Minden egyes hónap BOLDOGSÁGÓRÁS foglalkozását a HÓNAP DALÁNAK meghallgatásával kezdjük körben állva a vállaink ölelésével, utána skandáltuk a „HÁLA ERŐSSÉGMONDÓKÁT”.
Több játékot is kipróbáltunk. A legnagyobb sikere a „PÁRBAN RAJZOLÁSNAK” volt. Igazán boldog óra kerekedett ki a végére, hálát adva az irányítónak, aki nem fejjel lefelé látta a rajzot, és megmentette a feladatot. Az elkészült produktumokon jókat derültünk.
Jó móka volt a HÁLA SZÓ KIRAKÁSA az osztályteremben talált tárgyakból. Gyorsan, közösen, kreatívan megoldották a feladatot.
A „HÁLABEFŐTTÜNK” még kifőzés alatt van, de folyamatosan dolgoztunk rajta a hónap során.
Örömmel töltött el, hogy kerek, egész mondatokban meg tudták fogalmazni, hogy a játékok során kinek és miért voltak hálásak. Szeretném, ha a hálaadás a mindennapjaik része lenne ezentúl, s a családjuk is velük hálálkodna. 🙂
A hála gyakorlása
Ebben az évben újra a feljövő hatodik évfolyam vehet részt a Boldogságóra programban.
Új csoportként ebben a hónapban az ismerkedésre tettem a hangsúlyt.
Bevezettük a meditációt, ami a legtöbb gyerek számára eddig ismeretlen volt. Szerencsére az első élmények által jó benyomást szereztek, második alkalommal is szívesen végezték a gyakorlatot kis „relax” termünkben.
A munkafüzet feladatai közül is elvégeztünk néhányat közösen, így sokat tudtunk beszélgetni arról, kinek mit jelent a hála, illetve igyekeztem néhány olyan apró gyakorlatot javasolni nekik, amit bármikor elvégezhetnek: például esténként gondoljanak vissza a napjukra és keressenek három dolgot, amiért hálásak lehetnek.
Elkészültek a hálabefőttek is, amit mindenki annak adott, akinek szeretett volna: szüleinek, testvérének, stb. Nagyon jól esett nekik a visszajelzést, amit kaptak a szeretteiktől.
Eredményesnek értékelem a havi munkánkat, és örömmel várjuk a következő hónap feladatait.
Első alkalommal a hála jelentését jártuk körbe. Készítettünk egy szófelhőt, amelyre először felírtuk a hála és a köszönöm szavakat. Ezt követően arról beszélgettünk és meséltünk történeteket, hogy miket köszönhetünk a szüleinknek? A kezdeti nehézségek után már olyan fogalmak is szóba kerültek, mint „tőlük kaptuk az életet”, a neveltetés, a szeretet, az ölelés és hasonlók. Ezeket elhelyeztük a szófelhőben.
Arról is beszéltünk, milyen módon lehet megköszönni azt, amit kapunk. (Szóval és tettekkel, az öleléstől a segítségnyújtásig.)
Ezt követően arról beszéltünk, hogy önmagunknak miért lehetünk hálásak. Beszéltünk az erősségekről és gyengeségekről, a sikerről, arról, hogy mit tehetünk magunkért. Végeztünk egy rövid stresszoldó meditációt. Végül körbeálltunk, megfogtuk egymás kezét, és ezen felvidulva együtt köszöntük meg mindazt, amink van.
Az első osztály szeptemberi alkotása a „Miért lehetünk hálásak?” címet kapta.
A szeptemberi boldogságórát elkészítette: Vámosi-Orbán Kornélia
A hála
A szeptemberi boldogságórát beszélgetéssel kezdtük: kinek mit jelent a hála kifejezés. Az iskolakezdéssel kapcsolatban minden tanuló elmondta, kinek miért hálás. Szóba kerültek a szülők, barátok, tanárok. Ezután meghallgattuk Bagdi Bella „Jól érzem magam” kezdetű dalát. Az iskolaudvaron a tanulókból megalkottuk a háromdimenziós HÁLA feliratot. Az előzetesen összegyűjtött kavicsokra felragasztottuk a pozitív kapcsolati értékekről írt cédulákat, majd elhelyeztük őket az ablaknyílásban. Párokba állva megrajzolták pozitív lábnyomaikat. Nagy lelkesedéssel írtak kedves üzeneteket barátnak, tanárnak, majd egy kis csokoládé kíséretében hagyták a meglepetést annak a padján, akinek örömet akartak szerezni. A meglepetés jól sikerült, hiszen hálás reakciót (kedves szavakat, ölelést) váltottak ki az érintettekből.
A harmadik osztály szeptemberi alkotása a Hála a harmadik osztályban címet kapta.
