Boldogságóra – Éves összefoglaló beszámoló
November végén végeztem el a Boldogságóra programhoz kapcsolódó továbbképzést, és decembertől kezdtem el a foglalkozások vezetését. Ez a munkámat külön kihívássá tette. Bár az új témafeldolgozások és a három különböző korosztály igényeinek összehangolása nagy feladat volt, sok örömet jelentett számomra.
A korosztályok közti különbség a témák feldolgozásában jól érzékelhető volt: míg a nagyobbaknál (4–5 és 5–6 éves csoport) a gondolatok és érzelmek kifejezése már tudatosabb, összetettebb módon jelent meg, addig a kisebbeknél (3–4 éves csoport) a megértés és a megélés sokkal inkább a mindennapi helyzeteken, játékos élményeken keresztül valósult meg.
Saját csoportom 3–4 éves korosztály, így náluk a témákat igyekeztem a napi tevékenységekbe beleszőni, különösen a hála gyakorlását, a társas kapcsolatok ápolását, az apró örömök élvezetét és a testmozgást hangsúlyozva. Ezeket nem mindig különálló foglalkozásként, hanem a napirendbe ágyazott játékos gyakorlatokként valósítottam meg, például közös hála-körrel, udvari örömkereső sétával vagy barátságjátékokkal.
A többi két csoportban (4–5 évesek, valamint 5–6 évesek) havi rendszerességgel tartottam Boldogságóra foglalkozásokat. Számomra is látványos volt, mennyivel bővebben és árnyaltabban tudták a nagyobbak megfogalmazni érzéseiket, elmesélni élményeiket, mint a kisebbek. Ez részben annak is köszönhető, hogy az előző évben egy kolléganőm már tartott nekik Boldogságórát, aki az idei évtől átadta nekem a feladatot. Sok relaxációs gyakorlatot, mondókát, dalokat ismertek már.
Az idei nevelési évben is a Boldogságóra program tíz témáját igyekeztem feldolgozni a 3–6 éves korosztállyal, a gyerekek életkori sajátosságaihoz igazítva. Minden foglalkozásomban megjelent a relaxáció, a mese, Bagdi Bella dalainak éneklése, táncolás, a játékos beszélgetés, valamint kézműves, ábrázoló, vagy mozgásos tevékenység.
Az év során feldolgozott témák a következők voltak:
A hála gyakorlása: A gyerekekkel gyakran tartottunk „hálakört, ahol mindenki elmondhatta, miért hálás. A kisebbek egyszerű mondatokban, a nagyobbak összetettebben fogalmaztak. Kolléganőmmel készítettek „Hála fát”, színes levelekre írták, vagy rajzolták, miért mondanak köszönetet. Bagdi Bella: Hálás vagyok című dalát hallgattuk meg, ezzel is erősítve az élményt.
Az optimizmus gyakorlása: A pozitív gondolkodás gyakorlása során beszélgettünk arról, hogy a nehéz helyzetekben is érdemes a jó dolgokra figyelni. „Napfény fürdő” relaxációval elképzeltük, hogy a nap sugarai átölelnek minket, és valami jó dolog történik velünk. Kívánságkör játékban a labdát körbe adva mindenki megfogalmaz egy pozitív kívánságot. „Ha varázserőm lenne, azt kívánnám”. Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát hallgattuk, énekeltük, táncoltunk rá.
Társas kapcsolatok ápolása: Ebben a témában is nélkülözhetetlen volt a mese. Olyan barátságmeséket meséltem, amelyek segítették a gyerekeket megérteni, mit jelent jó barátnak lenni. Barátkereső játékokat játszottunk, amivel az összetartozás érzése erősödött, előtérbe került az együttműködés, segítségnyújtás, pozitív kommunikáció. Ilyen játékok: „Adj tovább egy mosolyt”, „Barát párok” páros együtt működős feladat Barátság képet készítettek, együtt alkotás örömét érezhették át.
Jó cselekedetek gyakorlása: Ebben a témában helyzetjátékokkal besszéltük meg, hogyan segíthetünk másoknak, és miért jó örömet szerezni. Sajnos nem készült el, de a következő tanévben tervben van egy „Jócselekedet-naptár készítése, amelyben jelölhetik, ha segítettek valakinek, vagy kedvesen viselkedtek. Tegyél jót! dalt hallgattuk meg.
Célok kitűzése és elérése során arról beszélgettünk, ha szeretnénk valamit elérni, ahhoz kitartásra van szükség. Akadálypályákat építettünk, amelyeken végig haladva a gyerekek megtapasztalták, hogy lépésről lépésre haladva minden cél elérhető. Képzeletben „Álomlufit” fújtunk, melybe belemondták, vagy súgták, hogy mi az álmuk, mit szeretnének elérni.
