Az hála téma feldolgozását érzelem kendők körbeadogatásával kezdtük. Mindenki elmondhatta a megfelelő kendő kiválasztásakor, hogy hogyan érzi magát. a legtöbben vidámak, jó kedvűek voltak legnagyobb örömömre. Ez kapóra jött ahhoz, hogy megbeszéljük, hogy a velünk történt jó dolgokért hálásak lehetünk. Csináltunk is mindjárt egy hálavonatot, aki előtt megállt az beszállhatott de előtte elmondta miért hálás. Tartozott hozzá mondóka is:
Zakatol a hálavonat, gyűjti már az utasokat
Boldog várig nincs megállás, mondd meg gyorsan miért vagy hálás!
Mivel a legtöbben azért voltak hálásak, mert az anyukájuk, vagy apukájuk csokit, fagyit vett nekik, ezért beszélgettünk egy kicsit a következő nap. Kérdéseket tettem fel, hogy megmutassam, mennyi egyszerű dologért lehetnek hálásak.
Van mit enned? Van szép ruhád?
Van játékod? Egészséges vagy?
Van kezed, lábad? Szeret az anyukád?
Van barátod?
Hogy minél többször átélhessük a hála érzését, bevezettük, hogy a csoportban lévő szélcsengővel csengettem, és mindenkinek meg kellett állnia egy kicsit és aki akarta, elmondhatta, pont abban a pillanatban miért hálás. És akkor már jöttek azok a válaszok, hogy azért mert sikerült szép várat építeni, vagy azért, mert jó barátja van…
A reggeli köszönéshez kaptunk egy táblát, amin minden gyerek kiválaszthatja, hogy reggel, érkezéskor hogy szeretne köszönni: pacsival, kézfogással, tánccal, öleléssel…. A gyerekeknek nagyon tetszik ez az új szokás. Van aki mindig ugyanazt választja, van, aki kipróbálta már mindegyiket. Az autómentes világnap alkalmából kerékpárra pattant a csoportunk és a közeli parkba mentünk biciklizni. A gyerekek nagyon hálásak voltak ezért a programért. Mindenki élvezte ezt a napot!
A szülőket is igyekszünk bevonni az óvodai programjainkba, most abba, hogy csatlakozzunk a „Tisztítsd meg a világot!” mozgalomhoz. Kértem, töltsenek fel képeket arról, ahogy a gyermekük is beszáll a takarításba és segít a világot tisztábbá tenni. Az első képre kicsit sokáig kellett várnunk, de aztán sorban töltötték föl a szülők a képeket. Hálásak vagyunk, hogy sikerült egyre több embert bevonnunk abba, amit a csoportban csinálunk!

Szeptemberben a háláról volt szólt. Eldramatizáltuk a hálafa mesét, amit már az előző évben megismertünk. Én voltam a mesélő a kiválasztott gyermekek pedig a mese szereplői. Ezután megbeszéltük, hogy vajon miért lehetett szomorú a fa és az állatok miben segítettek neki ezután beszéltünk arról is, hogy ki miért lehet hálás. Következő napon a manó kártyával ismerkedtek meg a gyermekek. Mindenki egyesével választhatott egy Manót, ami hasonlított arra, hogy ő hogy érezte magát mikor reggel felkelt. Előjöttek vidám, kíváncsi manók is de előfordult szomorkásabb manó is. Volt olyan gyermek, aki a boldog manót választotta, mert előző nap kapott három pecsétet a kezére a szüleitől egy-egy jó tettéért. A többiek erre megtapsolták, gratuláltak neki és megölelték őt. Nagy kedvenc játék volt a gyermekeknek most is a vidám szomorú játék. A szőnyegen körbe ülve egymásnak hátával süni golyóval megmasszírozták a gyermekek a másik hátát és néha meg is csiklandozták egymást. Ezt a játékot nagy kacagás kísérte. A hónap végén elkészítettük közösen a hálafát. A gyermekek festették és színezték a fát és a leveleket és közben elmondták, hogy miért hálásak. Megkértem őket, hogyha ránéznek erre a fára akkor mindig gondoljanak arra, hogy miért lehetnek hálásak. A Boldogság óra nem is záródhatott máshogy mint, hogy öleléssel és egy-egy kedves szóval juttatták át a másikat az óvodába a Boldogság szigetéről.

Idén vendégként tarok nagycsoportosoknak boldogórákat, havonta átlátogatok hozzájuk és megismertetem velük a Boldogovi szemléletét.
Első boldogságóránk egy nehezen megfogalmazható és érzékenyíthető témával: a hála gyakorlásával indult. A foglalkozást Bagdi Emőke: Lemegy a nap, lankad a kar… relaxációs gyakorlatával kezdtük, majd leültünk a szőnyegre és egy „Vándorjáték” c. drámajátékkal folytattuk, mely során körbe járt először egy képzeletbeli kismadár, melyet megvigasztaltunk, megsimogattunk és a végén visszaraktuk a képzeletbeli fészekbe, melyből kipottyant. Aztán vándorsimogatás indult útjára. A gyerekek teljesen átszellemültek ezektől a pozitív érzésektől. Ezután az „Azt szeretem benned” játék következett, mely során, aki vállalta, kiállhatott a kör közepére, és a többiek elmondhatták, mit szeretnek benne. Jó volt látnom a gyerekek örömtől mosolygó arcát, mikor egymástól dicséretet kaptak. A következőkben a Hálafa történetét meséltem el nekik, és beszélgetést kezdeményeztem a meséről, annak szereplőiről, érzéseikről. „Mi mi mindenért lehetünk hálásak?” -tettem fel ezt a kérdést és a gyerekek válaszoltak rá- sok érdekes és megható dolog napvilágra került. Később az asztalokhoz ülve mindenki kivághatott ollóval egy papírfalevelet, mellyel kidíszítettük hálafánkat: a levelek mellé írtam, ki mit köszön, miért hálás, így lett egy saját hálafánk. A gyerekek a hála virágját is kiszínezték és megajándékozták egymást vele a barátok. A tevékenység lezárásaként Bagdi Bella: Jól érzem magam c. dalát hallgattuk meg és mozogtunk, táncoltunk rá együtt.
A csoport egyik óvodapedagógusa kórházi kezelésből jött vissza az ovisokhoz. Ezt kihasználva kitaláltam, hogy lepjük meg őt, és papírból kivágva nagy alakú leveleket és ezeket rajzzal kiegészítve ragasszák fel a gyerekek egy lapra, és ezzel várják szeretett óvónénijüket. A lapra a csoport másik óvodapedagógusa egyenként ráírta, miért hálásak a gyerekek, miért szeretik az újra közéjük visszatért óvónénit. Az óvónéni pedig nagyon meghatódott ezen a kedvességen és boldog volt.