A szeptemberi boldogságórát elkészítette: Madácsiné Szalánczi Éva
A mi hálánkat egyszerűen a hála szóval a legegyszerűbb megjelenteni. A tanteremben, a leggyakrabban használt tárgyakkal rakták ki a szót a harmadikos tanulók. Az „mű” alkotása közben elsorolták, mi mindenért éreznek hálát nap mint nap.
A gyerekekkel ötletbörzét tartottunk, felírtuk a táblára, mi tartozik szerintünk a HÁLA fogalomkörébe. Mit is értünk hála alatt? Kinek? Miért? Mikor? Hogyan? – lehetünk hálásak. Fontos-e, hogy hálásak legyünk?
Mindenki elkészítette a maga befőttjét, amit jó szorosan lezárt, hogy tartós legyen. A befőttesüvegeket elhelyeztük a BOLDOGSÁGPOLCON, amely az osztályunkban kapott helyet.
Ebben a nevelési évben Boldog Dóra kiscsoportba érkezett a gyerekekhez, akik most szeptemberben kezdték meg az óvodai életüket. Még a beszoktatás elején járunk, így kicsit én is félve kezdtem meg velük a munkát, sok a sírós gyermek még, s a nagycsoportosok után szokatlan volt a kicsikkel Boldogságórát tartani. Amióta a Boldogságórát elvégeztem, azóta most először kezdek tartani Boldogságóra foglalkozásokat kiscsoportban, úgy gondolom, hogy újabb kihívások elé nézek a kiscsoportosoknál a foglalkozások megtartását illetően. A Boldogságvárat ezért én készítettem el számukra. Boldog Dóra szeretettel köszöntötte a gyerekeket, de többen még féltek tőle, hiszen a beszoktatás elején járunk. A szélcsengő megszólaltatása után egy mesebeli erdőbe vezette őket, ahol egy Relaxációs gyakorlatot végeztek a gyerekek: „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” A gyerekekkel beszélgettünk a Háláról, miért fontos, hogy jelen legyen az életünkben. Megbeszéltük azt is, hogyha gyakoroljuk a hálát, akkor teret adunk a pozitív gondolatoknak, ill. ha hálásan gondolkodunk, akkor mennyi mindent kaphatunk általa. Elmondtam nekik, hogy én nagyon hálás vagyok értük, hogy ők érkeztek hozzám, a kiscsoportba. Színezett Hála leveleket rejtett el a Dajka néni, majd indulhatott a Kincskereső játékunk. Én és a Dajka néni segítségével a gyerekek elindultak a csoportszobában a kincseket megkeresni. Segítettük őket a levelek megtalálásában. A gyerekekkel közösen meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem a Világomban minden rendben van című albumról. Add tovább a falevelet! –Játékot játszottuk, mégpedig úgy, hogy a gyerekek egy őszi levelet adogattak társuknak. Ezt a játékot szerették a gyerekek, körbe állítottuk őket, s segítettünk nekik. Ezt a foglalkozást egy neves napra szeptember 30.-ra terveztem, mert ezen a napon van A Népmese Napja. A Népmese Napja alkalmából meghívott bennünket Uhrin Anikó (mesemondó kolléganőnk) egy interaktív meseelőadásra. Boldog Dóra megszólaltatta a szélcsengőjét és mesébe hívó mondókáját elmondta a gyerekeknek. S szépen átvonultunk együtt a gyerekekkel a Népmesei csodabirodalomba. Ahol Zöld Péter történetét hallgatták meg a gyerekek, közben a mesemondó a gyerekeket is bevonta a meséhez. A gyerekekkel közösen megtanultuk és elmutogattuk a mese után a Fa mondókáját. A foglalkozást Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalának eléneklésével zártuk a Repülj velem című CD –ről. Boldog Dóra elköszönt a gyerekektől és azt mondta nekik, hogy amiért ilyen ügyesen, kitartóan részt vettek a Boldogságóra foglalkozáson, így mindenki felragaszthatja a Hála jelképét a kis virágot a Boldogságvár első lépcsőfokára. Az óvodában mi kis udvar részünkön megkerestük a Hálafát, körbe álltuk, megsimogattuk, s felnéztünk, hogy milyen lehet a koronája.
Az óvodába visszatérve a gyerekek örömmel üdvözölték egymást, immár kis-középső csoportosok lettek.
Az ajtóra kis képeket ragasztottam fel, a reggeli megérkezéskor rámutatva arra a kis képre amivel szeretnének üdvözölni. Többnyire az ölelést választották. A mindennapjaink során sokat beszélgettünk a háláról. Az egyik kisfiú sütőtököt hozott be az óvodába, ezért is hálásak voltunk. Szintén hálásak voltunk, hogy az őszi kirándulásunk a ligetbe vezetett, ahová városnéző kis vonattal jutottunk el. Nagy sétát tettünk a természetben, valamint a játszótéren játszottunk. Óvodánk mindhárom csoportja egy mesét hallgatott meg, a gyerekek nagy örömére az udvaron a nagy tölgyfa alatt. Mindennap beszélgettünk arról, ki miért hálás.