A hála téma feldolgozásakor a gyerekeknek nagyon tetszett és nagyon élvezték a relaxációs gyakorlatokat, játékokat, énekeket, meséket és beszélgetéseket. Minden kisgyermek nagy örömét lelte ezekben a foglalkozásokban. Úgy érzem, hogy még nem igazán értették meg, hogy a hála szó önmagában mennyi mindent takar. A miért vagy hálás kérdésre majdnem minden kisgyermek a családját, szüleit, testvéreit válaszolta. Ez rajzaikon is jól látszik.

Elindult egy új nevelési év és örömmel indítottam el saját csoportomban a boldogságórákat.
A gyermekeket képzeletbeli kirándulásra hívtam. Dramatikus játék során elutaztunk egy erdőbe, ahol a fák megtornáztattak bennünket.
Egyszer csak sírásra lettünk figyelmesek, egy levél hevert a földön. A levélen a Hálafa története volt olvasható.
A gyermekek áhítattal figyelték a történetet, arcukon látszott a segítségadás szándéka. Később elmesélték ők miért hálásak és milyen jó cselekedeteik voltak az oviban, amiért a társaik és a felnőttek is boldogok voltak.
A harkályjáték mélyítette a befelé fordulást, segítette az egymásra hangolódást, az odafigyelést.
Az öröm és a szomorú játék után egy kosárban színes lapokat találtunk, amelyben a gyermekek az ősz színeit vélték felfedezni.
Megerősítettem őket ebben, s úgy gondoltuk ha visszaérkezünk az oviba elkészítjük a hálafát. A gyermekek örömmel rajzolták át kis kezeiket. Ha valakinek nem sikerült segített a társuk. Jó volt megélni a segítségadást, az odafigyelést a csoportban.
Amikor a hálafa elkészült a Nap nap nap kezdetű mondókával megünnepeltük.
Azóta többször látom, hogy a gyermekek oda pillantanak a fa irányába és jól eső mosollyal nyugtázzák a jelenlétét.
” Jó hogy itt vagy Hálafa!”