A szeptemberi hónapban a boldogságórás tevékenységeinket egy-egy nevezetes naphoz, világnaphoz kötöttük. A jótékonyság napján beszélgettünk arról, hogy mi is a jótékonyság, milyen érzés jótékonykodni. Mindenki felidézte azt az emlékét amikor jótékonykodott, beszélgettünk arról, hogy mennyivel jobb adni, mint kapni és milyen pozitív érzés örömet szerezni és segíteni másoknak. A hála világnapja alkalmából hálafát készítettünk amit az osztályban kihelyeztük a faliújságra, hogy minden nap eszünkbe jusson mi mindenért vagyunk hálásak. Készítettünk egy faliújságot a tanévben elérendő céljainkról is ,,Repülő célok,, címmel. A célok kitűzésénél beszélgettünk arról, hogy a motiváló jövőkép azért olyan fontos az életünkben, hogy tudjuk merre tartunk, mi az álmunk. Segít abban, hogy olyan életet éljünk amilyet igazán szeretnénk. A szeptemberi hónap gyorsan eltelt, sok beszélgetéssel, tervezéssel teltek a boldogságóráink.
A hála gyakorlása
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozást mozgásos játékkal kezdtük, melynek segítségével rávezettem a gyerekeket a hónap témájára. Ezután felelevenítettük a hála szó jelentését, majd a következő kérdésekre kerestük a válaszokat:-Miért lehetünk hálásak az iskolának, a családnak, a barátoknak és végül önmagunknak. A gyerekek nagyon ügyesen fogalmazták meg a kérdésekre a válaszokat. Igyekeztem rávezetni őket, hogy ha valaki jót tesz velük, azért hálásak lehetnek, és a hálát jó a másik ember felé is megfogalmazni. Ezáltal mindenki sokkal boldogabbnak érzi magát. Legvégül a színes ceruzáik segítségével kirakták a hála szót, majd elmondták, hogy a szó kirakása alatt kire gondoltak, kinek küldik a hálájukat.
A szeptemberi hónap témáját két tanítási órán dolgoztuk fel. Az első óra elején bemelegítésként elvégeztük a „Lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar…” gyakorlatot. Ezután átbeszéltük az elméleti hátteret. A gyerekek megfogalmazták, hogy mik azok a dolgok, amiért hálásak. Ezután megkapták a színezőket (különböző képek – téma szív), közben többször meghallgattuk a hónap dalát. Ennek a szövegét hamar megtanulták, később a színezés közben együtt énekelték. Aki végzett a színezéssel, felállt énekelni, táncolni. Aztán az óra végén mindenki közösen táncolt-énekelt. Az első óra végét meditációval zártuk.
A második óra elején újra elénekeltük a hónap dalát. Ezután a szőnyegre telepedtünk, és felolvastam nekik a Csodakantár című mesét. Megbeszéltük a mese tanulságát. Majd felelevenítettük, hogy mi mindenért lehetnek hálásak reggel, napközben, este. Ezeket kis papírokra le is rajzolták. Közösen elkészítettük a tablót, a megfelelő kép (felkelő nap, szikrázó napsütés, hold) beragasztották a rajzaikat. A második órát is meditációval zártuk.
Az elsősöknek nagyon tetszett az első Boldogságórás foglalkozás, azóta is többször meghallgattuk a hónap dalát, és a programhoz kapcsolódó más dalokat is.
A tanév első Boldogságóráját pénteken tartottuk meg. Sokat beszélgettünk, a hónap dalára meditáltunk. Feladatokat oldottunk meg a munkafüzetből. Kavicsokból, kövekből, ceruzákból kiraktuk a HÁLA szót.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
Szeptemberi témánk a hála gyakorlása.
Az 1. osztályos gyerekekkel, körbejártuk, megbeszéltük, értelmeztük a hála szó fogalmát.
Eleinte nehezen indult a beszélgetés a témában, hiszen egy kisgyerek magától értetődőnek veszi a szüleitől, nagyszüleitől, testvéreitől felé érkező pozitív cselekedeteket, figyelmességeket, segítségnyújtást.
Hálabefőttet is készíthettek, melyet egyik családtagjuknak adhattak hálájuk jeleként.
(Volt aki többet is készített).
Amikor a következő héten újra előjött a téma, már könnyebben kapcsolódtak, több minden jutott eszükbe.
Körbe álltunk és közösen táncoltunk a Szép nap ölelj most át engem… dalra. Örültek, hogy tanítójuk külön-külön mindenkit megforgatott, megpörgetett.