Megküzdési stratégiák: Az érzések, érzelmek felismerése felől közelítettem meg ezt a témát. Fel kellett ismerni, meg kellett nevezni az érzelmeket. Érzelem kártyákat alkalmaztam, tükörbe nézős játékokat játszottunk. A problémák, konfliktusok megoldására kerestünk megoldási lehetőségeket. „Segíts a nyuszinak” játék. Olyan meséket, játékokat, helyzeteket igyekeztem kialakítani, ahol megtapasztalhatták, hogyan lehet egy nehéz pillanatot megélni, megoldani. Erre a mindennapokban is van lehetőség, hiszen vita, konfliktus előfordul. A megküzdés akár szokássá is válhat.
Apró örömök élvezete: Különösen közel állt ez a téma a kiscsoportosokhoz, és a nagyobbakhoz egyaránt. Szívesen, szabadon kifejezték, megosztották társaikkal pozitív érzéseiket, mi az, ami mosolyt csalt az arcukra aznap, vagy amitől boldogságot éreznek. Sokat beszélgettünk arról, hogyan tudnak másoknak örömet adni. Ehhez kapcsolódott az „Öröm dobókocka” játék. Dobás után, különböző örömteli tevékenységeket kellett elvégezniük. Lezárásként „Örömbuborékot” fújtunk, melybe belesuttogták legszebb örömüket. Lezárásként örömrajzok készültek. Zenehallgatásként, Bagdi Bella: Imádok élni dalát hallgattuk.” Öröm kereső” sétát tettünk az udvaron, ahol figyeltük a madarakat, a virágokat, vagy csak a napsütést élveztük.
Megbocsátás témája nehezebb volt, de játékos formában sikerült közelebb hozni. A mesék és a bábok nagy segítségemre voltak a téma feldolgozásában. Azt tapasztaltam, hogy sok gyermeknek nagyon nehezen megy a bocsánatkérés. Erre találtam ki a „Varázsszó körjátékot, amiben egy puha labdát körbe adva mondhatják egymásnak, „Bocsáss meg!”, „Megbocsátok!” A „Haraglabdát” eldobva jelképesen elengedtük a haragot. „Bocsánatkártyát” készítettünk, melyet annak adhattak oda, akit valamikor megbántottak.
Testmozgás témájában sokféle mozgásos játékot, táncos feladatot végeztünk. A mozgás öröme mindig nagy nevetésekkel járt, és megerősítette bennünk, hogy a mozgás, tánc nemcsak egészséges, hanem boldoggá is tesz.
Az év egyik különleges eseménye volt a Boldogság Világnapja, amikor az egész óvoda-gyerekek, és felnőttek együtt- összegyűlt. Ezen a napon mindenki megölelte a másikat, ezzel is kifejezve a szeretetet, és az összetartozást. Készítettünk egy nagy, közös fali képet piros szívekből: a nagyobbak rárajzolták, mi okoz nekik boldogságot, a kisebbek pedig szóban megfogalmazták, amit én írtam rá a szívekre. Az elkészült művet az óvoda folyosóján állítottam ki, hogy a szülők is láthassák.
A program során a mese, a zene, a játék és az alkotás segítségével sikerült élményszerűn közvetíteni a boldogság különböző összetevőit, miközben a gyerekek és én magam is sokat tanultunk egymástól. A boldogságóra program megvalósítása során sok értékes tapasztalatot szereztem, ugyanakkor úgy érzem, több területen szeretnék még fejlődni. Leginkább a szervezés gördülékenységét kellene erősítenem, hogy minden alkalommal előre átgondolt időkerettel, tevékenységsorral érkezzek. Gyakran előfordult, hogy a tervezettnél hosszabbra nyúlt egy-egy beszélgetés, vagy játék, emiatt kevesebb idő maradt a kézműves munkákra. A másik terület, ahol fejlődni szeretnék, a kreatív, közös kézműves tevékenységek tervezése. A gyerekek nagyon nyitottak és lelkesek, amikor közösen alkotunk, de lehetne több olyan munka, amit az óvoda falára kitéve láthatóvá tesszük a programot a szülők és az egész közösség számára. Igyekszem több olyan ötletet gyűjteni, amely egyszerű, mégis látványos, és az életkori sajátosságokhoz igazítva minden gyerek részt tud benne venni. Ezzel a program értékeit is jobban be tudnám mutatni az óvoda egész közössége felé. (Hálafa, Barátságkoszorú, Örömcsillagok, közös boldogságfal).

