Az én boldog iskolám

Előadni jöttem most, kedves hallgatóság,
Témám ismeritek: az iskolai boldogság.
Dőljetek most hátra, kérlek, élvezzétek
Amit most a munkámról versben elmesélek.

A Báthory István Általános az én szeretett iskolám,
A program miatt nekem van a legboldogabb munkám.
Négy éve indult el a lavina, mikor egy pályázatot írtam,
Azóta mindent megtettem, amit csak erővel bírtam.

Boldog Iskolában tanulnak a lurkók azóta nálunk,
Legutóbb pedig Örökös Boldog Iskolává váltunk.
Első fecske voltam anno, osztályom meg a kísérleti nyúl,
Szívemben emiatt azóta is öröm és büszkeség dúl.

Hogy a négy év alatt mi történt?
Pár szót még erről is szólnék:
De inkább beszéljen helyettem vagy velem együtt
A sok-sok munka közben készült fénykép.

Szóval kiterjedt aztán a szárnyam más osztályokra is,
Bevezettem a programot, még ha izgultam is.
Izgulás kapcsán sztorim is van: egyszer felvett a tévé,
Az osztálytermem volt az aznapi szcéné.

Benne színészek a tanulók,
A jelmezünk az aznapi ruhánk,
Főszerepben én tetszelegtem,
ki ott rágtam a körmöm a katedrán.

Közöltem a tanulókkal: ennek a fele se tréfa!
Ha feltartom a kezem, legyen a csönd néma.
Nem vettem észre, de szóltak a gyerekek nyomban,
Hogy a pólómon hónaljban egy folt alakú gond van.

De megszoktuk lassan a tévét, a rádiót,
S hogy szinte mindig ül valaki benn órán,
Iskolánk és a program híre terjed,
Talán már túl is van az óperencián.

Továbbképzés is volt nálunk,
így 22 kollégám vált boldogabb tanárrá,
Sokszor felidézik a csapatépítő napokat,
a mindennapokban kamatoztatják az ott tanultakat.

Idén szakmai napnak is adtunk helyet,
Iskolánkba közelről- távolról népes hallgatóság sereglett.
Bagdy Emőke is megtisztelt minket, a program nagymamája,
Szenzációs előadásától visszhangzott iskolánk aulája.
Fiatal kolléganőink sűrűn emlegetik nevét,
buzgón kutatják a boltokban tűsarkú cipőjét.

A szülők érdeklődnek, tetszik nekik is a program,
Látnátok a tömeget, ami beiratkozáson van!
Számít a családoknak, hogy az iskola jó legyen,
De fontosabb, hogy tudják: boldogság is lakik azon a helyen.

A sulinkban a boldogságóra nem csupán kötelező elem,
Foglalkozunk minden jóval, mitől fejlődik a jellem.
Témakörökben feldolgozzuk az éves tanmenetet,
És mindig belecsempésszük a fontos érzelmeket.

Így téma nálunk a hála, az apró örömök, a barátság,
Az optimizmus, a testmozgás, a fenntartható boldogság.
Mert kevés az, ha egyszer megtalálják, meg is kell tartani,
De a “hogyan” módszerét bizony meg kell tanítani.

Nem elég a: “Légy boldog!”, a “Légy vidám!”
A “Szeress!” vagy a “Nevess sokat!”
Szerintem ti is, kedves hallgatóság,
hallottatok már üres frázisokat…

Mutatni kell saját példánkon
és hosszú-hosszú órák közben,
Játék, munka és szünet alatt,
az üzenet csak így épülhet be.

Sok közösen eltöltött óra benn,
vagy kirándulás kinn, a szabad ég alatt,
Ami talán a szülőkkel, tesókkal,
vagy -tesók híján- otthon kimaradt.

Kézműveskedünk, műsort gyártunk,
Forog a film rólunk, velünk,
És a legfontosabb, ami minden gyereknek hiányzik:
Rengeteget beszélgetünk.

Bella a veszprémi színházban fergeteges koncertet tartott,
itt a város apraja és nagyja hatalmasat mulatott,
tácolt és énekelt a sok pozitív gyerek,
az unott kamaszok kezéből még a telefon is kiesett.

Osztályommal boldogságtábort is nyertünk
így feledhetetlen napokat Parádon tölthettünk.
Kincskeresés, éjjeli túra, vagy karaoki party,
az emlékek sora a fejekből azóta sem ment ki.

Hisz akárhogy is, második család vagyunk,
Időnk nagy részét együtt töltjük,
Nem szerencsésebb, ha ez nem kínszenvedés,
Hanem még egy ok, hogy örüljünk?

Kedves Kollégák, nagyérdemű Tanárok,
tisztelt hallgatóság!
Ilyen egy iskola, ahol programként
beépül napjainkba a boldogság.

Bízom benne, hogy módszerünkből
pár cseppet ma tovább tudtam adni,
A sok kötelező továbbképzés után
bemutatómat talán végre öröm volt kapni.

Vegyétek és vigyétek hírét és tanait,
Hogy vannak iskolák, ahol hintik a boldogság magvait.
De nem kell ehhez pályázat, program vagy sok pénz,
Elég egy jó szív, egy jó pedagógus, egy ügyes kéz.

Mert tenni lehet akkor is, ha erre külön nem kérnek fel,
A tanár is ember, tudjuk jól, és elég gyakran jó fej.
Tudják meg a gyerekek, a szülők, mindenki, aki él,
Hogy a boldogság mindig ad, és szinte sosem kér.
( szerzők: Dallos Szilvia és Fábiánné Morvai Dóra )

A 2019.09.27-i osztályfőnöki órán megnéztük a videót, amit a filmes csoport készített a reklámfilm kategóriában. Az osztály tanulói azon nyomban kitalálták, hogy a golyóstoll, a mikrohullámú sütő és a telefontartó szerepeltek, mint hétköznapi tárgyak az amatör filmesek reklámfilmjében.
Ezután a történetírók felolvasták a magazinba írt 3 tanmesét. A rajz alkotást pedig elhelyeztük a tanteremben, miután a tanulók elemezték a rajz és a hála közötti összefüggést. Azok a tanulók, akik hiányoztak az előző, az alkotásra szánt osztályfőnöki órán, kérték, hogy máskor is legyen ilyen óránk.

Az előző folytatása

Az előző folytatása