A boldogságfokozó hála
Kis csapatunk életében nagyon sok dolog történt, ami miatt hálásak lehettünk a szeptemberi hónap folyamán. Először is nagyon boldogak voltak a gyerekek, hogy újra együtt lehetnek a barátaikkal és önfeledten tudnak játszani. Első nap Boldog Dóra üdvözölte őket, aki már negyedik éve velük van, együtt játszanak, táncolnak, énekelnek, mesét hallgatnak.
Intézményünk szeptember 1-én ünnepelte 40.-ik születésnapját, ebből az alkalomból az intézménybe járó gyermekeket a pedagógusok meglepték az aszfaltra felfestett ugróiskolával. Ezen a napon öröm, boldogság és hála töltötte meg a szívét minden kicsinek és nagynak egyaránt.
A hónap során, a hála feldolgozása volt a legfontosabb célunk. Kíváncsian vártuk, hogy a gyermekek mennyire értik meg, hogy mit jelent maga a hála kifejezés. Csoportunkat jellemzi a beszélgető kör, ahol mindannyian megoszthatták a társaikkal, hogy miért hálásak. Nagy meglepetést okozott a számunkra, hogy minden gyermek tudott különböző dolgot kiemelni, nem ismételték meg egymást. A következő mondatok hangoztak el:
– Hálás vagyok azért, mert anya és apa szeret engem.
– Hálás vagyok azért, nem vagyok beteg, és tudok az óvodában a barátaimmal játszani.
– Hálás vagyok azért, hogy a 78 éves papám játszik velem.
A mese és a bábelőadás élménye pozitívan hatott a gyermekekre, ez által átélték a mese szereplőivel és a bábokkal együtt a hála érzését, élményét.
Szülők bevonása, óvodában történő népszerűsítés:
A gyermekek elkészítették saját hála leveleiket, amelyekből egy fűzért készítettünk és kitettük a csoport melletti folyosóra. A levelekre felkerültek a gyermekek által mondott hálaüzenetek, és megkértük a szülőket az online szülőértekezleten, hogy olvassák el őket, vajon megtalálják e, hogy melyiket mondta az ő gyermekük?! Megkértük, hogy ők is gondolják végig miért hálásak. Egy hála üveget kitettünk a Boldogságfolyosóra és az elméleti hátteret és prezentáltuk mellé.

Az elmúlt időszak mindenki számára nehéz volt, ezért a „kis” dolgok is fontosabbá váltak számunkra. Az elmúlt néhány hónap kimaradása miatt az óvodásaim érzelmi világában is változások történtek. Nem találkozhattak barátaikkal, velünk. Megtapasztalták, milyen az, ha egy számukra fontos személy nincs a közelükbe. Fontosabbá vált számukra a személyes kommunikáció, az érintés. Egy-egy óvodai nap alkalmával többször odajönnek és ölelve mondják: „Szeretlek, Rita néni!” 🙂

Izgatottan készültem az idei év első Boldogságórájára. Amikor a polcról levettem a könyvünket és elkezdtem az órát, örömmel tapasztaltam, hogy a nagycsoportosok felismerték és mosolyogva mondták: „Boldogságóra következik!” Elsőként én mondtam el nekik, miért is vagyok hálás (természetesen gyermeknyelven 🙂 ). Szeretném ezt most veletek is megosztani.

Hálás vagyok azért, mert:
– megkezdhettük a gyermekek nevelését az intézményünkben,
– ismét személyesen gyakorolhatom a hivatásomat (nem online formában),
– újra találkozhattunk egymással,
– személyesen is fogadhatom a gyermekek szeretetét, ölelését,
– hallhatok gyermekzajt a csoportszobában,
– az újonnan érkező kiscsoportosok szülei ránk bízták gyermekeik nevelését, minket választottak,
– minden kolléganőm és kis óvodásom is egészséges,
– és nem utolsósorban ebben az évben is folytathatjuk a Boldogságórákat.

Ezt követően ők is megosztották velem gondolataikat:
– „Hálás vagyok, hogy jöhetek oviba!”
– „Hálás vagyok anyuért, apuért és a tesómért!

Elmeséltem „A hálafa történetét”, amit kis ovisaim érdeklődve hallgattak, majd hálafát festettünk csoportszobánk ablakaira.