Boldogságóra – Összefoglaló 2024/25

A 2024/2025-ös nevelési évben egyik kiemelt célkitűzésem volt a Boldogságóra program bevezetése és rendszeres alkalmazása a csoportomban. Célom volt, hogy a csoportomba járó gyerekekkel megtanuljuk figyelmünket tudatosan irányítani a pozitív érzelmek, pozitív folyamatokat elindító ingerek felé. Ezen felül további célom volt, hogy érzelmi intelligenciájuk, önismeretük, társas kapcsolataik és megküzdési stratégiáik már kora gyermekkorban fejlődhessenek, játékos, élményalapú módszerekkel.
A programot havi rendszerességgel valósítottam meg, tíz hónapon keresztül, tíz különböző témakörben valósultak meg a tevékenységek.
Minden témához kapcsolódóan játékos, élményszerű foglalkozásokat tartottam, melyeket a Boldogságóra kézikönyvben olvasható inspirációkon túl a saját ötleteimmel is színesítettem. A foglalkozásokat relaxációval indítottam, ami segített abban, hogy hangolódjunk, hogy elérjünk egy kedvezőbb lelkiállapotot, megfelelő atmoszférát teremtsünk. A témákat feldolgozó, tanulságos meséket a gyerekek nagyon kedvelték, mindenki őszinte kíváncsisággal hallgatta. A meséket követő beszélgetések a korosztályukhoz képest igazán mély érzelmeket nyitottak meg egyes témák feldolgozása során. A foglalkozásokat minden esetben valamilyen ábrázoló tevékenységgel zártam, ami több esetben a téma továbbadásának alapja is lett.

