A megküzdés témakör feldolgozása nem volt könnyű feladat a 9 évfolyamos osztályommal, bár már fél éve ismerik egymást nem szívesen nyíltak meg e témában. A tanulók igyekeztek az tanulással kapcsolatos problémáikra szűkíteni a beszélgetést.
„Segítségül hívtam” a programban ajánlott feladatot és összegyűjtöttük a hősöket, akik példát adhatnak megküzdésből. Ez már sokkal jobban megmozgatta az osztályt. A szuperhősökön keresztül eljutottunk a hétköznapok hőseihez.
Kedvenc hőseink!
Először arról beszéltünk, hogy kitől szoktunk segítséget kérni, amikor erőnket meghaladó nehézséggel kerülünk szembe. Majd olyan mondatokat gyűjtöttünk, amikkel saját magunkat megnyugtathatjuk, ha rossz érzéseink lesznek. Mindenki rajzot készített, melyen bejelölte, hogy teste mely pontjára vannak ezek hatással. Végül egymásnak adtunk a nehéz időkre boldogító ötleteket, mint pl. éneklés, mozgás, beszélgetés, zenehallgatás. Óránkat a hónap dalának meghallgatásával zártuk.
8.a
Meixner Ildikó EGYMI, Mohács
A boldogságóra program 6. hónapjának a megküzdési stratégák. Kihívásokkal, megküzdésekkel foglalkozunk ebben a hónapban. Kedvenc játékunk a bátorság próba volt. Építettünk a szőnyegen egy akadályokkal teli pályát, aki ezen áthaladt elérte célt és egy piros almát kapott ajándékba. Öröm volt nézni, ahogy a gyerekek biztatták egymást és kitörő örömmel fogadták, ha minden akadályt le tudott a társuk. Ez a játék igazán összekovácsolta a gyermekeket. Bemutattuk, a gyermekeknek, hogy hogyan sikerült Róza királylánynak megváltoznia. Igyekeztünk olyan meséket bemutatni, ahol a hősnek akadályokkal kell megküzdeni, hogy ebből is merítsenek energiát. Azután lerajzoltuk hogy ki mivel tud küzdeni ahozz, hogy a célját elérje. Táblát készítettünk amelyben olyan hősök szerepelnek, akik példát adhatnak a megküzdésből.
Valószínűleg nem véletlenül lett ez a hónap a „Megküzdési stratégiák” hónapja. Ebben a hónapban van a Parasportolók napja is, amelyen csoportunk is részt vett. Nagyban segítette munkánkat az eddigi témák feldolgozása.
Már hét elejétől érzékenyítő meséket meséltünk a gyermekeknek, beszélgettünk a fogyatékkal élő emberek mindennapjairól. Minden eddigi témakör megjelent a délelőtti beszélgetések során.
Újra tudtunk beszélni a háláról, amely által megfogalmazták a gyermekek, hogy milyen jó nekik, hogy egészségesek, mennyivel könnyebbek a mindennapjaik. Volt, aki megemlítette, hogy mennyire boldog azért, mert minden testvére egészséges, és nem kerekes székes, vagy vak. Ismét elővettük a Hálakert virágait, amelyre most már főleg az egészség került középpontba.
Több fogyatékkal élő gyermekről, felnőttről néztünk képeket, amely kapcsán beszélgettünk arról, hogy vajon miért mosolyognak mégis, a nehéz sorsuk ellenére. Próbáltuk kicsit az Ő szemszögükből nézni a világot és sok olyan dolgot felsorolni, amely reményt, lehetőséget nyújt számukra. Elmondták gondolataikat: hogy így is járhatnak óvodába, nagyon szerethetik őket a szüleik, sportolhatnak, sokan beszélgethetnek velük, meghívhatják őket a TV-be. Csupa optimista gondolat született!
