Szeptemberben a csoportomban minden nap foglalkoztunk a hálával. Sokat beszélgettünk, ki miért hálás vagy miért is lehetünk igazán hálásak. Ez alapján készítettük el csoport hálafáját . A gyermekek a szívecskékbe rajzolták a legfontosabb hálájukat. Felelevenítettük és megbeszéltük a „Hálafa” mesét. A gyermekeknek a bábok segítségével bemutattam a „Maci bajban van” című mesét, amit szintén megbeszéltünk majd a gyermekek is szívesen játszották újra a történetet.
A munkafüzetben levő feladatot is nagy szeretettel színezték.
A héten tartottuk óvodánkban a „Hétszínvirág napokat” amire kiállítást szerveztünk. A csoportunk itt mutatta be mindenkinek a hónapunk legnagyobb háláját, azt az oklevelet ami igazolja, hogy „BOLDOG ÓVODA” lettünk.
A „Rákoshegyi napok” keretében a tavaly elsajátított Bagdi Bella dalaival fogunk fellépni.

Reggel, a gyermekek fogadásakor igyekeztem a délelőttünk hangulatát megteremteni, ehhez Bagdi Bella gyermekcd-jét választottam. Örömmel fogtak hozzá ovisaink a Boldogság Vár kidíszítéséhez. A hála fa meséjének meghallgatása után beszélgettünk a háláról, arról ki mikor, kivel kapcsoltban érezte már azt. Kiben milyen érzéseket(jó/rossz) ébreszt a Hála. Majd végezetül elkészült a Mi, Hálafánk.

Mivel 3 éve s gyerekekről van szó, így a témát egyszerűen dolgozta fel az óvónő,aki helyettesített. Beszélgettek a hála fogalmáról. Arról, hogy ki miért lehet hálás a szüleinek. Jelképesen festettek egy-egy hála-levélkét, melyet felragasztottak a hála-fára. A tevékenység közben hallgatták a témához kapcsolódó dalt.

Mivel 3 éve s gyerekekről van szó, így a témát egyszerűen dolgozta fel az óvónő,aki helyettesített. Beszélgettek a hála fogalmáról. Arról, hogy ki miért lehet hálás a szüleinek. Jelképesen festettek egy-egy hála-levélkét, melyet felragasztottak a hála-fára. A tevékenység közben hallgatták a témához kapcsolódó dalt.

Újra elkezdtük a boldogság megkeresését, új és régi gyerekekből álló csapattal. Hálás vagyok, hogy velem vannak, hogy ha kell velem gondolkodnak ,elmélkednek.

Úgy gondolom ha én megtanultam és gyakorlom, hogy a világon mindennek és mindenkinek lehetek hálás, akkor csakis a derűt, a jókedvet tudom árasztani. És ez a gyerekeknek nagyon fontos. Hála fával, hála levelekkel, mesével, zenével, tánccal sikerült elérnünk, higy vidáman és tartalmasan teljenek a napjaink. Ez a korosztály még nyitott mindenre, a jóra a “gyomor csiklandósra” ( nem én találtam ki, hanem egy kisfiú). Ilyet mi felnőttek nem találhatunk ki, hogy a hála levél átadásakor a miért-re ezt az egyszerű választ adta egy kislány: “…azért vagyok hálás, mert meg szeretném ölelni a Krisztiánt”.

Érzelmek? Minden nap tanulok tőlük, csak fontos, hogy én is nyitott, kiváncsian nézzek rájuk. Ha ez sikerül, hálás vagyok érte.

Elindultunk a boldogság első lépcsőfokán és elsőként megismerkedtünk a hála fogalmával. A gyerekek érdeklődve hallgatták a hálafa történetével, ami nagyon tetszett nekik, a mondókát is megtanultuk hozzá. Készítettünk saját hálafát is a csoportnak, az elkészítésében mindenki örömmel részt vett. A hónap dalát többször is énekeltük, és arra kértem őket, öleljenek meg a dal közben valakit, akinek hálásak valamiért, aztán öleljenek meg egy olyan csoporttársukat, akivel nem nagyon szoktak együtt játszani, de valamit meg tudnak neki köszönni. Annyira aranyosak voltak, érzelmek szabadultak fel, jó volt látni, hogy olyan gyerekek is megölelik egymást, akik tényleg csak ritkábban közelednek egymáshoz.
Köszönjük ezt a szép témát ebben a hónapban, hálásak vagyunk, boldogok vagyunk! 🙂