1. A hála gyakorlása
A hála témájának feldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami megalapozta a foglalkozás hangulatát. A Hálafa történetének elolvasása és feldolgozása segítette a fogalom megértését. Voltak, akik tárgyakért voltak hálásak, sokan a szüleiknek/szüleik gondoskodásáért, az esti mesékért, és olyan is volt, aki a kistestvéréért. Közösen elkészítettük a csoportunk „hálafáját”, a gyerekek őszi faleveleket készítettek rá, melyekre felírtam, hogy ki-miért hálás.
2. Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus témájának feldolgozása azért sikerült izgalmasra, mert összekötöttük egy Mosolysétával, melyen a Mosolygós Magyarokért Mozgalom felhívására vettünk részt. A Tódi törpe varázsszemüvege című mese feldolgozását követően minden gyerek elkészítette a saját mosolygós arcát, amit hurkapálcákra rögzítettünk. A mosollyal és boldogsággal, vidámsággal kapcsolatos idézeteket nyomtattam ki, és megbeszéltem a gyerekekkel, hogy a mosolyséta során az utcán a járókelőknek fogjuk kiosztogatni. A gyerekek lelkesedése töretlen volt, nagyon sok embernek sikerült mosolyt csalnunk az arcára, ezzel tulajdonképpen a téma továbbadása is megvalósult.
3. Társas kapcsolatok ápolása
Csoportomban érezhetően megnövekedett a konfliktushelyzetek száma, leginkább a lányok között. Nagy reményekkel vágtam bele a harmadik téma feldolgozásába. A Tavaszi ébresztő című mese mellett a Barátság olyan, mint a libikóka című mesét is segítségül hívtam a téma minél több oldalú feldolgozása miatt. A mesélést követő beszélgetés bár felszínre hozta néhányuk sérelmeit, mégis oldódtak a feszültségek. Már jó ideje minden beszélgetőkört azzal kezdek, hogy a mellettem ülő kisgyerek szemébe nézek, és ezt mondom neki: „Örülök, hogy itt vagy”, majd ezt továbbadja a mellette levőnek, és így tovább, amíg körbeér. A társas kapcsolatok témájának feldolgozása után ezt azzal a bővítettem, hogy a másik oldal irányába egy ölelést is körbe adtunk. Szituációs játékként egy szomorú maci bábot kellett megvigasztalniuk. Nagyon kedves, és kreatív ötletek születtek, a csiklandozás, a bohóckodás, az ölelgetés mellett a legemlékezetesebb az volt, amikor az egyik kislány lázas keresgélésbe kezdett a csoportszobában, és kérdésemre, hogy mit keres azt válaszolta, hogy egy társat, mert szerinte egy társ tudná igazán megvigasztalni. A barátságlánc készítése mindenkinek nagyon tetszett, lelkesen rajzolták, színezték a kis emberalakokat, amiket aztán szintén az általuk készített szívvel kötöttünk össze.
4. Boldogító jó cselekedetek
A Szívem kertje című történet nagyon megtetszett a gyerekeknek, többször is kérték, hogy meséljem el. Lehetőségem nyílt arra, hogy kollégáimnak is megmutassam, milyen egy Boldogságóra, és nem titkolt célom volt, hogy kedvet csináljak hozzá. Büszkeséggel tölt el, hogy egyik kollégám azóta már a boldogságóra tanfolyamot végzettek körét gazdagítja, és túl van az első néhány foglalkozáson is. A téma feldolgozásában szerepet kapott a téli madárvédelem fontossága is. A gyerekekkel közösen madárkalácsot készítettünk az óvodánk kertjében élő madarak részére, valamint feltöltöttük az etetőket és az itatókat is. Végül, hogy az óvoda aprajának és nagyjának a szívét megmelengessük kartonból mézeskalács szíveket készítettünk, díszítettünk, amit az óvodába járó gyerekek, és az itt dolgozó felnőttek között osztottunk szét.
5. Célok kitűzése és elérése
A téma megértéséhez nagy segítség volt Boldogvár meséje. A gyerekek követni tudták a mese fonalát, átéléssel hallgatták az izgalmas történetet. Beszélgettünk arról, hogy mivel szeretnének foglalkozni felnőtt korukban, hogy ehhez vajon mit kell tenniük. Megtaláltuk, hogy melyikük miben igazán jó; van, aki ügyesen focizik, sportol, vagy szépen rajzol, és akad, aki sokat tud az állatokról, növényekről, a környezetünkről. Ezt követően az „Óvónéni játéka” elnevezésű szituációs játékot játszottuk, amibe mindenki nagyon bele tudta élni magát, lelkesen segítettek a mackónak a feladatok megoldásában.
6. Megküzdési stratégiák
Tapasztalatom szerint ez a téma a gyereke számára nehezebben érthető, nehezebben megfogható volt. A téma bevezetéseként egy „bátorságpróbát” terveztem. Amíg a gyerekek gyógytornán voltak, elrejtettem a kosarat, amiben az alvós állatkáikat tartjuk. Egy akadálypályát készítettem, mindenféle izgalmas feladattal, és a pálya végén ott volt a kosár. Az Aranykulcs című tanulságos mese sokat segített a téma megértésében, de a mesét követő kérdések megválaszolása többeknek okozott nehézséget. Saját életemből hozott példákkal igyekeztem könnyebben érthetővé tenni számukra.
7. Apró örömök élvezete
Az Újra együtt! történet meghallgatása után beszélgettünk a bennünket körülvevő apró csodákról. Arra kértem a gyerekeket, hogy nézzenek jól körül, és keressenek olyan dolgokat, ami tetszik nekik, amit szépnek látnak. A lelkesedésük ezúttal is töretlen volt, több példát hoztak a természetből, közvetlen környezetükből. Több olyan játékot is játszottunk, ami a témába illeszkedett; mondtam egy érzékszervet, a gyerekek pedig mondtak egy hozzá kapcsolódó örömöt, kitapogatták, hogy milyen tárgyakat rejtettem a kendő alá. Legjobban az a közös, együttműködési készséget fejlesztő játék tetszett nekik, aminek során bekötött szemmel kellett fa kockákból egy közös építményt elkészíteni.
8. A megbocsátás gyakorlása
A legmélyebb érzelmeket a megbocsátás témájának feldolgozása hozta felszínre. Nagyon sok konfliktus oldódott fel a foglalkozás során, mindenki őszintén kért bocsánatot a társaitól, és olyan is volt, aki nekem mondta, hogy „bocsánat, amiért olyan sokszor kell veszekedni velem”. Egy kislány esetében igazán nagy bátorságra vallott, hogy kiállt mindenki elé, és elmondta, hogy bocsánatot kér mindenkitől, akivel valaha is undok volt, csoportos öleléssel zártuk ezt a témát. A Tündéri bocsánat című mese hozzásegítette a gyerekeket a téma mélyebb megértéséhez. A varázsszavak játék is elnyerte mindannyiuk tetszését, néhányan szabad játékidőben is játszották.
9. Testmozgás
A témához szorosan kapcsolódik, hogy május végén családi sportdélutánt szerveztünk óvodánkban. Ehhez a programhoz igazítottam a Boldogságóra megtartását is. A mesével, beszélgetéssel, a mozgásos játékokkal megteremtettük a hangulatot a délutáni óvodai programhoz. Intézményünkben már hagyománynak számít, minden évben megrendezzük a családi sportdélutánt, ahol együtt sportol, mozog az óvoda apraja-nagyja. Mint mindig, most is közös bemelegítéssel kezdtük, majd különféle ügyességi és sportfeladatok várták a családokat az állomásokon.
10. Fenntartható boldogság
A foglalkozást közös énekléssel kezdtük, a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” kezdetű dal csoportunk nagy kedvence lett. A relaxációs gyakorlat ezúttal az arcizomlazítás volt, ami nagyon tetszett mindenkinek. Az öleléslánc után elkezdtem a mesét, ami bár nagyon hosszú volt, szépen végigvezetett minket az egész éves boldogságórák fonalán. A történet feldolgozása után a „Szeretetfolyosó” elnevezésű szituációs játékot játszottuk, amit igazán felemelő volt végig kísérni, a gyerekek nagyon kedves dolgokat mondtak egymásnak. Végül pedig kétféle tevékenységgel zártam a foglakozást. A gyerekek készíthettek barátság karkötőt a mesében szereplő gyöngyökkel megegyező színben, amit aztán elajándékozhattak valakinek, akinek szeretnék. Ezen felül pedig egy helyi Facebook csoport, a Kavicskák nevű csoporthoz csatlakozva kavicsokat festettünk, amiket a foglalkozást követő séta alkalmával az óvoda környékén „elvesztettünk”, hogy mosolyt csaljunk a megtalálók arcára. Meglepetésünkre teljesen véletlenül összetalálkoztunk a hölggyel, aki a csoport adminisztrátora és kitalálója, nagyon örült a megmozdulásunknak. Úgy gondolom ez így méltó lezárása lett az egész éves Boldogságóráknak.

