A boldogságprogram első hónapja a háláról szólt. A témazáró alkotások négy fős csoportokban készültek, és azokat a dolgokat ábrázolják, amiért őszinte hálát érezhetünk, ami a jó közérzethez, az elégedettséghez és a boldogsághoz szükségesek.
A hála gyakorlása
Téma: A hála gyakorlása
Mielőtt hozzákezdtem a téma feldolgozásához, sokat beszélgettünk a gyerekekkel a boldogságról, szeretetről, örömről. Verseket tanultunk és ismerkedtünk Bella dalaival. Meglepődtem, hogy a gyerekek milyen éretten megtudták fogalmazni, hogy mikor vagyunk hálásak. A hála témájának feldolgozásához a boldogságóra kézikönyvet és munkafüzetet használtam. A hónap feladatai közül a mese írására vállalkozott kis csapatunk. Boldog, vidám hangulatban telt el a szeptemberi hónap.
Óvodánkban halmozottan hátrányos helyzetű roma gyermekek járnak. Perem kerületen található. Nap mint nap azzal szembesülünk hogy ezek a gyerekek teljesen más értékrendekkel, ingerszegény körülmények közül, érzelmileg labilisan érkeznek az óvodánkban, nap mint nap azon vagyunk hogy kinyíljon előttük a világ és egy új biztonságos, családias, szeretetteljes légkör fogadja őket. Ezért nagyon sok szeretetet kapunk tőlük és hálát.
Csoportunk ebben az évben 29 fővel indult, vegyes korosztály (3-6).
Öt napig foglalkoztunk a hála témakörével.
Első nap csak beszélgettünk a boldogságról és a háláról, kinek mit jelent, milyen érzés mikor valaki boldog, meghallgattuk Bagdi Bella dalát kétszer is.
Második nap elmeséltem a Hálás fa meséjét, amihez illusztrációként festettem egy tölgyfát, néhány erdei állattal. Átbeszéltük a mesét. Elmondtuk a kis verset ami a mese végén olvasható . Meghallgattuk ismét Bagdi Bella dalát , és bele csempésztem az egymás iránti szeretetett , úgy hogy a dal alatt a csoport ölelkezett. Az első gyermeket én választottam ki, utána pedig egymást választották, öröm volt látni, figyelnek arra, hogy azt választják, aki még nem volt. A nehezen beilleszkedő gyermekekre is pozitív hatású volt ez a játék, szívesen ölelték egymást Elkészítettem a mi közös hála ablakunk alapját. A munkafüzetből a miért vagyok hálás színezőt kiszínezték amit haza vittek, arra kértem őket beszélgessenek otthon a szüleikkel a háláról.
Harmadik nap megkérdeztem kinek mit mondtak a szülei? Sajnos csak három gyermekkel beszélgettek otthon a szülők… Majd megbeszéltük ki miért hálás a legjobban, arra kértem a nagyokat és középsősöket rajzolják ezt le, én pedig oda írtam amit mondanak. Majd „betöltöttük hálával” az ablakunkat, amin ha mindennap kinézünk meglátjuk hogy miért vagyunk igazán hálásak. Az egyik legmeghatóbb rajzunk P.-é volt , ő lerajzolta magát és a mamáját: „én azért vagyok hálás mert a mama elvitt anyától, így nem kerültünk intézetbe és itt vagyok veled óvó néni”.
Negyedik nap megírtuk a Hála versünket. Mindenki mondott egy szót ami eszébe jutott a háláról én pedig vers formájába öltöttem. Sokan ugyanazt a szót mondták amit már az előző gyermek is mondott… Majd elkészítettük a csoda virágokat az ablakba (sosem hervad el a sok szeretettől és hálától). Alkotásaink során Bagdi Bella dala szólt.
