Új elsősökkel kezdtük az ez évi Boldogság órákat. Mindannyian aktívan vettek részt.
A hála gyakorlása
Hosszú idő után először szeptember elsején találkozhattunk ismét egymással. A különleges helyzet miatt sokkal jobban örültünk most egymásnak, mint előző években. Hálásak vagyunk, hogy ismét lehet iskolába járni, és a társainkkal együtt tanulni. Rajzot készítettünk a nyáron történt kellemes dolgokról, majd körbeülve, elmeséltük egymásnak miért vagyunk hálásak a sok-sok nyári élményért. Ezután a batyuba kötött rajzokat egy kosárba raktuk, mindenki húzott belőle egyet, és megpróbálta kitalálni, kié lehet a rajz!
A mi óvodánk egy kis, falusi óvoda. Két kis létszámú csoporttal működünk, ami a gyerekekkel való szoros kapcsolatunk kialakításához jó alapot ad. Az idei évben nyertük el a Boldog óvoda címet, egy kolléganőnk augusztus végén részt vett a támogatott képzésen Pécsett. Tulajdonképpen ez volt az első foglalkozás, amit a programban tartottam.
A csoportom heterogén: iskolára készülő nagycsoportosok és a bölcsődéből, családból jött legkisebbek alkotják.
A foglalkozáson a könyvben és a honlapon talált ajánlásokból választottam. Először elvégeztük az „Irkafirka” relaxációs gyakorlatot, meghallgattuk a dalt, majd egy témába vágó rövid mese után beszélgettünk arról, hogy ki, miért érzett már hálát. Ezen a beszélgetésen a nagyok vettek részt, jól ráéreztek a hála fogalmára, egymást hallgatva egyre több olyan dolgot soroltak fel, amiért hálásnak érezhetik magukat. Nagy örömömre a tárgyi dolgok mellett szóba került a születendő kistestvér, anya egy-egy vigasztaló, simogató szava, az elvesztett kiscicák megkerülése is.
Végül elkészítettük a Hálafánkat; addigra már annyi ötlet merült fel, hogy mindenki többször is befestette a kezét színesre, miközben arra gondolt, mennyi mindenért lehetünk minden nap hálásak. A fa elkészítése már a kicsik figyelmét is felkeltette, ezért van két fánk: a legkisebbek sem szerettek volna kimaradni az alkotásból.
Idén a végzős osztály osztályfőnöke vagyok. Nem is lehet elmondani, hogy mit is jelent nekem, pedagógusnak, és mit jelent a diákoknak a boldogság program. 5 hónap telet el úgy, hogy csak cseten, videó telefonálásban érintkezhettünk a gyerekekkel. Most ,amikor újra együtt lehetünk, amit már alig vártunk, ismét beárnyékolja, hogy itt a második hullám! Nem szeretnénk haza menni! Szükségünk van egymásra! Hálás vagyok értük, hálás vagyok a családomért, hálás vagyok, hogy taníthatok, hálás vagyok az Életért! Mindezeket megosztottam a gyerekekkel is. Osztályfőnöki órán beszélgettünk arról, hogy ki-miért hálás. Mivel ők már nagyobb korosztály, a videós feladatot választották. Nem túl hosszú, de minden benne van! A lényeg, az, hogy ki miért hálás, azt hiszem elsődlegesen most egymásért vagyunk hálásak, és,hogy iskolába járhatunk! Köszönjük Boldogság Program! Hálásak vagyunk Nektek is! Mert a nehéz percben sem hagytok magunkra!
Ez a szeptember másképpen kezdődött, mint az előző években. Sok minden megváltozott az életünkben március óta. Az iskolában is új szabályokat kellett bevezetünk, hogy végre újra együtt lehessen az osztályunk. De HÁLÁSAK vagyunk azért, hogy 6 hónap után ismét együtt lehetünk és együtt tanulhatunk.
A gyerekek nagyon jól megfogalmazták a boldogság óra keretén belül, hogy megváltozott életünkben miért is lehetünk igazán hálásak.
Székesfehérvári Kossuth Lajos Általános Iskola
Örömmel meséltek a gyerekek a nyári élményeikről, a kirándulásokról, illatokról, színekről, eseményekről, amik boldoggá tették a szünetet. Apró dolgokat említettek a téma feldolgozása során. Egy fagyi, egy kinyíló virág, találkozás egy régen látott baráttal(s ez nem is kis dolog), stb. Az elkészült pillanatképekből készült ez a montázs.
A Nyuszi csoportban hálafalevelet adtunk körbe, így minden gyermek elmondhatta miért hálás. Nagyon különleges és megható gondolatok születtek. ” Hálás vagyok, hogy kishugom született!” „Hálás vagyok, hogy mindennap eljöhetek oviba!” „Hálás vagyok, hogy a tesóm reggelente felébreszt!” A beszélgetőkör után mesefoglalkozás keretében feldolgoztuk A Hálafa c. mesét.