Ezen az órán mindenki odamehetett egy vagy több társához és a Hálás vagyok neked, mert…..
kezdetű mondatot kellett befejezniük. Általában az együtt töltött időért, beszélgetésért, játékért voltak hálásak egymásnak. (Jó volt látni, hogy akik tegnap még nyelvet öltöttek egymásra, ma már oda tudtak lépni hálamosollyal az arcukon egymáshoz. Később újra hallgattuk a hónap zenéjét, melyet többen hangosan, jókedvűen énekelgetnek azóta is.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Szeptember hónap a befogadás időszaka az óvodában. Szeretettel fogadtuk vegyes életkorú csoportunkba az új gyermekeket, de a már régebb óta óvodába járóknak is idő kellett ahhoz, hogy újra visszaszokjanak az óvodai életbe.
Az első napon vidám reggeli köszöntéssel, és öleléssel vártam őket. Az ölelés nagyon fontos a csoportban és több kisgyerek napközben is igényli.
Az első boldogságórát a gyermekek igényeihez a már elmúlt években kialakított rutinokhoz igazítottam és kíváncsian vártam az új kicsik reakcióját.
A foglalkozást hívóképekkel indítottam a szív (ölelés), a kéz (pacsizás), vagy a táncoló gyerekek (vidám táncmozgás) motívumaira mutattak rá a gyerekek. Nagy örömömre az új kicsik is bekapcsolódtak.
A relaxáció, elcsendesedés érdekében új eszközt, hangtálat alkalmaztam, mellyel elértem a várt hatást.
A hála fogalmát katicabáb segítségével érzékeltettem. Először a katicabáb mondta el miért hálás, majd sorban kérdezgette a gyerekeket. Nagyon jó érzéssel töltöttek el a válaszok, mert érzésről, tevékenységekről szóltak és kevésbé a tárgyakról. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évek boldogságóráinak gyümölcse lassan kezd beérni.
Pl: Hálás vagyok, mert kistestvérem fog születni és így már hárman leszünk testvérek.
Hálás vagyok, mert az anyukám este a kedvenc mesémet mondta el nekem.
Hálás vagyok, mert az óvodában olyan színezőt színeztem, ami tetszik nekem.
Hálás vagyok, mert újra játszhatok a barátaimmal.
A beszélgetőkört mozgásos ismerkedő játékkal folytattuk. A teremben zenére sétálgattak a gyerekek, és amikor a zenét megállítottam, odamentek valamelyik társukhoz és bemutatkoztak egymásnak. A párok folyamatosan változtak. Ami meglepő volt, hogy bemutatkozáskor kezet fogtak (nem mutattam be nekik előre). Itt is érzékelhető volt a már kialakított szokás.
A foglalkozást a „Hogyan sző a hálapók” csapatjátékkal zártuk. Egyenként gyengéden körbe tekertem őket fonallal, hogy jól láthassák a hálót, amely összeköti őket.
Befejezésül én is kifejeztem a hálámat, hogy a mai napon együtt játszhattunk.
Hálanyakláncot fűztek az óvodások. Ajándékba adhatták annak a felnőttnek, vagy gyermeknek, aki leginkább kedves a számukra.
„ A világ tele van varázslatos dolgokkal, amik csak arra várnak, hogy felfedezzük őket.”
Eden Philpotts
Az idézet közös olvasása után felelevenítették a gyermekek, hogy mi mindent csináltak az erdei iskolában, a Bakonyban, az erdő mélyén.
A táborban készített Naptündért adták kézről-kézre és meséltek, kinek hálásak azért, hogy ennyi élménnyel gazdagodhattak a tanév elején.
Büszke vagyok rájuk, hogy a táborban töltött napokban önállóbban tudták megoldani az egymás közötti nézeteltéréseket, gyakrabban tudtak bocsánatot kérni és megbocsátani egymásnak. Kreatív, változatos tevékenységekkel hagytam őket szabadon, egyéni képességeikhez mérten kibontakozni.
A közös mozgásos relaxációt követően meghallgathatták a hónap meséjét Bezzeg Anna A hálafa történetét.
A hálafára színes leveleket hajtogattak, melyekre egy-egy pozitív gondolatot írtak egymásnak.
Nyári szünet után, új gyerekek érkeztek a Pillangó csoportba. Év elején a beszokás, visszaszokás, az új csoporttagok megismerése történik. A társas kapcsolatok, kicsit átrendeződnek az új tagok miatt. Ez a csoport három hete van együtt.