Ötödik nap kora reggel, még nem jöttek a gyerekek felhelyeztem a falra az ablakunkat, függönnyel kereteztem. Minden gyermek egyből észrevette és örült neki. A napot úgy kezdték hálásak vagyunk, hogy „lett egy ablakunk” Nagyon aranyosak voltak. A nap folyamán megdicsértem Őket amiért ilyen jó csoportom van, (ugye óvó néni hálás vagy , hogy jók vagyunk?) beszélgettünk az egész hetes projektről. Beszéltem a tíz lépcsőfokról (készülőben van a vár) és mondtam sikeresen felléptünk rá egy lépcsőfokot. Nagyon örültek neki.
Egész hetünket a hála, szeretet jellemezte. A csoportba érkező új kicsik is élvezték ezt a szeretetteljes légkört. Játékuknál megfigyelhető volt, hogy a „hála” szó amivel megismerkedtek sokszor előkerült, spontán énekelték Bagdi Bella dalát, miközben körjátékot játszottak.
Az első lépcsőfokot az Ózdi maci csoport meglépte és nem akárhogy nagy-nagy szeretettel, hálával.
A boldog iskola oklevél és címátadóról izgatottan tértem haza, és alig vártam, hogy osztályomnak elmeséljem élményeimet. Bár, mi nem tartozunk egyik kategóriába sem, értelmileg akadályozottak osztálya vagyunk. Se nem gimisek, se nem szakiskolások, se nem általános iskolások. Egyszerre használjuk mind a három korosztálynak készült boldogságóra könyvet.
De kitartóak, kreatívak vagyunk, kitörünk a dobozunkból és úgy hiszem, a ‘tanulásban akadályozottak’ kategóriában megálljuk a helyünket.
A háláról már többször is beszélgettünk ebben a hónapban, így elérkezettnek láttam az időt egy projekt megvalósításához.
Kitaláltuk, hogy egy hála sütemény elkészítése a legfinomabb módja annak, hogy köszönetünket kifejezzük környezetünknek.
Miután mindent aprólékosan elterveztünk, munkához is láttunk. A szorgos és ügyes fiatalok a sütés minden részletét egyedül és nagy körültekintéssel végezték. Ezeket a munkafolyamatokat láthatjátok a fényképeken megörökítve. A nagy szeretettel készült almás pitéből végül jutott mindenkinek, akiknek az osztály háláját szerette volna kifejezni („szomszédainknak”, a készségfejlesztő 11-12. osztálynak barátságukért, a vezetőségnek, mert lehetőségek tárházát biztosítják számunkra, a konyhán dolgozóknak, mert mindig finom ételekkel várnak minket és persze mi is fogyasztottunk, hiszen leginkább hálásak egymásért vagyunk). A fiatalok szívüket és lelküket is belesütötték, ettől lett a legfinomabb almás pite 🙂
Csoportunkban elhelyeztük a Boldogság várat, melynek elmeséltem a jelentőségét a korcsoport életkori sajátosságainak megfelelően. A hála szimbólumát az első lépcsőfokra illesztettük.
Mini csoportosok számára a Répa című mesével érzékeltettem a hálát, ahol a kisegér segítségének köszönhetően sikerült a földből kihúzni a répát. Egymást meghallgatva mindenki elmesélte ki miért hálás.
Az ötödik osztályos diákjaimmal először készítettünk ilyen közös alkotást, még összeszokóban vagyunk munka terén, de nagyon élveztük az alkotást! 🙂
Téma: A hála gyakorlása
Mielőtt hozzákezdtem a téma feldolgozásához, sokat beszélgettünk a gyerekekkel a boldogságról, szeretetről, örömről. Verseket tanultunk és ismerkedtünk Bella dalaival. Meglepődtem, hogy a gyerekek milyen éretten megtudták fogalmazni, hogy mikor vagyunk hálásak. A hála témájának feldolgozásához a boldogságóra kézikönyvet és munkafüzetet használtam. A hónap feladatai közül a mese írására vállalkozott kis csapatunk. Boldog, vidám hangulatban telt el a szeptemberi hónap.
