A gyerekekkel igyekeztünk a mindennapjainkba beépíteni a hálaérzetet, hogy minél inkább meg tudjuk tapasztalni annak jótékony hatását.
Nap, mint nap örültünk a szeptemberi nyárnak, hogy még mindig melegen süt a nap, hogy tudunk még rétipipitért szedni az óvoda udvarán, és jókat sétálni a jó időben.
A gyerekekkel reggelente meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok” című dalát, majd beszélgetőkör keretében elmondták, hogy mi jó történt velük, mi tette őket boldoggá.
A boldogság, az öröm további fokozása érdekében “Add tovább az almát!” játékot játszottuk. A szőnyegen körbe ülve először csak egy, majd két almát adogattunk kézről kézre, figyelve arra, hogy ne érjék egymást utol. Ezzel az egymásra való odafigyelést, a közösségépítést igyekeztem előtérbe helyezni. Továbbá egy nagyon élvezetes játék volt, mert a gyerekek hatalmas örömmel és kacagással játszották.
A “Kire gondoltam?” játékkal a barátunkat kellett jellemezni. Ha az a csoporttárs magára ismert a jellemzés során, akkor egy nagy öleléssel mondtak köszönetet. Ezen játék alkalmával megbeszéltük, hogy milyen jó, ha van barátom.
“A barát azért jó, mert lehet vele játszani.”
“Jó, hogy van barátom, mert nem vagyok egyedül az óvodában.”
“A barátommal tudunk mindenféléről beszélgetni.” -ezek a válaszok születtek.
“Hálakertet” is készítettünk egy történet alapján, ahol az unoka nagymamájának segédkezett a gyümölcsösben. Gyümölcsfákat készítettünk WC papír gurigákból, színes papírokból, valamint gyurmából. Miután elkészítettük a gyümölcsösünket, segédkeztünk a kisfiúnak a gyümölcsszüretelésben. Mozgásos feladatokkal eljátszottuk egy fa növekedését, majd leszedtük a termést. Közben megvitattuk kinek mi a kedvenc gyümölcse és miért. A játékot további mozgásos elemekkel bővítettem a jókedv elérése céljából.
Valamint ősztündér is járt nálunk, és sok-sok finom gyümölcsöt hozott. Ezen alkalomból tudtunk beszélgetni az ősz adta finomságokról, a lehetőségekről, hogy vitaminokban gazdag gyümölcsöket ehetünk. A gyümölcsökből salátát készítettünk a gyerekekkel, ami szintén nagy boldogság volt számukra, hogy két kezük munkáját élvezhették. Hálásak voltak „ősztündérnek” ezért a sok gyümölcsért.
Úgy gondolom, hogy a sok-sok boldog és kacagással teli nap bearanyozta a gyerekek életét. Én is hálás voltam azért, hogy sok szép napot tudhattunk magunk mögött.