A 2025/26-os nevelési évet mini-kis csoportban kezdtem új társammal Betti nénivel és 24 kis piCinke gyermekkel a Cinke csoportban. A hála nehéz szó, sokat gondolkodtam miként tudom majd a gyermekeinknek megfogalmazni, érthetővé tenni, hiszen még sokan bátortalanok, halkan beszélnek, vagy nem tudják magukat kifejezni. A boldogságfokozó hála hónapjában Boldog Dórával köszöntöttem a gyermekeket: „Kerekerdő kalandra hív Téged, hallgasd, mit súgnak a tündérek. Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját, mesevilág ajtaja előtted nyitva áll. Tikk-takk ketyeg a kis óra, ezt üzeni Neked Boldog Dóra. Minden hónapnak van egy szimbóluma, szeptembernek a virág, így kezdésként egy kis virágot adogattunk körbe, ahol mindenki ügyesen elmondta a jelét. Majd elmeséltem a gyerekeknek, hogy Boldog Dóra nagy bajban van, mert elvesztette kirándulása során az ajándékot, melyet Boldog Barbarának szeretne odaadni. Mit adhatunk annak, aki segít nekünk? Pl. egy ölelést? Most figyeljetek, mutatok egy mozdulatot, ezt kellene továbbadnod a szomszédodnak. Minden gyermek megölelte a szomszédját, majd erőt gyűjtöttünk az elveszett ajándék megtalálásához. Táncoltunk Bagdy Bella: Boldog vagyok c. dalára, majd gyümölcsevés után elindultunk a folyóból, alagútból, hegyekből, völgyekből, hidakból álló akadálypályán. Közben nagyon kellett figyelni, hogy megtaláljuk az elveszett ajándékot. Az alagút közelében aztán előkerült az ajándék, így Boldog Barbara nagyon hálás volt és hálájának jeléül segítettünk neki virágot ültetni, egy szép hálakertet készíteni Dórának. A gyermekek végig aktívak és lelkesek voltak. Boldogságvárunk felső tornyába év végén fogunk eljutni, addig is még sok-sok kaland vár reánk és reméljük még sok csodát fogunk megélni ebben a nevelési évben a Cinke csoportos gyermekekkel!!!

Óvodánkat már hétfő reggel a hála járta át: a kis szorgos kezek egymás után gyártották a hálaalmájukat a csoportunkban kopaszon álló hálafánkra. Valaki rajzzal díszítette, valaki az óvónő fülébe súgta, titkon miért is hálás. Mindegyik ott ékeskedik most a csoport immár roskadásig teli hálafáján. Az ötletet az előző héten feldolgozott mesénk (Szutyejev: Az alma) ihlette, így a nap elején átvettük ismét a mese elemeit, és megbeszéltük, mi is az a hála, miért/ hogyan lehetünk hálásak, illetve a mesében is hogyan jelent meg ez az érzés. A mi csoportunk nem csak szavakkal és rajzokkal fejezték ki hálájukat, hanem cselekedettel is, ugyanis egy Veronika zeneprojektben ismert dalra minden lepotyogott őszi gyümölcsnek meg kellett keresnie a párját, és a hála jegyében megölelni, puszit adni, integetni, pacsizni lehetett az ismét meglelt párjával.
Középső csoportunkban nagyon szép kis hálakertet kerteltek a gyerekek, telis- tele finomabbnál- finomabb őszi zöldségek teremtek benne, „amiből” a hét vége felé ízletes zöldségsalátát készítettek, és az egész óvodát megkínálták.

Új nevelési évünkben új társakkal, eszközökkel bővült óvodánk, csoportunk. A visszafogadás, befogadás közben megtartottuk kedvenc hagyományainkat, így pld. a születésnaposokat továbbra is „boldogságórás” hangulatban köszöntjük fel. Hálakörrel erősítjük, köszönjük a pozitív tulajdonságokat, megnyilvánulásokat. A jelek, nevek begyakorlásánál megemlékeztünk a HÁLA jeléről, hálavirágokat színeztünk a társaknak.
A jó időt kihasználva sok időt töltöttünk a szabadban. Eper, saláta palántákat ültettünk, őszi termésbábokat készítettünk, levelest gereblyéztünk. A munka előtt mondókáztunk, verseltünk, énekeltünk, tornáztunk a friss levegőn. Dolgunk befejeztével jóízűen fogyasztottuk el a kerti kiülőnkben tízóraira felkínált gyümölcsöket.
A hónap végére megérkezett a csapadék, így hangulati zárásként boldog és morcos gombáink is előbújtak a Napimádás,, felhőrajzolós firkálás után.

A tavalyi nevelési évben kezdtük ebben a csoportban a Boldogságóra programot. Első héten mindenki jelét egy kosárkábs tettük, amit kihúztak. Aznap azzal a gyermekkel kedveskedniük kellett. Nagyon figyeltek egymásra, tetszett nekik ez a feladat. Ha valakiről elfeledkeztek, az a gyermek szólt, hogy ő nem kapott semmi kedvességet. A hét utolsó napján a szülőknek üzenhettek mivel kedveskednek majd nekik. Egy kivágott szívre rajzoltak nekik, a másik oldalra én írtam le, milyen kedvességgel lepik meg őket. Nagyon kedves üzenetek születtek. Hétfőn szülők is jeleztek vissza,mennyire örültek a kis üzenetnek. A nagyobbak már emlékeztek rá, hogy milyen dolgokért lehetünk hálásak. Minden évben vannak olyan gyermekek, akik könnyeket csalnak a szemünkbe. Minden reggel elmondták, miért hálásak. Egyik kislány azt mondta, hogy azért hálás, hogy az orvosok meggyógyították a kistestvérét, és már nem sokára fog tudni járni. ( egészségügyi okok miatt nem tud a kicsi még járni) Hihetetlen, hogy 5 évesen ilyen érzéseket még tud fogalmazni. Még a kis 3 éves kiscsoportosok is megfogalmazták miért is hálásak.Pl. azt mondta, hogy ő azért hálás, mert én nem vagyok beteg, és velük vagyok. Évek óta minden hálánkért lisztet rakhatnak egy tartóba, amiből hétvégén valamilyen süti készül. Most sajtos tallért sütöttünk. Így aktívabb résesei lehettek a munkafolyamatoknak, és a szemük előtt történt minden. Amikor kisült, vittünk az óvodába dolgozóknak és elmondták, hogy a hálájukkal teli lisztből készült. Természetesen pillanatok alatt megették a gyerekek a tallérokat.