Hogy miért csatlakoztunk a csoportunkkal a Boldogságóra programhoz?
Lehetőséget látunk benne. Lehetőséget, hogy jobb irányba tudjuk terelgetni a ránk bízott gyermekeket, lehetőséget, hogy valami pluszt adhatunk nekik a program által. Lehetőséget, hogy az elanyagiasodott világban egy kicsit a lelküket is meg tudjuk érinteni olyan témákkal, ami felett lehet, hogy a hétköznapokban átsiklunk. Éljenek át még több örömteli pillanatot, figyeljenek egymásra, hallgassák meg egymást, fogadják el egymást, szükség esetén segítség egymást, lássák meg az élet apró szépségeit. Nem utolsó sorban mi is rengeteget tanulunk, tudatosabban használunk bizonyos szavakat, kifejezéseket, és rengeteget tudunk meg saját magunkról is. A program által reméljük, hogy a szülők is formálhatóak. A hála feldolgozása rengeteg lehetőséget rejt magában. A szülők a szülői értekezleten tájékoztatva lettek a programhoz való csatlakozáshoz, amit rendkívül pozitívan fogadtak.
És, hogy mi történt szeptemberben?
Elkészült a boldogságvárunk /rajzoltunk, vágtunk, festettünk, ragasztottunk/, amin mindenki dolgozott hol frontálisan, hol mikro-csoportokban, hol egyénileg.
A közeli Duna-parton hálakövet gyűjtöttünk, amit mindenki olyan színűre festett, amilyenre szerette volna.
Kirándultunk a közeli kosdi RoBirtokon, ahol tehenet fejtünk, sajtot készítettünk, közös GPS-es kincskeresésben vettünk részt.
Megismerték a gyerekek a Hálafa történetét, a Hála dalát, s mindeközben beszélgetőkör keretében mindenki elmondhatta, hogy ki miért hálás, mert már azt is tudják, hogy mit jelent a szó, és azt is, hogy nem csak tárgyakért, ajándékokért, édességért lehetünk hálásak, hanem egy ölelésért, egy mosolyért, egy kedves szóért stb.
Gyerekek mondták:
„Azért vagyok hálás, mert az anyukám megszült.”
„Hálás vagyok, mert van testvérem.”
„Azért vagyok hálás, mert a szüleimnek van munkája.”
És ezek rendkívül mély érzésre vallanak.
Szeptemberben egy kisfiútól elköszöntünk, aki költözés miatt óvodás éveit más óvodában folytatja. Mindenki saját készítésű rajzzal kedveskedett neki, és mindenki elmondhatta, hogy miért volt jó, hogy G. a csoportunk tagja volt, mit köszönhetünk neki. Itt is elhangzott néhány „libabőrös” gondolat:
„… játszott velem.”
„… mert jószívű.”
„… mert vicces.”
„… mert senkit nem csúfolt.”
„… mert a barátom.”
A 2019/ 2020-as tanévben első osztályosokkal próbáljuk megoldani a feladatokat. Az óra elején a hónap dalára táncoltunk. Kis meditáció után, megbeszéltük mi az a hála, kinek lehetünk hálásak az életünkben. Egy ablakot rajzolva és kis képeket kivágva, próbáltuk megmutatni mi is fontos az elsősök kis életében. Egyöntetűen emlegették első helyen a család szeretetét, az állatok, növények fontosságát, de az étel, ital, valamint a játék sem maradt ki a sorból. Nagyon kellemes hangulatban telt el az óránk.
Nevelési évünk kezdetétől nagyon sokat beszélgettünk gyermekeinkkel arról, milyen hálásak vagyunk azért, hogy találkozhattunk egymással, amiért újra együtt lehetünk. Közkívánatra elővettük fotótárunkat, és felidéztük legkedvesebb pillanatainkat. Egymás kezét fogva, hálás szívvel gondolunk az elmúlt évre és régi pajtásainkra.
Íme néhány szép emlék.