Hosszú hetek első munkája. Az apró részletek ma összeálltak teljes egészé. Mindenki megtervezte a saját szivét, beleírta a nevét, majd körben felragasztottuk a lapra. A gyerekek elmondták, hogy miért hálásak valakinek és húztak a nevéhez egy színes vonalat. Így készült a mi kis színes hála hálónk. A gyerekek élvezték és nagyon jó és őszinte dolgokat mondtak egymásnak, amivel bátrabbá tették társaikat.
A hála gyakorlása
A gondolatébresztő mese után, minden tanuló, örömmel rajzoltatta át a keze vonalát, és színezte be saját kézlenyomatát.
Közben elmondták ki miért hálás. Ezt írtam be a virágszirmokba.
Szilvási Általános Iskola Felsőszilvási Általános Iskolája
Elsősökkel készítettük a feladatokat. Sokat segített az Ez igen ! kártyák használata.A hála kifejezés ilyen kis gyerekeknél valami kézzel foghatót jelent, nehezen értették meg a jelentését.Az 1 perces kirakó nagyon tetszett nekik.
Kisvárda Egyesített Óvoda Tompos úti tagintézménye
Hálásak vagyunk a Napocskának az életadó napsütésért, ezért a csoportunkban elkészítettük a saját Napocskánkat kéznyomatok segítségével, és eljátszottuk A három pillangó című mesét, amiben hálát adtak a pillangók is, hogy kisütött a Nap, és megszárította a szárnyukat, így újra tudtak repkedni a mezőn. Mi is így adunk hálát minden nap, ha süt a Napocska, és tudunk az udvaron játszani.
11. évfolyamos Nemzetközi Érettségi csoportommal angol nyelven tartottam a Boldogságórát. Feldolgoztuk a mellékletben található szöveget, amelyből infografikát, ppt-t készítettek csoportokban, majd azt bemutatták.
Meghallgattuk a TED előadást és megbeszéltük a megadott szempontok szerint.
Végül a Mini történetek feladatot adtam ki nekik, de nem szívesen osztották meg a leírtakat, így csak párokban beszélték meg, hogy miért voltak hálásak az elmúlt hat hónapban.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Boldogságóránkat középső csoportosaimmal szeptemberben a hálafa meséjével kezdtük, melyet utána megbeszéltünk és feldolgoztunk kérdésekkel. Munkafüzetben a hálához kapcsolodó feladatlapot minden gyermekkel kiszineztük. Színes szívecskéket vágtunk ki, majd felhelyeztük a szekrényünk ajtajára, mely azóta is csoportunkat diszíti.
A gyerekekkel szeretet üzenetet készítettünk. Mindannyian elmondták véleményüket a szeretetről, és a háláról.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Szeptemberi első boldogságóránkat a hála gyakorlásásval keztük gyerekekkel. Beszélgettünk arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak. Tenyérnyomattal napocskát készítettünk a “Három pillangó” c. meséhez.
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
A derecskei 4. b osztály Hála-hálója láthatatlan, de mindig jelen van. A mélybe zuhanót elkapja, megtartja, és újra felemeli, mint egy trambulin. Most szeptemberben 4. tanévben kezdtük meg az osztállyal a Boldogság órákat. A program eredményességét már többször megtapasztaltam, és a létjogosultságához kétség nem férhet. Ezt nem csak a kutatások bizonyítják, hanem az olyan történetek, mint amit most szeretnék megosztani veletek.
A tanító is ember, és bizony történik az életében olyan tragédia, amitől a félelem, a kétségbeesés és a bánat kiül az arcára. Bármennyire igyekszik uralkodni ezeken az érzelmeken, nem tudja kívül hagyni az osztálytermen. Tanítványaim azonnal észrevették, hogy baj van. Kérdezgettek, hogy miért vagyok ilyen szomorú. Nem szerettem volna beszélni róla, de ezek a mondatok hangzottak el:
-Te mondtad, ha baj van, meséljük el, mert attól könnyebb lesz.
-Azt mondtad, hogy ilyenkor támaszt kell keresni. Mi itt vagyunk neked.
-Azt is te mondtad, hogy optimistán gondolkodjunk, még a legnehezebb napokon is! Emlékszel, amikor apukám nagyon beteg volt?
-Legyél ma te a szeretetgombócunk tölteléke, megölelünk, mert attól jobban leszel!
Ezek után el kellett nekik mesélnem, hogy anyukám nagyon beteg, és rettegek attól, hogy elveszíthetem. Felnőtt komolysággal hallgattak, együttérzően átöleltek. Felidéztük közösen, mennyi mindenért lehetünk hálásak szüleinknek. Biztosítottak róla, hogy ma igazán jók lesznek, és anyukám hamarosan meggyógyul. Hálájuk jeléül, minden szünetben szíveket és feliratokat rajzoltak a táblára, a nap végére százszor elmondták, leírták mennyire szeretnek. Amikor készülődtünk haza (péntek volt) ez hangzott el:
-Hát legalább négy órába telt, hogy újra mosolyogj! Ugye jobban vagy?
-Mi csak akkor vagyunk boldogok, ha te is az vagy!
-Fotózd le a táblát! Ha hétvégén elszomorodsz, nézd meg a képet!
Olyan HÁLÁS voltam ezeknek a törpéknek, és olyan BÜSZKE is rájuk, hogy sokkal jobban éreztem magam. HÁLÁS vagyok a programnak, hogy tanítványaimmal részese lehetek.