Eredmények és hatás
A gyerekek aktívan és örömmel vettek részt a programban. A havi témák során megfigyelhető volt a pozitív irányú változás az egymással való bánásmódban, emelkedett a segítőkészség és az empátia szintje, fejlődött az érzelemkifejezésük és -értésük, bátrabban kommunikáltak az érzéseikről, és örömmel vállaltak szerepet a közösségi tevékenységekben.
A szülői visszajelzések is megerősítették, hogy a gyerekek otthon is emlegették a boldogságórák tartalmát, szívesen meséltek az élményeikről.

Kihívások és tanulságok
A program integrálása az éves nevelési tervbe kezdetben átgondolt szervezést és rugalmasságot igényelt, különösen a más tématerületekkel való összehangolás szempontjából. A megfelelő időkeretek biztosítása is kihívást jelentett, de ezekre megoldást találtam.

Fejlődési területeim
A program során fejlődött kreatív módszertani eszköztáram, segített a gyermekek érzelmi fejlődésének mélyebb megértésében. A Boldogságóra program bevezetése nemcsak a gyerekekre, hanem rám is pozitív hatással volt; tudatosabban figyeltem az érzelmi biztonság megteremtésére, és inspirációt kaptam a következő év tevékenységeinek szervezéséhez.

Boldogságóra – Összefoglaló 2024/25

A 2024/2025-ös nevelési évben egyik kiemelt célkitűzésem volt a Boldogságóra program bevezetése és rendszeres alkalmazása a csoportomban. Célom volt, hogy a csoportomba járó gyerekekkel megtanuljuk figyelmünket tudatosan irányítani a pozitív érzelmek, pozitív folyamatokat elindító ingerek felé. Ezen felül további célom volt, hogy érzelmi intelligenciájuk, önismeretük, társas kapcsolataik és megküzdési stratégiáik már kora gyermekkorban fejlődhessenek, játékos, élményalapú módszerekkel.
A programot havi rendszerességgel valósítottam meg, tíz hónapon keresztül, tíz különböző témakörben valósultak meg a tevékenységek.
Minden témához kapcsolódóan játékos, élményszerű foglalkozásokat tartottam, melyeket a Boldogságóra kézikönyvben olvasható inspirációkon túl a saját ötleteimmel is színesítettem. A foglalkozásokat relaxációval indítottam, ami segített abban, hogy hangolódjunk, hogy elérjünk egy kedvezőbb lelkiállapotot, megfelelő atmoszférát teremtsünk. A témákat feldolgozó, tanulságos meséket a gyerekek nagyon kedvelték, mindenki őszinte kíváncsisággal hallgatta. A meséket követő beszélgetések a korosztályukhoz képest igazán mély érzelmeket nyitottak meg egyes témák feldolgozása során. A foglalkozásokat minden esetben valamilyen ábrázoló tevékenységgel zártam, ami több esetben a téma továbbadásának alapja is lett.

