnak,
• a tanulóknak, hogy fegyelmezettek voltak az úton és a teremben egyaránt.
Színház – Vuk:
• a tankerületnek, hogy elvitt minket Zalaegerszegre a színházba,
• a színészeknek a csodálatos előadásért,
• a buszvezetőnek, hogy biztonságosan közlekedett,
• Vuknak, hogy kimentette a testvérét,
• a jegyszedő néninek, aki kedves volt és mosolygott ránk.
Kreatívan együtt:
• a felnőttek segítségéért, a kitalált tevékenységért,
• a gyerekeknek, hogy odafigyelve végezték a feladatot és gyönyörű festmények készültek,
• a közös rendrakásért (asztaltörlés, festékek elpakolása…).
Autómentes nap:
• Feri bácsinak, hogy elkészítette a kressz – pályát,
• Kriszti néninek, hogy ilyen szuper céldobót készített a fiatalabb korúaknak,
• Erzsi néniéknek, hogy elhozták a kutyákat hozzánk,
• Kati néniéknek, hogy sok játékos feladatot hoztak a biztonságos közlekedés gyakorlásához,
• a napnak, hogy felszárította a reggeli harmatot,
• az iskolának, hogy ilyen jó rollereken mehetünk.
Egyedinek születtél…:
• elfogadjuk egymást másnak,
• a tanórai munkáért,
• a fagyis bácsinak, aki ingyen adta a fagyit,
• a városnak a szuper játszótérért.
Óra végén eljátszottuk a Répa mesét (tavaly tanult), melyben az összefogást emeltük ki.
Záró gondolataim: Pénteken mindig öleléssel és puszival búcsúzom a gyerekektől, jó hétvégét kívánva. „Zsuzsa nénit is öleld meg!” Hálás vagyok, hogy az élet ilyen szuper csapattal áldott meg.
2025. 09.18. –án csoportos foglalkozás alkalmával valósult meg.
A gyermek csoport összetétele megváltozott. Éta., illetve FNO- sak.
Falevél rajzokat színeztek kedvük szerint a gyerekek, majd Bagdi Bella dalát hallgattuk a háláról. Örömmel mutatták az iskolás társaiknak a szép munkájukat.
Az óra mindenki számára jól telt.
A képek azt szemléltetik, hogy a Boldogságóra programot már az óvodás gyermekek szüleinek körében is bevezettük. Nemcsak a gyerekekkel, hanem a szülőkkel együtt is gyakoroltuk a hála témáját, ezzel erősítve a családok pozitív élményeit és a közös öröm megélését.A szülői értekezletet játékkal kezdtük és azzal is zártuk, a csoport közös logója pedig a „Add tovább a boldogságot” üzenetet hordozza, ezzel erősítve a közös élményt és a pozitív hangulatot.
A gyerekekkel igyekeztünk a mindennapjainkba beépíteni a hálaérzetet, hogy minél inkább meg tudjuk tapasztalni annak jótékony hatását.
Nap, mint nap örültünk a szeptemberi nyárnak, hogy még mindig melegen süt a nap, hogy tudunk még rétipipitért szedni az óvoda udvarán, és jókat sétálni a jó időben.
A gyerekekkel reggelente meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok” című dalát, majd beszélgetőkör keretében elmondták, hogy mi jó történt velük, mi tette őket boldoggá.
A boldogság, az öröm további fokozása érdekében “Add tovább az almát!” játékot játszottuk. A szőnyegen körbe ülve először csak egy, majd két almát adogattunk kézről kézre, figyelve arra, hogy ne érjék egymást utol. Ezzel az egymásra való odafigyelést, a közösségépítést igyekeztem előtérbe helyezni. Továbbá egy nagyon élvezetes játék volt, mert a gyerekek hatalmas örömmel és kacagással játszották.
A “Kire gondoltam?” játékkal a barátunkat kellett jellemezni. Ha az a csoporttárs magára ismert a jellemzés során, akkor egy nagy öleléssel mondtak köszönetet. Ezen játék alkalmával megbeszéltük, hogy milyen jó, ha van barátom.
“A barát azért jó, mert lehet vele játszani.”
“Jó, hogy van barátom, mert nem vagyok egyedül az óvodában.”
“A barátommal tudunk mindenféléről beszélgetni.” -ezek a válaszok születtek.
“Hálakertet” is készítettünk egy történet alapján, ahol az unoka nagymamájának segédkezett a gyümölcsösben. Gyümölcsfákat készítettünk WC papír gurigákból, színes papírokból, valamint gyurmából. Miután elkészítettük a gyümölcsösünket, segédkeztünk a kisfiúnak a gyümölcsszüretelésben. Mozgásos feladatokkal eljátszottuk egy fa növekedését, majd leszedtük a termést. Közben megvitattuk kinek mi a kedvenc gyümölcse és miért. A játékot további mozgásos elemekkel bővítettem a jókedv elérése céljából.
Valamint ősztündér is járt nálunk, és sok-sok finom gyümölcsöt hozott. Ezen alkalomból tudtunk beszélgetni az ősz adta finomságokról, a lehetőségekről, hogy vitaminokban gazdag gyümölcsöket ehetünk. A gyümölcsökből salátát készítettünk a gyerekekkel, ami szintén nagy boldogság volt számukra, hogy két kezük munkáját élvezhették. Hálásak voltak „ősztündérnek” ezért a sok gyümölcsért.
Úgy gondolom, hogy a sok-sok boldog és kacagással teli nap bearanyozta a gyerekek életét. Én is hálás voltam azért, hogy sok szép napot tudhattunk magunk mögött.
A szeptemberi boldogságóra témája a hála. Miért lehetünk hálásak, kinek lehetünk hálásak. A gyerekek- a családjuk, a testvérük, a baráti kötődéseket jelölték meg, de akadt, aki egy hőn áhított játékért lesz hálás, ha megkapja a Jézuskától. Van, aki már azért is hálás, hogy láthatja a szivárványt.
A boldogságórát ráhangolódással indítottam a Mai napon, a mai napon a boldogságra rátalálok kezdetű versikével. Ezt 3-4-szer eljátszottuk. Majd a Szép nap kezdetű Bagdi Bella dalt hallgattuk meg, énekeltük, közben ringatóztunk.
Ezután 3 játékot játszottunk, melyek a nevek gyakorlására is irányult.
1. Repülj kis madaram!- odarepül a kismadár ahhoz, akinek a nevét mondják
2. Név-kör játék- szólánc a nevekkel
3. Szervusz játék!- körben állunk, egy gyerek a körből elindul, valakinél megáll. Nyújtja a kezét, kezet fog vele és azt mondja: Szervusz!- Szervusz!- Tóth János vagyok!- Kis Anna vagyok! – Fussunk? – Fussunk!- körbe futnak, aki hamarabb visszaér, beáll a másik gyerek helyére.
A végére már nagyon jól tudták egymás teljes nevét.
Ezután pihenésképp meghallgathatták a Hálás kisfecske történetét síkbábok segítségével. Majd hálafát készítettek olyan levelekkel, melyek a tenyerük átrajzolása, kiszínezése, kivágásával készült. Ennek közepébe beírtam, hogy miért hálásak, ily módon: Fejezd be a mondatot! Hálás vagyok…..
A foglalkozás legvégén kértem őket, hogy válasszanak a mosolygós és szomorú arc közül, és álljanak oda, ami őket abban a pillanatban jellemzi. Egy kivétellel mindenki a mosolygóshoz állt. Az az egy gyermek azt mondta, hogy azért szomorú, mert nincsenek barátai. Erre a többiek magukhoz hívták. Nagyon megható volt.