Október témája az optimizmus. Csoportunk töretlen optimizmusa a mindennapok apró-cseprő teendőiben, és kisebb-nagyobb alkotásaiban is megnyilvánul. Alkotó energiánkat a ház körüli teendők megismerésére és gyakorlására fordítjuk. Egy évvel ezelőtt nagy fokú bizakodás kellett hozzá, hogy elhigyjük, létrehozhatjuk a saját szakácskönyvünket. Nagy boldogságunkra októberben megszületett a nyomtatott kiadvány is, és büszkén forgatva készítjük belőle a finom csemegéket. Bízunk benne, hogy egyre többen örömmel forgatják majd, és a családtagok segítségével közösen élhetik át a sütés-főzés örömét. Reménykedünk benne, hogy elkészül a holland fordítása, és a külföldön élő barátaink is használni tudják majd!
A hála gyakorlása
Ebben a hónapban a hála szó jelentésével foglalkoztunk a gyerekekkel. Maga a szó egy pozitív érzelmet sugall.
Milyen helyzetekben is használjuk ezt a szót? Ha köszönetet mondunk valakinek valamiért, vagy kedves velünk, ajándékoz nekünk, illetve ha bármilyen nagy lelkű cselekedetet hajt végre felénk.
Kiscsoportos korosztály számára nehéz fogalom. Mindennapi óvodai életben azért gyakran találkoznak azzal a szóval, hogy „Köszönöm”, illetve ők még csak most tanulják ezeket az illemformákat. Ezen időszakban sokat játszottunk először a hála fát, és – az összetartás jeleként -, kis süniket készítettünk. Kis faleveleként táncoltunk „Szép nap ölelj most át engem” című dalra. Utána a faleveleket küldtük tovább egymásnak, ugyanarra a zenére, amire táncoltunk. Boldogsággal teli nap volt.
A Boldogságprogram első témájához igazodva a Hála fogalmát töltöttem meg tartalommal a hét során. Számos oldalról, a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően játékokba ágyazva, cselekedtető módon juttattam információkhoz, ismeretekhez a gyerekeket a témához kapcsolódóan. Beszélgettünk a szeretetről, az örömszerzésről, arról, hogy nagyobb, de apró, hétköznapi dolgokért is lehetünk hálásak. Játszottunk a Boldogság – kártyákkal, elmondhatták milyen gondolatokat ébreszt bennük a látott kép. A Hála – Tündér ruháját ők „szőtték” a hét során szerzett hálavirágokból. Készítettünk közös Hála-fát, festéssel, tenyérnyomattal. Szem előtt tartottam a csoport összetételét, a beszoktatás időszakát, a vegyes életkor sajátosságait. . A hét zárásaként Mesélés, verselés keretein belül dolgoztam fel a hála témáját. Ezt kötött formában a Kupaktanácsba illesztve oldottam meg.
A nap folyamata:
Minden kisgyerekeket személyes odafigyeléssel fogadtam a délelőtt során. Ismerve egyéni érdeklődésüket játékot ajánlottam nekik vagy hagytam, hogy saját elgondolásuk szerint kapcsolódjanak be a csoport életébe. Beszoktatási időszak lévén vannak gyerekek, akik jobban igénylik még a személyes kontaktus, ölbe vételt. Természetesen erre is mindig van lehetőség. A folyamatos reggeli szükségessé teszi az odafigyelést valamennyi kisgyerekre. Megteremtettem a nyugodt játék feltételeit, hagytam az önálló elképzelések kibontakozását, de a háttérből támogattam a gyerekeket, szükség esetén ötletekkel segítettem őket vagy tevőlegesen bekapcsolódtam a játékukba. Eszközök biztosításával színesítettem az asztalnál tevékenykedő gyerekeket. Bevontam őket a mesélés előkészítésébe. A korábban elkészített segédanyagokat (fóliázott képek) ragasztóval láttuk el, Közben a képekhez kapcsolódóan verseltünk, daloltunk.