1. A hála gyakorlása
A hála témájának feldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami megalapozta a foglalkozás hangulatát. A Hálafa történetének elolvasása és feldolgozása segítette a fogalom megértését. Voltak, akik tárgyakért voltak hálásak, sokan a szüleiknek/szüleik gondoskodásáért, az esti mesékért, és olyan is volt, aki a kistestvéréért. Közösen elkészítettük a csoportunk „hálafáját”, a gyerekek őszi faleveleket készítettek rá, melyekre felírtam, hogy ki-miért hálás.
2. Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus témájának feldolgozása azért sikerült izgalmasra, mert összekötöttük egy Mosolysétával, melyen a Mosolygós Magyarokért Mozgalom felhívására vettünk részt. A Tódi törpe varázsszemüvege című mese feldolgozását követően minden gyerek elkészítette a saját mosolygós arcát, amit hurkapálcákra rögzítettünk. A mosollyal és boldogsággal, vidámsággal kapcsolatos idézeteket nyomtattam ki, és megbeszéltem a gyerekekkel, hogy a mosolyséta során az utcán a járókelőknek fogjuk kiosztogatni. A gyerekek lelkesedése töretlen volt, nagyon sok embernek sikerült mosolyt csalnunk az arcára, ezzel tulajdonképpen a téma továbbadása is megvalósult.
3. Társas kapcsolatok ápolása
Csoportomban érezhetően megnövekedett a konfliktushelyzetek száma, leginkább a lányok között. Nagy reményekkel vágtam bele a harmadik téma feldolgozásába. A Tavaszi ébresztő című mese mellett a Barátság olyan, mint a libikóka című mesét is segítségül hívtam a téma minél több oldalú feldolgozása miatt. A mesélést követő beszélgetés bár felszínre hozta néhányuk sérelmeit, mégis oldódtak a feszültségek. Már jó ideje minden beszélgetőkört azzal kezdek, hogy a mellettem ülő kisgyerek szemébe nézek, és ezt mondom neki: „Örülök, hogy itt vagy”, majd ezt továbbadja a mellette levőnek, és így tovább, amíg körbeér. A társas kapcsolatok témájának feldolgozása után ezt azzal a bővítettem, hogy a másik oldal irányába egy ölelést is körbe adtunk. Szituációs játékként egy szomorú maci bábot kellett megvigasztalniuk. Nagyon kedves, és kreatív ötletek születtek, a csiklandozás, a bohóckodás, az ölelgetés mellett a legemlékezetesebb az volt, amikor az egyik kislány lázas keresgélésbe kezdett a csoportszobában, és kérdésemre, hogy mit keres azt válaszolta, hogy egy társat, mert szerinte egy társ tudná igazán megvigasztalni. A barátságlánc készítése mindenkinek nagyon tetszett, lelkesen rajzolták, színezték a kis emberalakokat, amiket aztán szintén az általuk készített szívvel kötöttünk össze.
4. Boldogító jó cselekedetek
A Szívem kertje című történet nagyon megtetszett a gyerekeknek, többször is kérték, hogy meséljem el. Lehetőségem nyílt arra, hogy kollégáimnak is megmutassam, milyen egy Boldogságóra, és nem titkolt célom volt, hogy kedvet csináljak hozzá. Büszkeséggel tölt el, hogy egyik kollégám azóta már a boldogságóra tanfolyamot végzettek körét gazdagítja, és túl van az első néhány foglalkozáson is. A téma feldolgozásában szerepet kapott a téli madárvédelem fontossága is. A gyerekekkel közösen madárkalácsot készítettünk az óvodánk kertjében élő madarak részére, valamint feltöltöttük az etetőket és az itatókat is. Végül, hogy az óvoda aprajának és nagyjának a szívét megmelengessük kartonból mézeskalács szíveket készítettünk, díszítettünk, amit az óvodába járó gyerekek, és az itt dolgozó felnőttek között osztottunk szét.
5. Célok kitűzése és elérése
A téma megértéséhez nagy segítség volt Boldogvár meséje. A gyerekek követni tudták a mese fonalát, átéléssel hallgatták az izgalmas történetet. Beszélgettünk arról, hogy mivel szeretnének foglalkozni felnőtt korukban, hogy ehhez vajon mit kell tenniük. Megtaláltuk, hogy melyikük miben igazán jó; van, aki ügyesen focizik, sportol, vagy szépen rajzol, és akad, aki sokat tud az állatokról, növényekről, a környezetünkről. Ezt követően az „Óvónéni játéka” elnevezésű szituációs játékot játszottuk, amibe mindenki nagyon bele tudta élni magát, lelkesen segítettek a mackónak a feladatok megoldásában.
6. Megküzdési stratégiák
Tapasztalatom szerint ez a téma a gyereke számára nehezebben érthető, nehezebben megfogható volt. A téma bevezetéseként egy „bátorságpróbát” terveztem. Amíg a gyerekek gyógytornán voltak, elrejtettem a kosarat, amiben az alvós állatkáikat tartjuk. Egy akadálypályát készítettem, mindenféle izgalmas feladattal, és a pálya végén ott volt a kosár. Az Aranykulcs című tanulságos mese sokat segített a téma megértésében, de a mesét követő kérdések megválaszolása többeknek okozott nehézséget. Saját életemből hozott példákkal igyekeztem könnyebben érthetővé tenni számukra.
7. Apró örömök élvezete
Az Újra együtt! történet meghallgatása után beszélgettünk a bennünket körülvevő apró csodákról. Arra kértem a gyerekeket, hogy nézzenek jól körül, és keressenek olyan dolgokat, ami tetszik nekik, amit szépnek látnak. A lelkesedésük ezúttal is töretlen volt, több példát hoztak a természetből, közvetlen környezetükből. Több olyan játékot is játszottunk, ami a témába illeszkedett; mondtam egy érzékszervet, a gyerekek pedig mondtak egy hozzá kapcsolódó örömöt, kitapogatták, hogy milyen tárgyakat rejtettem a kendő alá. Legjobban az a közös, együttműködési készséget fejlesztő játék tetszett nekik, aminek során bekötött szemmel kellett fa kockákból egy közös építményt elkészíteni.
8. A megbocsátás gyakorlása
A legmélyebb érzelmeket a megbocsátás témájának feldolgozása hozta felszínre. Nagyon sok konfliktus oldódott fel a foglalkozás során, mindenki őszintén kért bocsánatot a társaitól, és olyan is volt, aki nekem mondta, hogy „bocsánat, amiért olyan sokszor kell veszekedni velem”. Egy kislány esetében igazán nagy bátorságra vallott, hogy kiállt mindenki elé, és elmondta, hogy bocsánatot kér mindenkitől, akivel valaha is undok volt, csoportos öleléssel zártuk ezt a témát. A Tündéri bocsánat című mese hozzásegítette a gyerekeket a téma mélyebb megértéséhez. A varázsszavak játék is elnyerte mindannyiuk tetszését, néhányan szabad játékidőben is játszották.
9. Testmozgás
A témához szorosan kapcsolódik, hogy május végén családi sportdélutánt szerveztünk óvodánkban. Ehhez a programhoz igazítottam a Boldogságóra megtartását is. A mesével, beszélgetéssel, a mozgásos játékokkal megteremtettük a hangulatot a délutáni óvodai programhoz. Intézményünkben már hagyománynak számít, minden évben megrendezzük a családi sportdélutánt, ahol együtt sportol, mozog az óvoda apraja-nagyja. Mint mindig, most is közös bemelegítéssel kezdtük, majd különféle ügyességi és sportfeladatok várták a családokat az állomásokon.
10. Fenntartható boldogság
A foglalkozást közös énekléssel kezdtük, a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” kezdetű dal csoportunk nagy kedvence lett. A relaxációs gyakorlat ezúttal az arcizomlazítás volt, ami nagyon tetszett mindenkinek. Az öleléslánc után elkezdtem a mesét, ami bár nagyon hosszú volt, szépen végigvezetett minket az egész éves boldogságórák fonalán. A történet feldolgozása után a „Szeretetfolyosó” elnevezésű szituációs játékot játszottuk, amit igazán felemelő volt végig kísérni, a gyerekek nagyon kedves dolgokat mondtak egymásnak. Végül pedig kétféle tevékenységgel zártam a foglakozást. A gyerekek készíthettek barátság karkötőt a mesében szereplő gyöngyökkel megegyező színben, amit aztán elajándékozhattak valakinek, akinek szeretnék. Ezen felül pedig egy helyi Facebook csoport, a Kavicskák nevű csoporthoz csatlakozva kavicsokat festettünk, amiket a foglalkozást követő séta alkalmával az óvoda környékén „elvesztettünk”, hogy mosolyt csaljunk a megtalálók arcára. Meglepetésünkre teljesen véletlenül összetalálkoztunk a hölggyel, aki a csoport adminisztrátora és kitalálója, nagyon örült a megmozdulásunknak. Úgy gondolom ez így méltó lezárása lett az egész éves Boldogságóráknak.

