Osztályommal már negyedik éve dolgozunk együtt. Érdeklődő, szociálisan érzékeny, kiegyensúlyozott gyermek a tanulók zöme. Jó hatással vannak egymásra, összetartó, egymásra odafigyelő közösséggé kovácsolódtak össze. A pozitív pszichológia alapjaira támaszkodó gyakorlatokkal, feladatokkal eddig is találkozhattak, mert ezek a gyerekek helyes önértékelésének kialakításához és az eredményes tanuláshoz elengedhetetlenek. Örülök, hogy rátaláltam erre a programra, s így szervezettebb formában, szakmai útmutatásokkal felvértezve tarthatok boldogságórákat a tanulóknak. Bízom benne, hogy a tíz hónap alatt, a témakörök feldolgozásával még tudatosabbá válunk mindnyájan a pozitív gondolkodás területén. Fogékonyak a tanulók a zenére, nagyon hamar megtanulják a dalokat, spontán módon is kezdeményezik a zenehallgatást, különösen szívesen kísérik mozgással a dalokat, ebben óriási segítségemre voltak a képzési anyagban található CD-k. Sikerrel alkalmazom a tanórák elején a mozgásalapú relaxációs gyakorlatokat is (nem csak a boldogságórán), ha véletlenül elmarad, a gyerekek kérik. Mivel már jól ismerjük egymást és bizalomteljes a légkör az osztályban, könnyű beszélgetéseket kezdeményeznem velük. Nem egyformán közlékenyek saját érzéseikkel, tapasztalataikkal kapcsolatban, de aki nem szívesen beszél, az a gyermek is megnyilatkozik rajzban, vagy a közös munkák során. Bízom benne, hogy a tanév végére a gátlásosabb tanulók is nyitottabbá válnak, növekszik önbizalmuk. A szülők is támogatólag fogadták a Boldogságórákat az iskolában. Számukra is készülnek rövid, képes beszámolók a tevékenységeinkről, hogy figyelemmel követhessék munkánkat, otthon is támogassák törekvéseinket. Ezek az órák nem csak a gyerekek, de a pedagógusok számára is változást hoznak. Amióta elvégeztük a 30 órás képzést, egy erősebb kapocs van a résztvevő kollégák között. Folyamatosan ötletelünk, tapasztalatainkat megosztjuk egymással és a többi kollégával is. Az iskolavezetést is „boldogsággal” tölti el a kezdeményezés.
A hála témakörének feldolgozása rádöbbentett bennünket arra, hogy milyen felületesek vagyunk néha, és elfelejtjük kimondani a legegyszerűbb dolgokat.
Számomra óriási élmény volt, hogy az a kisfiú, aki órákon olyan, mint a sajtkukac, minden feladatot a lehető leggyorsabban befejez és túllép rajta, a boldogságórán lógó nyelvvel írta a hálaüzeneteit, még a szünetre is elfelejtett kimenni, mert a hálabefőtt készítésével foglalkozott inkább.
A tanítási órák szüneteiben is el-elkapok beszélgetés foszlányokat: -Mit is mondtál, miért vagy hálás nekem? – ha ezt a magocskát sikerült elültetnem, akkor már elégedett vagyok. Érdeklődve várom a folytatást.
A hála gyakorlása
Új tanév, új kis emberkék. A tehetséggondozó foglalkozáson az első- másodikos csoporttal beszélgettünk a háláról. Mesékkel, történetekkel segítettem nekik, hamar megértették, mi a hála:
– Ja!- mondta az egyik kislány- Az az, amikor megölelem az anyukám, mikor reggel először meglátom.
– Vagy az, amikor a cicám simogatom!
– Meg az, amikor anya finomat főz!
– És az, amikor apa megengedi, hogy elől üljek az autóban!
S jöttek a gondolatok megállíthatatlanul… Ez a kislány nevelőszülőknél lakik. Szerencsés és boldog. Úgy éreztem ezt a foglalkozást a gyerekek vezették. Sokkal inkább érzik a boldogság lényegét, mint a felnőttek.
A gyerekek a boldogság tanítómesterei. Ezért szeretem a gyerekeket. Hálás vagyok, hogy köztük dolgozhatom.