Beszélgettünk arról, vajon ha a csoportunkba járna egy fogyatékkal élő gyermek, mi miben tudnánk neki segíteni. Jobbnál jobb ötletek születtek: valaki tolná őt foci közben a kerekesszékkel, hogy ne maradjon ki a játékból ; van, aki a vak társának oda adná a fogmosó poharat; volt, aki ablak mellé ültetné, hogy mindig süssön rá a nap és jó kedve legyen ettől. A beszélgetés végére az is kiderült, hogy már nem aggódnának, ha egy kerekes székes, vak, vagy egy siket kis társuk lenne a csoportban.
Amikor azt kérdeztem, hogy vajon milyen céljaik lehetnek ezeknek a gyermekeknek, mi lesz velük, felnőttként -valószínűleg a képek miatt- de a sport volt a meghatározó válasz: olimpiai bajnokok lehetnek; riportot készítenek majd velük; büszkék lesznek rájuk a szüleik; sok aranyérmük lesz; ha felnőnek orvosok lesznek és meggyógyítják a beteg gyerekeket, hogy ők ne kerüljenek kerekes székbe; edzők lesznek.
Nagyon tanulságos és örömteli délelőttben volt részünk. Azt hiszem óriási segítségünkre volt a Boldogság program, hogy ilyen pozitívan, és jó hangulatban tudtunk játszani, beszélgetni erről a nem mindennapi témáról.
Februári témánkhoz a tabló készítést választottuk, melyhez egy rövid, összefoglaló leírás is született a \”hőseinkről\”.
Kik a hősök? Akik az égen röpködnek és megmentik a világot? Vagy elég fontos egy-egy emberélet is, egy árvízből kimentett házi kedvenc élete is? Kicsinek tűnő dolgok is lehetnek döntő fontosságúak egy ember életében. Mi kell, ahhoz, hogy valaki hős legyen? Mi nem arcokat sorakoztattunk fel, hanem tulajdonságokat. Aki rendelkezik ezekkel, maga is lehet hős. Mi kell hát? Bátorság, önzetlenség, határozottság, önfeláldozás, céltudatosság, becsületesség …
A Boldog Iskola program szerint a december hónap a jó cselekedetek gyakorlásának témája körül forog. Az elmélet helyett a gyakorlatot helyeztük a középpontba, és úgy gondoltuk, megpróbálunk adakozni, a jócselekedetek közül az adományozást állítva a középpontba. Ebben az évben egy, a kollégiumunkhoz közeli intézményt választottunk ki, melynek igyekeztünk adományokkal segíteni. Az intézmény vezetőjét megkeresve rákérdeztünk arra, mivel tudnánk egész pontosan hozzájárulni az ott élők mindennapjaihoz. Három kategóriát határozott meg (tartós élelmiszer, jó állapotú játékok és tisztálkodó szerek), melyeket az adventi időszakban gyűjteni kezdtünk. A kollégium folyosóján egy dobozt helyeztünk el, ebbe vártuk a diákok és az intézmény dolgozóinak adományait. December 17-én végül három kartondoboznyi ajándékkal indultunk útnak, és ezt juttatunk el az otthonnak. A csomagot nagy szeretettel fogadták, bízunk abban, hogy apró ajándékainkkal örömet tudtunk szerezni a bent lakó nehéz sorsú szülőknek és gyermekeiknek.
A boldog, célokkal teli élet nem veleszületett adottság, adomány, hanem állapot, ami változhat, és mi ezt is meg tudjuk változtatnia akár negatív, akár pozitív irányban. Hogyan tudnák a diákok kedvezőtlen tulajdonságaikat kedvezőbbé alakítani? Ehhez a munkához kaptak a foglalkozás alatt további segítséget. Beszéltünk a céltudatosság jellemzőiről, a pozitív gondolkodás fejlesztéséről, és felsoroltunk néhány praktikát, ami segít céljaink elérésében. Végül a tanulók kitöltöttek egy feladatlapot, aminek rendszeres figyelembe vételével céljainkat ellenőrizni, finomítani és fókuszálni tudjuk.
Roy Violetta
pszichológus