Eredmények és hatás
A gyerekek aktívan és örömmel vettek részt a programban. A havi témák során megfigyelhető volt a pozitív irányú változás az egymással való bánásmódban, emelkedett a segítőkészség és az empátia szintje, fejlődött az érzelemkifejezésük és -értésük, bátrabban kommunikáltak az érzéseikről, és örömmel vállaltak szerepet a közösségi tevékenységekben.
A szülői visszajelzések is megerősítették, hogy a gyerekek otthon is emlegették a boldogságórák tartalmát, szívesen meséltek az élményeikről.

Kihívások és tanulságok
A program integrálása az éves nevelési tervbe kezdetben átgondolt szervezést és rugalmasságot igényelt, különösen a más tématerületekkel való összehangolás szempontjából. A megfelelő időkeretek biztosítása is kihívást jelentett, de ezekre megoldást találtam.

Fejlődési területeim
A program során fejlődött kreatív módszertani eszköztáram, segített a gyermekek érzelmi fejlődésének mélyebb megértésében. A Boldogságóra program bevezetése nemcsak a gyerekekre, hanem rám is pozitív hatással volt; tudatosabban figyeltem az érzelmi biztonság megteremtésére, és inspirációt kaptam a következő év tevékenységeinek szervezéséhez.

Boldogságóra – Összefoglaló 2024/25

A 2024/2025-ös nevelési évben egyik kiemelt célkitűzésem volt a Boldogságóra program bevezetése és rendszeres alkalmazása a csoportomban. Célom volt, hogy a csoportomba járó gyerekekkel megtanuljuk figyelmünket tudatosan irányítani a pozitív érzelmek, pozitív folyamatokat elindító ingerek felé. Ezen felül további célom volt, hogy érzelmi intelligenciájuk, önismeretük, társas kapcsolataik és megküzdési stratégiáik már kora gyermekkorban fejlődhessenek, játékos, élményalapú módszerekkel.
A programot havi rendszerességgel valósítottam meg, tíz hónapon keresztül, tíz különböző témakörben valósultak meg a tevékenységek.
Minden témához kapcsolódóan játékos, élményszerű foglalkozásokat tartottam, melyeket a Boldogságóra kézikönyvben olvasható inspirációkon túl a saját ötleteimmel is színesítettem. A foglalkozásokat relaxációval indítottam, ami segített abban, hogy hangolódjunk, hogy elérjünk egy kedvezőbb lelkiállapotot, megfelelő atmoszférát teremtsünk. A témákat feldolgozó, tanulságos meséket a gyerekek nagyon kedvelték, mindenki őszinte kíváncsisággal hallgatta. A meséket követő beszélgetések a korosztályukhoz képest igazán mély érzelmeket nyitottak meg egyes témák feldolgozása során. A foglalkozásokat minden esetben valamilyen ábrázoló tevékenységgel zártam, ami több esetben a téma továbbadásának alapja is lett.

1. A hála gyakorlása
A hála témájának feldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami megalapozta a foglalkozás hangulatát. A Hálafa történetének elolvasása és feldolgozása segítette a fogalom megértését. Voltak, akik tárgyakért voltak hálásak, sokan a szüleiknek/szüleik gondoskodásáért, az esti mesékért, és olyan is volt, aki a kistestvéréért. Közösen elkészítettük a csoportunk „hálafáját”, a gyerekek őszi faleveleket készítettek rá, melyekre felírtam, hogy ki-miért hálás.
2. Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus témájának feldolgozása azért sikerült izgalmasra, mert összekötöttük egy Mosolysétával, melyen a Mosolygós Magyarokért Mozgalom felhívására vettünk részt. A Tódi törpe varázsszemüvege című mese feldolgozását követően minden gyerek elkészítette a saját mosolygós arcát, amit hurkapálcákra rögzítettünk. A mosollyal és boldogsággal, vidámsággal kapcsolatos idézeteket nyomtattam ki, és megbeszéltem a gyerekekkel, hogy a mosolyséta során az utcán a járókelőknek fogjuk kiosztogatni. A gyerekek lelkesedése töretlen volt, nagyon sok embernek sikerült mosolyt csalnunk az arcára, ezzel tulajdonképpen a téma továbbadása is megvalósult.
3. Társas kapcsolatok ápolása
Csoportomban érezhetően megnövekedett a konfliktushelyzetek száma, leginkább a lányok között. Nagy reményekkel vágtam bele a harmadik téma feldolgozásába. A Tavaszi ébresztő című mese mellett a Barátság olyan, mint a libikóka című mesét is segítségül hívtam a téma minél több oldalú feldolgozása miatt. A mesélést követő beszélgetés bár felszínre hozta néhányuk sérelmeit, mégis oldódtak a feszültségek. Már jó ideje minden beszélgetőkört azzal kezdek, hogy a mellettem ülő kisgyerek szemébe nézek, és ezt mondom neki: „Örülök, hogy itt vagy”, majd ezt továbbadja a mellette levőnek, és így tovább, amíg körbeér. A társas kapcsolatok témájának feldolgozása után ezt azzal a bővítettem, hogy a másik oldal irányába egy ölelést is körbe adtunk. Szituációs játékként egy szomorú maci bábot kellett megvigasztalniuk. Nagyon kedves, és kreatív ötletek születtek, a csiklandozás, a bohóckodás, az ölelgetés mellett a legemlékezetesebb az volt, amikor az egyik kislány lázas keresgélésbe kezdett a csoportszobában, és kérdésemre, hogy mit keres azt válaszolta, hogy egy társat, mert szerinte egy társ tudná igazán megvigasztalni. A barátságlánc készítése mindenkinek nagyon tetszett, lelkesen rajzolták, színezték a kis emberalakokat, amiket aztán szintén az általuk készített szívvel kötöttünk össze.
4. Boldogító jó cselekedetek
A Szívem kertje című történet nagyon megtetszett a gyerekeknek, többször is kérték, hogy meséljem el. Lehetőségem nyílt arra, hogy kollégáimnak is megmutassam, milyen egy Boldogságóra, és nem titkolt célom volt, hogy kedvet csináljak hozzá. Büszkeséggel tölt el, hogy egyik kollégám azóta már a boldogságóra tanfolyamot végzettek körét gazdagítja, és túl van az első néhány foglalkozáson is. A téma feldolgozásában szerepet kapott a téli madárvédelem fontossága is. A gyerekekkel közösen madárkalácsot készítettünk az óvodánk kertjében élő madarak részére, valamint feltöltöttük az etetőket és az itatókat is. Végül, hogy az óvoda aprajának és nagyjának a szívét megmelengessük kartonból mézeskalács szíveket készítettünk, díszítettünk, amit az óvodába járó gyerekek, és az itt dolgozó felnőttek között osztottunk szét.
