A képek azt szemléltetik, hogy a Boldogságóra programot már az óvodás gyermekek szüleinek körében is bevezettük. Nemcsak a gyerekekkel, hanem a szülőkkel együtt is gyakoroltuk a hála témáját, ezzel erősítve a családok pozitív élményeit és a közös öröm megélését.A szülői értekezletet játékkal kezdtük és azzal is zártuk, a csoport közös logója pedig a „Add tovább a boldogságot” üzenetet hordozza, ezzel erősítve a közös élményt és a pozitív hangulatot.

A gyerekekkel igyekeztünk a mindennapjainkba beépíteni a hálaérzetet, hogy minél inkább meg tudjuk tapasztalni annak jótékony hatását.
Nap, mint nap örültünk a szeptemberi nyárnak, hogy még mindig melegen süt a nap, hogy tudunk még rétipipitért szedni az óvoda udvarán, és jókat sétálni a jó időben.
A gyerekekkel reggelente meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok” című dalát, majd beszélgetőkör keretében elmondták, hogy mi jó történt velük, mi tette őket boldoggá.

A boldogság, az öröm további fokozása érdekében “Add tovább az almát!” játékot játszottuk. A szőnyegen körbe ülve először csak egy, majd két almát adogattunk kézről kézre, figyelve arra, hogy ne érjék egymást utol. Ezzel az egymásra való odafigyelést, a közösségépítést igyekeztem előtérbe helyezni. Továbbá egy nagyon élvezetes játék volt, mert a gyerekek hatalmas örömmel és kacagással játszották.

A “Kire gondoltam?” játékkal a barátunkat kellett jellemezni. Ha az a csoporttárs magára ismert a jellemzés során, akkor egy nagy öleléssel mondtak köszönetet. Ezen játék alkalmával megbeszéltük, hogy milyen jó, ha van barátom.
“A barát azért jó, mert lehet vele játszani.”
“Jó, hogy van barátom, mert nem vagyok egyedül az óvodában.”
“A barátommal tudunk mindenféléről beszélgetni.” -ezek a válaszok születtek.

“Hálakertet” is készítettünk egy történet alapján, ahol az unoka nagymamájának segédkezett a gyümölcsösben. Gyümölcsfákat készítettünk WC papír gurigákból, színes papírokból, valamint gyurmából. Miután elkészítettük a gyümölcsösünket, segédkeztünk a kisfiúnak a gyümölcsszüretelésben. Mozgásos feladatokkal eljátszottuk egy fa növekedését, majd leszedtük a termést. Közben megvitattuk kinek mi a kedvenc gyümölcse és miért. A játékot további mozgásos elemekkel bővítettem a jókedv elérése céljából.

Valamint ősztündér is járt nálunk, és sok-sok finom gyümölcsöt hozott. Ezen alkalomból tudtunk beszélgetni az ősz adta finomságokról, a lehetőségekről, hogy vitaminokban gazdag gyümölcsöket ehetünk. A gyümölcsökből salátát készítettünk a gyerekekkel, ami szintén nagy boldogság volt számukra, hogy két kezük munkáját élvezhették. Hálásak voltak „ősztündérnek” ezért a sok gyümölcsért.

Úgy gondolom, hogy a sok-sok boldog és kacagással teli nap bearanyozta a gyerekek életét. Én is hálás voltam azért, hogy sok szép napot tudhattunk magunk mögött.

A szeptemberi boldogságóra témája a hála. Miért lehetünk hálásak, kinek lehetünk hálásak. A gyerekek- a családjuk, a testvérük, a baráti kötődéseket jelölték meg, de akadt, aki egy hőn áhított játékért lesz hálás, ha megkapja a Jézuskától. Van, aki már azért is hálás, hogy láthatja a szivárványt.
A boldogságórát ráhangolódással indítottam a Mai napon, a mai napon a boldogságra rátalálok kezdetű versikével. Ezt 3-4-szer eljátszottuk. Majd a Szép nap kezdetű Bagdi Bella dalt hallgattuk meg, énekeltük, közben ringatóztunk.
Ezután 3 játékot játszottunk, melyek a nevek gyakorlására is irányult.
1. Repülj kis madaram!- odarepül a kismadár ahhoz, akinek a nevét mondják
2. Név-kör játék- szólánc a nevekkel
3. Szervusz játék!- körben állunk, egy gyerek a körből elindul, valakinél megáll. Nyújtja a kezét, kezet fog vele és azt mondja: Szervusz!- Szervusz!- Tóth János vagyok!- Kis Anna vagyok! – Fussunk? – Fussunk!- körbe futnak, aki hamarabb visszaér, beáll a másik gyerek helyére.
A végére már nagyon jól tudták egymás teljes nevét.
Ezután pihenésképp meghallgathatták a Hálás kisfecske történetét síkbábok segítségével. Majd hálafát készítettek olyan levelekkel, melyek a tenyerük átrajzolása, kiszínezése, kivágásával készült. Ennek közepébe beírtam, hogy miért hálásak, ily módon: Fejezd be a mondatot! Hálás vagyok…..
A foglalkozás legvégén kértem őket, hogy válasszanak a mosolygós és szomorú arc közül, és álljanak oda, ami őket abban a pillanatban jellemzi. Egy kivétellel mindenki a mosolygóshoz állt. Az az egy gyermek azt mondta, hogy azért szomorú, mert nincsenek barátai. Erre a többiek magukhoz hívták. Nagyon megható volt.