A munkafüzetből is megoldottuk a feladatokat és természetesen a hetekben több alkalommal Bagdi Bella zenéit (nagy kedvencek!) hallgattuk és relaxáltunk is.

Az idei évben hálával tartozunk azért is, mert elkészült óvodánk csodálatosan felújított udvara. Minden csoport számára kialakítottak egy-egy magaságyást. Kis kertészeinkkel pedig hálavirágokat ültettünk bele, melynek történetét röviden szeretném elmesélni.

„Egy szép napsütötte délelőtt elindultunk sétálni a városba. Megbeszéltük, hogy árvácskákat vásárolunk a helyi virágboltban. Szerettünk volna kolléganőimmel örömet okozni a gyerekeknek, így elhatároztuk, hogy saját anyagi forrásból vesszük meg a növényeket. Az árvácskák kiválogatása után az eladónő kedvesen közölte velünk, hogy szeretné óvodánknak ajándékba adni a virágokat. Megköszöntük a kedvességet és boldogan indultunk vissza az oviba, hogy elültessük a növényeket, szebbé tegyük udvarunkat.”

Úgy gondolom, ezen élményen keresztül a gyerekek is megtapasztalhatták az igazi hála érzését, jobban érthetővé vált számukra a hála fogalma és lényege!

A Boldogságóra program 1. hónapjának témáját, a hála gyakorlását igyekeztünk óvodásaink mindennapjaiba beépíteni. Az ajánlott relaxációs gyakorlatok közül válogattunk, hogy minél játékosabban tudjuk a témát megközelíteni. Az „irkafirka” játék nagyon tetszett a gyerekeknek, lazító hatása tapasztalható volt. Kipróbáltuk a „körbe-körbe-karikába” gyakorlatot is. Bezzeg Anna „A Hálafa története” mese segítségével mélyültünk el a gyakorlásban. A gyermekek a beszélgetés során nagyon megnyíltak, valós érzéseiket hallhattuk. Nagyon meglepődtünk, hogy a félénkebb, visszahúzódóbb ovisok is beszéltek érzéseikről. Az ajánlott vizuális tevékenységek közül válogatva hálaszivet, hálafát készítettek a gyerekek. A készségfejlesztő, kifestő és színező munkafüzet nagy segítségünkre szolgált a tevékenységek kiegészítésében. A szülőktől is kaptunk pozitív visszajelzéseket.

A hosszú távollét után a gyerekek nagyon örültek, hogy újra találkozhattak egymással és együtt játszhatnak az óvodában.
Nagy örömmel üdvözölték Boldog Dórát is, aki már három éve a mindennapjaik része, akivel együtt énekelnek, táncolnak mesét hallgatnak és játszanak. Boldog Dóra elmondta a gyerekeknek, hogy ő tudja azt, hogy minden óvodás kisgyerek egy-egy királylány vagy királyfi, de egy gonosz boszorkány elvarázsolta őket gyerekekké, és csak úgy törhetik meg a varázslatot, ha minden hónapban teljesítenek egy-egy olyan feladatot, amitől boldogabbak lesznek. Nagyon fontos, hogy mindig közösen kell dolgozniuk, és segíteni egymást. A hónap feladata a ” Hála” feldolgozása volt. A Hálafa története több gyermeket is nagyon megérintett, hisz egy-két könnyes szemet is láttam mesehallgatás közben. Ezt követően elmondták, hogy ők miért hálásak. Örültem, hogy többen kiemelték, hogy azért hálásak, mert újból jöhettek óvodába és együtt játszhatnak társaikkal. Ehhez kapcsolódóan ” Hálaölelést” adtunk körbe, amihez hozzátettük, hogy ” Hálás vagyok, hogy újra együtt vagyunk!” Majd a hálafáról lehulló leveleket adtuk körbe, először egyet, majd nehezítettünk két végül három falevél bekapcsolásával. A foglalkozás végén elénekeltük az egyik kedvenc dalukat ” Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” amire mindenki szabadon táncolhatott, mozoghatott, és felraktuk az első lépcsőfokra a hála jelét. Az udvaron a gyerekek homokból Boldogságvárat építettek, ahol nagyon szépen összedolgoztak. Így kezdtük el szeptemberben együtt, a Boldogságvárunk meghódítását.