Boldogságóra Program

Osztályommal már negyedik éve dolgozunk együtt. Érdeklődő, szociálisan érzékeny, kiegyensúlyozott gyermek a tanulók zöme. Jó hatással vannak egymásra, összetartó, egymásra odafigyelő közösséggé kovácsolódtak össze. A pozitív pszichológia alapjaira támaszkodó gyakorlatokkal, feladatokkal eddig is találkozhattak, mert ezek a gyerekek helyes önértékelésének kialakításához és az eredményes tanuláshoz elengedhetetlenek. Örülök, hogy rátaláltam erre a programra, s így szervezettebb formában, szakmai útmutatásokkal felvértezve tarthatok boldogságórákat a tanulóknak. Bízom benne, hogy a tíz hónap alatt, a témakörök feldolgozásával még tudatosabbá válunk mindnyájan a pozitív gondolkodás területén. Fogékonyak a tanulók a zenére, nagyon hamar megtanulják a dalokat, spontán módon is kezdeményezik a zenehallgatást, különösen szívesen kísérik mozgással a dalokat, ebben óriási segítségemre voltak a képzési anyagban található CD-k. Sikerrel alkalmazom a tanórák elején a mozgásalapú relaxációs gyakorlatokat is (nem csak a boldogságórán), ha véletlenül elmarad, a gyerekek kérik. Mivel már jól ismerjük egymást és bizalomteljes a légkör az osztályban, könnyű beszélgetéseket kezdeményeznem velük. Nem egyformán közlékenyek saját érzéseikkel, tapasztalataikkal kapcsolatban, de aki nem szívesen beszél, az a gyermek is megnyilatkozik rajzban, vagy a közös munkák során. Bízom benne, hogy a tanév végére a gátlásosabb tanulók is nyitottabbá válnak, növekszik önbizalmuk. A szülők is támogatólag fogadták a Boldogságórákat az iskolában. Számukra is készülnek rövid, képes beszámolók a tevékenységeinkről, hogy figyelemmel követhessék munkánkat, otthon is támogassák törekvéseinket. Ezek az órák nem csak a gyerekek, de a pedagógusok számára is változást hoznak. Amióta elvégeztük a 30 órás képzést, egy erősebb kapocs van a résztvevő kollégák között. Folyamatosan ötletelünk, tapasztalatainkat megosztjuk egymással és a többi kollégával is. Az iskolavezetést is „boldogsággal” tölti el a kezdeményezés.
A hála témakörének feldolgozása rádöbbentett bennünket arra, hogy milyen felületesek vagyunk néha, és elfelejtjük kimondani a legegyszerűbb dolgokat.
Számomra óriási élmény volt, hogy az a kisfiú, aki órákon olyan, mint a sajtkukac, minden feladatot a lehető leggyorsabban befejez és túllép rajta, a boldogságórán lógó nyelvvel írta a hálaüzeneteit, még a szünetre is elfelejtett kimenni, mert a hálabefőtt készítésével foglalkozott inkább.
A tanítási órák szüneteiben is el-elkapok beszélgetés foszlányokat: -Mit is mondtál, miért vagy hálás nekem? – ha ezt a magocskát sikerült elültetnem, akkor már elégedett vagyok. Érdeklődve várom a folytatást.

Képek