Ráhangolódás képen, köszönős játékot játszottunk Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalára. A feladat az volt, hogy a szőnyegen járkálnak a gyerekek, és amikor elhallgat a zene, keressen valakit és köszöntsék egymást, előre meghatározott köszönési forma szerint. Első alkalommal, fogjanak kezet valakivel, azután fogják meg egymás kezét, majd öleljék meg egymást stb. Utolsó feladat az volt, amikor leáll a zene, üljenek le a szőnyegre egymás mellé. Körbeadtam először egy, majd három falevelet. Az volt a feladat, hogy olyan gyorsan adják körbe, hogy a levelek ne érjék utol egymást. Egy levél körbeadásánál is nagyon siettek és nagyokat nevettek, de háromnál még inkább.
Azután elmeséltem A hálafa történetét. Középre tettem egy fát, majd megjelenés sorrendjébe a bábokat is, majd összegeztük, hogy mi történt a mesében. A gyerekek nagyon szépen elmondták, hogy a fa szomorú volt, mert úgy gondolta, hogy nem értékes. Az állatok elmondták véleményüket, hogy miért örülnek a fának. Majd a munkafüzet képeit is megbeszéltük, hogy ők miért lehetnek hálásak. Ezek után kérdésemre, egy pár gyerek is elmondta, hogy ő miért hálás. Sokan a focilabdáért voltak hálásak, mert nagyon szeretnek focizni. Többen is megnevezték a családjukat.
Miután sokan elmondták, megkértem őket, hogy mindenki foglaljon helyet az asztaloknál és a piros szívbe rajzolja bele, hogy miért hálás. A rajzokon már virágok, napocska, állatok, karácsonyfa is szerepelt. Így alakult ki a mi hálakertünk. A nagy papírszívet és a pár kisebbet kiraktuk a csoportszobánkba, amit azóta is látunk minden nap.
Rajzolás alatt, meghallgattuk még Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát is, aki elkészült követte a szövegbe lévő mozgásokat. Végül mindenki csatlakozott és jól éreztük magunkat. Azt gondolom, hogy a gyerekek is nagyon élvezték a foglalkozást és én is, amiért láthattam egy csomó hálás és kíváncsi szempárt.
A szeptemberi Boldogságóránk témája a hála gyakorlása volt.
Beszélgetőkörrel kezdtünk, ahol mindenki elmondta, hogy a nyári szünidővel és a kellemes emlékekkel kapcsolatban ki miért hálás. Utána rajzolással folytattuk és a beszélgetéshez kapcsolódóan elkészültek a „hála-befőttek”, melyek a boldog, hálás pillanatokat örökítették meg. Ezután a táblán olyan apró dolgokat gyűjtöttünk össze, amelyek mellett sokszor elmegyünk és észre sem vesszük őket, mert az élet természetes pillanatainak tartjuk őket. Ennek kapcsán beszéltünk arról, hogy minden megélt és átélt pillanatért legyünk hálásak. Ezután elkezdett mindenki egy hálagyöngysort készíteni, amelybe lerajzolta, hogy mi mindenért érez hálát. Ezt a rajzot minden nap bővítették a gyerekek egy-egy újabb dologgal, a hét végén pedig mindenkiét megnéztük. Jó volt látni, hogy a hét folyamán mennyi mindenen elgondolkoztak a gyerekek. A következő része az órának egy titkosírás megfejtése volt a háláról. Ez a feladat mindenkinek tetszett, majd visszatekintettünk az előző hétre és összegyűjtöttük egy táblázatban, hogy ki kinek és miért volt hálás. Néhányan készítettek már hálakupont valakinek, ők elmondták, hogy ezt miért tették és hogy miért tartják jó ötletnek. Többen kedvet kaptak hozzá és azt mondták, hogy ők is kipróbálják majd. Az óra végét egy „súgós” – játékkal zártuk, ahol mindig egy a hálával kapcsolatos mondatot kellett egymásnak súgva továbbadni. Persze vicces mondatok is születtek, de nagyon élvezték a gyerekek. A következő napon pedig elkészült az osztály „HÁLA” – puzzléja, amely most a faliújságunkat díszíti. Miközben a gyerekek felváltva rajzolták a betűkbe azokat a dolgokat, amiért hálásak, a többiekkel a programhoz tartozó kártyajátékkal ismerkedtünk meg és azzal játszottunk. A jövőben ezt többször szeretnénk majd használni.
Nagyon jó hangulatban teltek a szeptemberi boldogságóráink.