A hála fogalma, a hála gyakorlása- Köszönöm-köszönöm-köszönöm. Hálafa és hála kártyák készítése.készítése.
Relaxáció, éneklés.
Az 5.b osztállyal hála-ablakot készítettünk. Úgy gondoltuk, esőcseppek gördülnek végig az ablakon, mi pedig végiggondoljuk, miért is lehetünk hálásak. Kék színű kis lapokra írtuk fel a gondolatainkat, majd felragasztottuk az ablakra. Utána pedig kitettük a tanteremben, hogy ha ránézünk, eszünkbe jusson, milyen szerencsések is vagyunk.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Immár harmadik éve járjuk végig a gyerekekkel a boldogság várhoz vezető lépcsőfokokat, és nagy örömmel látom, hogy egyre mélyebb, komolyabb gondolatokat fogalmaznak meg, a háláról, és annak gyakorlása is természetesebb számukra.
Készítettünk hálafát, több olyan mesét is meghallgattak, amely a hála gyakorlását mélyíti.
A hónap eseményeiből a legkiemelkedőbb volt Makón a Maros partján megrendezett Csongrád Megyei Református Óvodák találkozója, ahol több, mint száz óvodás gyermek hallgatta az esperes úr igéjét, majd gitár kísérettel közösen énekeltünk, adtunk hálát, azért, hogy együtt tölthetjük a napot.
A programok közben több lehetőség is adódott a társakkal való együttműködés fokozására, és megtapasztalhatták hogy a közösen végzett tevékenység mennyi plusz örömöt, energiát ad.
Hazafelé tartva megbeszéltük mennyi mindenért is lehetünk hálásak ma (Pl. a napsütéses időért, ugyanis előző nap esett).
Szigetszentmiklósi Konduktív Óvoda és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
Boldog óvoda: Szeptember – Szent Mihály hava
„Hordót készít Szent Mihály hava termett szőlőknek,
Földbe veti ő búzáját jövendő termését.”
A hála a szeretet gyökere. A mi óvodánkban is hagyománnyá vált, hogy köszöntjük az ősz sokszínűségét és idén szüreti mulatság keretei között a Katica és a Nyuszi csoportos gyermekek együtt ünnepeltek. Csoportjainkba sajátos nevelési igényű óvodás gyermekek járnak. Minden együtt töltött vidám, boldog percért végtelenül hálásak vagyunk egymásnak. A szüreti hetünk játékba integrált tevékenységekkel vidám hangulatban telt.
Népi megfigyelések:
• ha szeptemberben megdördül az ég, a fák sok virágot hoznak még.
• ha korán lehullanak a falevelek, akkor a gólyák és a fecskék korán útra kelnek, megérkezik a hideg idő.
Énekek:
• „Alma, alma…”
• „Badacsonyi szőlőhegyen…”
• „Dióbél bácsi”
A szüret napján az idő is kedvezett nekünk, gyönyörű napsütésben kezdtük óvodai napunkat. Reggel a kiskakas köszöntötte a gyermekeket: „Pál, Kata, Péter jó reggelt!” Célunk, hogy a reggeli üdvözléssel a gyermekek összetartozását és a szociális kapcsolatokat erősítsük. Minden gyermek kiválaszthatta, hogyan üdvözöljük.
Minden gyermek egy nagy fürt szőlőt hozott a szüreti nap reggelén, amit közösen a gyermekekkel leszemezgettünk, szőlőprésen lepréseltünk, de volt, aki taposta a szőlőszemeket. Az egész délelőtt vidáman telt az idő. Legtöbb gyermek sokat dolgozott, de akadtak olyanok is, akik csak szemlélődtek, jól megfigyelték a munkafolyamatokat. Dallal és tánccal köszöntöttük az ünnepet, jól megmozgattuk izmainkat.
Hálát adtunk mindazokért a pillanatokért, amelyeket közösen megélhettünk, és amelyek által fejlődhettünk.
Szervezők:
Huszárné Mikla Ildikó – konduktor, speciális pedagógia szakos tanár és szakpedagógus
Ludvigné Szalai Enikő – konduktor-tanító, logopédus
Pánczél Kereki Judit – konduktor-tanító, gyógypedagógus