Újra elkezdődött a Boldogságóra a csoportunkban. Ebben a tanévben óvodánk legkisebbjei ismerkednek meg a „Boldogság pillanatokkal”. Az első boldogságóránkat a Fújj,fújj… relaxációval kezdtük , majd meghallgattuk és táncoltunk a hónap dalára. Megismerkedtünk csoportunk „boldogság minyonával” és elkészítettük a mi kis hálaszívünket a gyerekek kéznyomataival. A hálafa meséjét is figyelemmel meghallgattuk, majd a boldogság kicsi kék madarát annak a társuknak adták a gyerekek, akit nagyon megszerettek.
A foglalkozásunkat a Boldog vagyok … zenével fejeztük be, örömmel, mosolyogva mozogtunk a kedves dalra. Sok-sok mosolygós pillanatot adott ez a „boldogságóra is”

A hónap témáját – a boldogságfokozó hálát – egy héten keresztül dolgoztuk fel vegyes életkorú csoportommal. A tevékenységek kezdetét mindig egy kedves dallam jelezte, mely a mesehívó furulyámból szólalt meg. A gyerekeknek bemutattam Boldog Dórit, aki mondókájával is segítette a mese felvezetését. A programban felajánlott Hálafa történetét meséltem el, kihasználva benne minden interakciós lehetőséget. A történet megértését igyekeztem elősegíteni tárgyakkal, plüss állatokkal. A mese után meghallgattuk a témához kapcsolódó hónap dalát /Bagdi Bella: Szép nap!/, közrefogva a csoportszobában elhelyezett hálafánkat. A gyerekek spontán megsimogatták a fácskát, mikor elhaladtak mellette. Ezt követően felkínáltam színező gyanánt a munkafüzetben található hálafa mandalát. Sokan szívesen vállalkoztak a vizuális tevékenységre, de aprólékos kidolgozása miatt, több napba tellett, mire elkészültek a gyönyörű fák.
A második napon a mese meghallgatását követően a tevékenység gerincét a hálakéz megrajzolása, színezése illetve saját hálánk, köszönetünk megfogalmazása jelentette. Jó volt hallani, hogy a gyerekek közül többen is a szüleikért, a családjukért hálásak. A papírkezeket kivágás után felragasztottuk a mesénk „főszereplőjére”, így már több értelemben is valóban hálafává vált. Kerestünk a csoportszobában egy olyan alkalmas helyet, ahol elhelyezhettük, és ha rápillantottunk, emlékeztetett bennünket a hálára.
A harmadik foglalkozást a „Szép nap” c. dallal indítottam és a gyerekeket egy kedves játékra invitáltam. A kezdeményezésem a hála, a szeretet kifejezésére irányult oly módon, hogy a gyerekek egymás után választhattak a társak közül valakit, akiért hálásak, hogy itt van a csoportban és megölelhették. A játékot én kezdtem, s az láncszerűen folytatódott. Arra ügyeltem, hogy senki ne maradjon ki belőle. Jó volt látni a gyerekek mosolygós arcát, alkalmanként mély érzelmeket, amikor kiválasztásra kerültek. Az aznapi mesénk nem a szokott módon zajlott. Elmondtam a gyerekeknek, hogy most ők fognak mesélni, nem én. Persze fogok segíteni nekik, de az ő ötleteik alapján fog a mese íródni. Még soha nem csináltunk ilyet, ezért olyan mesealkotási módot választottam, ahol a mese elejét én találtam ki, s egy adott eseménynél a mondatot befejezetlenül hagytam, s onnan már a gyerekek folytatták. Akadozva indult a feladat, de segítő kérdésekkel egészen szép történet kerekedett „Hálás kisegér” címmel.
A negyedik napon kihasználtuk, hogy az intézményünknek van saját főzőkonyhája és HÁLÁS ALMÁS süteményt sütöttünk. Az almát a gyerekek darálták a kavart tésztába és megfigyelhették a süteménykészítés minden fontos lépését. Megannyi fejlesztési lehetőséget kihasználtunk e tevékenység során. A süti ízlett mindenkinek és hamar elfogyott. A szülőknek csak a Hálás-almás receptje maradt, amit a gyerekek hazavittek, s ha kedvük tartja, otthon is elkészíthetik. Remélem, páran megteszik!
Az ötödik napon a boldogság volt fókuszban. Tisztáztuk kinek, mit jelent a boldogság, ki, mikor örül. A csoportszoba falára felkerült egy hungarocellből készült vár, amely a mi csoportunk Boldogság vára. A gyerekekkel megfigyeltük a hosszú lépcsősort, mely a várba vezet. Mi ezen a héten felléptünk az első lépcsőfokra, mert gyakoroltuk a hálát. Ennek jeléül felragasztottuk a virágokat a legalsó lépcsőfokra.