A rendrakás, a mindennapok rutinjához igazodva a megszokott dallam felcsendülésével kezdődött, bár most nem énekeltem, hanem furulyáztam a ( október 1) Zene Világnapjához kapcsolódóan. Előző napon sok hangszer hangjával ismerkedhettek a gyerekek. A hangokhoz képeket is kapcsoltunk az ismeretek bővítése, könnyebb érthetősége és elmélyítése érdekében. Miután elrakodtunk, a gyerekek helyet foglaltak a szőnyegen. Ügyeltem arra, hogy a kisebbek a közelemben helyezkedjenek el. A beszélgetést átszőtte a számlálás, hiszen a mese is lehetőséget adott a globális mennyiség felismerés elősegítésére. A nagyobbak megszámolták hányan jöttek aznap az óvodába, hány fiú, hány lány. A több-kevesebb fogalmát is gyakoroltuk. Megbeszéltük azt is kik a hiányzók. Mesélés előtt, relaxációs játékkal lazítottam el gyerekeket, elősegítettem ezzel a koncentrációjukat, figyelmüket. A meséléshez felhasználtam az előző nap közösen készített fát, ami a gyerekek tevékenységhez való pozitív viszonyulását is nagyban befolyásolta. Az elhangzott mese: Joy Cockle: A boldog fa. (interaktív mese-illusztrációval) Metakommunikációs jelekkel bevontam a gyerekeket a mesélésbe. Hívásomra ők helyezhették el a meseszereplőket a fára. Ezzel fenntartottam a figyelmüket, motivációjukat. A mese végén meghallgattuk a fa énekét. (Bagdy Bella: Hála dal). Utalást tettem a héten tőlem kapott hálavirágokra és arra kértem a gyerekeket, hogy ajándékozzák meg a pajtásaikat egy hálavirággal. Itt lehetőség volt a gondolataik megfogalmazására. A tevékenység befejezéseként újra felcsendült a hál- dal és akinek megsimogattam a fejét elindulhatott az öltözőbe.
A nap folyamatában hangsúlyt kapott a komplexitás, az egyéni bánásmód, a verbális képességek fejlesztése, lehetőséget adtam az önkifejezésre és nagyban fejlődhettek a gyerekek szociális kompetenciái.
Szeptemberben a boldogságfokozó hálával foglalkoztunk az Egészség – Ügyesekkel. Beszélgetünk a hála fontosságáról és a kifejezési formáiról. Önismereti gyakorlatokat végeztünk és elkészítettük minden csoport hálafáját. Titkos feladatkén egymásnak fejezték ki a hálájukat a diákok titkos üzenetek formájában.
„Minden hatalmas örömbe belekeveredik a hála érzése is.” Marie von Ebner-Eschenbac
Első foglalkozásunkon „megünnepeltük”, hogy újra együtt az osztály. Visszaemlékeztünk a tavalyi Boldogságórákra, megnéztük együtt a tanév végén feltöltött havi beszámolóinkat. Jókat derültünk a képeken, felidéztük a legszebb pillanatokat. Beszélgettünk arról, ki miért szerette a Boldogságórákat.
Egy játék keretében idéztük fel a hónapok témáit. Szócédulákra írtam a témákat. Párokat alkottunk. Minden pár húzott egy témát. Persze titokban kellett tartani, hogy ki mit húzott. Minden párnak egy „mini jelenetet” kellett előadni, amiből a többieknek ki kellett találni, melyik témát játszották el.
A foglalkozás végén a Pozitív gyerek vagyok kártyacsomag mondataival erősítettük magunkban a pozitív gondolkodást.
A második foglalkozásra úgy vártam a gyerekeket, hogy fehér papírszíveket rejtettem el a terem különböző pontján. Egy nagy Szív-kereső játékkal indítottuk a foglalkozást. Ki kellett találniuk azt is, hogy vajon, ahol megtalálták a szíveket, ott kinek vagy miért lehetnek hálásak.
Utána a papírszívekre elkészítettük a nyári emlékrajzot: Mely nyári pillanatért lehetsz hálás? Rajzold le!
Egy másik napon elmeséltem a gyerekeknek „A Hálafa meséje” című mesét. Készítettük hozzá bábokat is. Nagyon megszerette a meseosztályom ezt a szívhez szóló történetet. A kis bábok egész hónapban ott maradtak velünk. Nemcsak az osztályban báboztak velük többször, de lementünk az iskolaudvaron álló tölgyfánál is eljátszottuk a mesét.
Terveztünk Hála-érmet is. A legtöbb szavazatot kapott alkotás lett az Osztály-hála-érem. Minden nap végén megkapta az a kisgyerek, aki cselekedeteiért aznap megérdemelte a díjat.
Osztályunk néhány tagja, egy kreatív, vállalkozó kedvű kis csapat megígérte, hogy ők megírják és eljátsszák a Hála sála című jelenetet. Egész hónapban lázasan készültek, próbákat tartottak, a hónap végén pedig megörvendeztettek bennünket az előadásukkal. Elkészült nekik a Hála sála-díj, melyet átadtunk nekik hálánk jeléül.
Úgy érzem, boldog Hála-hónapot töltöttünk együtt.
Beszélgetés arról,hogy mit is jelent a hála szó. Mit jelent a gyerekeknek, hogyan és miért, illetve kinek lehetnek hálásak.
Szegedi Vörösmarty Általános Iskola
Hála
Anyának és Apának hála szívet készítettünk. Nagy örömmel fogadták a meglepetést. Az ajándék mellett 1-2 mondattal megfogalmazta mindenki miért hálás Anyának és Apának.