5. Célok kitűzése és elérése
A téma megértéséhez nagy segítség volt Boldogvár meséje. A gyerekek követni tudták a mese fonalát, átéléssel hallgatták az izgalmas történetet. Beszélgettünk arról, hogy mivel szeretnének foglalkozni felnőtt korukban, hogy ehhez vajon mit kell tenniük. Megtaláltuk, hogy melyikük miben igazán jó; van, aki ügyesen focizik, sportol, vagy szépen rajzol, és akad, aki sokat tud az állatokról, növényekről, a környezetünkről. Ezt követően az „Óvónéni játéka” elnevezésű szituációs játékot játszottuk, amibe mindenki nagyon bele tudta élni magát, lelkesen segítettek a mackónak a feladatok megoldásában.
6. Megküzdési stratégiák
Tapasztalatom szerint ez a téma a gyereke számára nehezebben érthető, nehezebben megfogható volt. A téma bevezetéseként egy „bátorságpróbát” terveztem. Amíg a gyerekek gyógytornán voltak, elrejtettem a kosarat, amiben az alvós állatkáikat tartjuk. Egy akadálypályát készítettem, mindenféle izgalmas feladattal, és a pálya végén ott volt a kosár. Az Aranykulcs című tanulságos mese sokat segített a téma megértésében, de a mesét követő kérdések megválaszolása többeknek okozott nehézséget. Saját életemből hozott példákkal igyekeztem könnyebben érthetővé tenni számukra.
7. Apró örömök élvezete
Az Újra együtt! történet meghallgatása után beszélgettünk a bennünket körülvevő apró csodákról. Arra kértem a gyerekeket, hogy nézzenek jól körül, és keressenek olyan dolgokat, ami tetszik nekik, amit szépnek látnak. A lelkesedésük ezúttal is töretlen volt, több példát hoztak a természetből, közvetlen környezetükből. Több olyan játékot is játszottunk, ami a témába illeszkedett; mondtam egy érzékszervet, a gyerekek pedig mondtak egy hozzá kapcsolódó örömöt, kitapogatták, hogy milyen tárgyakat rejtettem a kendő alá. Legjobban az a közös, együttműködési készséget fejlesztő játék tetszett nekik, aminek során bekötött szemmel kellett fa kockákból egy közös építményt elkészíteni.
8. A megbocsátás gyakorlása
A legmélyebb érzelmeket a megbocsátás témájának feldolgozása hozta felszínre. Nagyon sok konfliktus oldódott fel a foglalkozás során, mindenki őszintén kért bocsánatot a társaitól, és olyan is volt, aki nekem mondta, hogy „bocsánat, amiért olyan sokszor kell veszekedni velem”. Egy kislány esetében igazán nagy bátorságra vallott, hogy kiállt mindenki elé, és elmondta, hogy bocsánatot kér mindenkitől, akivel valaha is undok volt, csoportos öleléssel zártuk ezt a témát. A Tündéri bocsánat című mese hozzásegítette a gyerekeket a téma mélyebb megértéséhez. A varázsszavak játék is elnyerte mindannyiuk tetszését, néhányan szabad játékidőben is játszották.
9. Testmozgás
A témához szorosan kapcsolódik, hogy május végén családi sportdélutánt szerveztünk óvodánkban. Ehhez a programhoz igazítottam a Boldogságóra megtartását is. A mesével, beszélgetéssel, a mozgásos játékokkal megteremtettük a hangulatot a délutáni óvodai programhoz. Intézményünkben már hagyománynak számít, minden évben megrendezzük a családi sportdélutánt, ahol együtt sportol, mozog az óvoda apraja-nagyja. Mint mindig, most is közös bemelegítéssel kezdtük, majd különféle ügyességi és sportfeladatok várták a családokat az állomásokon.
10. Fenntartható boldogság
A foglalkozást közös énekléssel kezdtük, a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” kezdetű dal csoportunk nagy kedvence lett. A relaxációs gyakorlat ezúttal az arcizomlazítás volt, ami nagyon tetszett mindenkinek. Az öleléslánc után elkezdtem a mesét, ami bár nagyon hosszú volt, szépen végigvezetett minket az egész éves boldogságórák fonalán. A történet feldolgozása után a „Szeretetfolyosó” elnevezésű szituációs játékot játszottuk, amit igazán felemelő volt végig kísérni, a gyerekek nagyon kedves dolgokat mondtak egymásnak. Végül pedig kétféle tevékenységgel zártam a foglakozást. A gyerekek készíthettek barátság karkötőt a mesében szereplő gyöngyökkel megegyező színben, amit aztán elajándékozhattak valakinek, akinek szeretnék. Ezen felül pedig egy helyi Facebook csoport, a Kavicskák nevű csoporthoz csatlakozva kavicsokat festettünk, amiket a foglalkozást követő séta alkalmával az óvoda környékén „elvesztettünk”, hogy mosolyt csaljunk a megtalálók arcára. Meglepetésünkre teljesen véletlenül összetalálkoztunk a hölggyel, aki a csoport adminisztrátora és kitalálója, nagyon örült a megmozdulásunknak. Úgy gondolom ez így méltó lezárása lett az egész éves Boldogságóráknak.

Eredmények és hatás
A gyerekek aktívan és örömmel vettek részt a programban. A havi témák során megfigyelhető volt a pozitív irányú változás az egymással való bánásmódban, emelkedett a segítőkészség és az empátia szintje, fejlődött az érzelemkifejezésük és -értésük, bátrabban kommunikáltak az érzéseikről, és örömmel vállaltak szerepet a közösségi tevékenységekben.
A szülői visszajelzések is megerősítették, hogy a gyerekek otthon is emlegették a boldogságórák tartalmát, szívesen meséltek az élményeikről.

Kihívások és tanulságok
A program integrálása az éves nevelési tervbe kezdetben átgondolt szervezést és rugalmasságot igényelt, különösen a más tématerületekkel való összehangolás szempontjából. A megfelelő időkeretek biztosítása is kihívást jelentett, de ezekre megoldást találtam.

Fejlődési területeim
A program során fejlődött kreatív módszertani eszköztáram, segített a gyermekek érzelmi fejlődésének mélyebb megértésében. A Boldogságóra program bevezetése nemcsak a gyerekekre, hanem rám is pozitív hatással volt; tudatosabban figyeltem az érzelmi biztonság megteremtésére, és inspirációt kaptam a következő év tevékenységeinek szervezéséhez.