Mesét szőttünk egy kisegérről, akinek elfogyott a téli ennivalója. Egy kis cinke – akiről az emberek gondoskodtak – meghívta magához. A kisegér tavasszal úgy hálálta meg, hogy egér barátaival csodálta a cinke énekét.

A szegvári Kurca-parti Óvoda Szivárvány kiscsoportjában a beszoktatás időszakát éljük 20 gyermek befogadásával, megismerésével. Kölcsönösen „tanuljuk” egymás reakcióit, ismerkedünk az óvodai környezettel, szokásrendszerrel, a felnőttekkel, az óvodai követelményekkel, elvárásokkal. Több gyermek még sírva válik el szüleitől, de játékos módszerekkel törekszünk érdeklődésük, figyelmük lekötésére, elterelésére. Nagyobb alkotó folyamatokra még nem képesek, de a csoportba érkező társaikat örömmel fogadják, öleléssel üdvözlik, így fejezve ki egymáshoz való ragaszkodásukat, szeretetüket, hiszen többen közülük még nem beszélnek, így számukra ezek az érzelmi megnyilvánulások különösen fontosak. A napocska szimbólumot mi készítettük, énekelve állták körül, egymás nevének, jelének elmondásával erősítjük bennük a közösséghez való tartozás érzését. Valamennyien hálásak vagyunk alakuló kis közösségünkért, melyet reményeink szerint a boldogságórák hatékonyan segítenek.

Az ősz témakör feldolgozása során egy hála fát készítettünk. A faleveleket szimbolizáló tenyérlenyomatba írtam bele, hogy melyik kisgyermeknek mi jutott eszébe arról, hogy miért hálás.