A Boldogságóra programot az idei nevelési évben kezdtük el a csoportunkban. A hála téma bevezetését a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Kiengedtük magunkból a bánatot, a szomorúságot. A boldogságmondóka nagyon tetszett a gyerekeknek, ezért többször elismételtük. Beszélgetőkörrel folytattuk a foglalkozást, minden kisgyermek elmondhatta, hogy ő mitől szokott szomorú, vagy boldog lenni, valamint, hogy kinek és miért lehetünk hálásak. A gyerekek nagyon jól el tudták mondani, hogy mi okoz számukra örömöt, mitől szomorúak. Egymás kezét fogva, majd a földön fekve csukott szemmel hallgattuk meg Bagdi Bella: „Szép nap, ölelj most át engem” című dalát. Elmeséltem nekik Bezzeg Andrea, „A Hálafa története” című meséjét. A mese után csigákat színezhettek a gyerekek. Az óvoda udvarán hálaleveleket gyűjtöttek a gyerekek, mindannyian elmondták, hogy melyik falevelet, ki és miért fogja megkapni tőlük a családban. Érdekes volt megfigyelni, hogy még a mozgékonyabb gyerekeknek is sikerült megnyugodniuk a relaxáció, a zenehallgatás alatt. A segédanyag nagyon nagy segítséget nyújtott a foglalkozás tervezésében, lebonyolításában.

A mesét a héten többször is elmeséltem a gyerekeknek. Fiatal korukhoz képest eléggé lekötötte a figyelmüket a történet. Beszélgetésünk során jól átlátták a téma fontosságát, sok kis okos dolgot fűztek hozzá. Az egyik nap gyümölcssalátát készítettünk,azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akiknek valamilyen okból hálásak vagyunk.

A tevékenységet Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem dalának meghallgatásával kezdtük, amit mozgással kísértünk. Beszélgettünk a háláról, kinek miért lehetünk hálásak. A témát A három pillangó mesével dolgoztuk fel. A gyerekek egyik kedvenc meséje, amit örömmel játszottak el. Elkészítettük a meséhez a Napocskát. Ezt követően elkészítettük a Boldog Százlábút, a szívecskékre a gyerekek egymás jeleit rajzolták. Minden gyereknek sikerült a szívecskére rajzolni. A tevékenységet Gryllus Vilmos: Lepke és virág dalának meghallgatásával zártuk. A gyerekek örömmel vettek részt a tevékenységben, nagyon ügyesen eljátszották a mesét, és örömmel rajzolt mindenki a szívecskéjére.

A Kisvárdai Egyesített Óvoda Tompos Úti Tagintézményének Napraforgó csoportosai beszélgetés és a kezdetben pöttyök nélküli katicák segítségével kezdtek ismerkedni a hála szó jelentésével. Ahogy a saját képességeiknek megfelelően elkezdték értelmezni, ízlelgetni ennek a fogalomnak a sokrétű tartalmát, úgy kapott minden katica egyre több pöttyöt. A gyerekek által felhozott példákból kitűnt, hogy hálásak vagyunk, ha kapunk valakitől valamit, hálásak vagyunk a családunkért, azért, hogy van hol laknunk, a végén pedig az is kitűnt, hogy hálásak vagyunk egymásért is, amit öleléssel érzékeltettek.

Hála
Vegyes életkorú csoportunkban a szeptember a befogadás-beilleszkedés időszaka. A „Babóca illemet” a nagyobbak felidézik, alkalmazzák, mutatják. A kicsik pedig folyamatosan ismerkednek a csoportunk szokásaival, szabályaival. A második-harmadik héten már az újonnan érkező gyermekek is egyre vidámabban, bátrabban kapcsolódtak be a közös tevékenységeinkbe. Az első témához, a gyerekek által is jól ismert „A három pillangó” mesét dolgoztuk fel. A gyerekek hamar ráéreztek a néma játékra. Ez a kis érzékenyítés segített abban, hogy meg tudják fogalmazni az érzéseiket. A boldog pillangók tánca megnyugvást és örömöt okozott.
A „hálapók” szerepét örömmel öltöttem magamra. Az örömfonállal sikerült a csoport minden tagját körbe fonni. Ha a kisebbek nem tudtak örömteli dolgot mondani. a nagyok kisegítették őket.
A hónap során a csoportunkban gyakran hangzott el a köszönöm/hála kifejezés. Így egy csodálatos, hosszú, boldog százlábút tudtunk elkészíteni.

A hála gyakorlása a Maci csoportban

Második éve veszünk részt csoportunkkal a Boldolgságóra programban. A hála gyakorlását mint a leghatékonyabb boldogságszint-növelő technikát egy hétre terveztem, de a hónap többi napjain is beszélgettünk, játszottunk ebben a témában.
Sokszor hallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj át engem és a Boldog vagyok dalokat. A dalokra kézenfogva sétáltunk a teremben, de hallgattuk ebédelés közben és altatásnál a mesehallgatás után is.
Megtanultuk a Kerekerdő kalandra hív téged című verset, melyben Boldog Dóra hívja mesehallgatásra a gyerekeket. Elmeséltem nekik a Maci bajban van című bábjátékot. A végén a mesében szereplő bábokat körebe adtuk. A gyerekek nagy szeretettel fogták meg őket, simogatva, puszilva adták tovább társaiknak. Majd a mese mondanivalóját rögzítve együtt a csoporttal átbeszéltük a mese történetét.
Egyik délelőtt Hálaszívet készítettünk a gyerekek festett tenyérlenyomatából. Kértem őket, hogy gondoljanak olyan dolgokra, amiért hálásak. A gyerekek többsége könnyen megfogalmazta a gondolatait, de voltak olyan gyerekek is, akiknek ez nehézséget okozott. Éppen ezért, hogy érezzék, milyen sok minden miatt lehetünk hálásak, a nap folyamán mindig megköszöntem nekik, és kifejeztem a hálámat feléjük, ha valami olyat tettek, aminek én nagyon örültem (szófogadás, kedvesség, egymás segítése…). Ezáltal ők is könnyebben meg tudták fogalmazni a gondolataikat. Jó volt hallani, ahogyan elmondták mindazt, amiért hálásak. Így jobban megismertük azt, hogy a gyerekek minek örülnek, mi teszi őket boldoggá. A „Te miért vagy hálás?” kérdésre a gyerkek válaszaiból a szeretetnyelvükre is lehetett következtetni, hiszen sokan fogalmazták meg a szüleik ölelését, pusziját (testi érintés), a közös programokat (minőségi idő), a kapott játékokat (ajándékozás) hálának. A sok színes kezecskéből szív formát raktunk ki az öltözőnk ajtajára.
Egy másik nap a gyerekekkel Hálaköveket készítettünk. Kértem őket, válasszanak egy nekik tetsző követ, ami kényelmesen elfér a markukban. Majd megbeszéltük, hogy ez egy Hálakő, amire, ha ránéznek, vagy ha a kezükben fogják, akkor eszükbe fog jutni, mi mindenért lehetnek hálásak. A gyerekek színes temperával befestették a köveket, örömmel, kitartóan készítették. Mindegyik Hálakő egyéni lett, nem készült két egyforma.
Megfigyeltük, hogy amikor hálásak vagyunk, akkor nem érzünk szomorúságot és rosszkedvet, mert a hálás gondolkodás semlegesíti a negatív érzéseket.

A hála gyakorlása a Maci csoportban

Második éve veszünk részt csoportunkkal a Boldolgságóra programban. A hála gyakorlását mint a leghatékonyabb boldogságszint-növelő technikát egy hétre terveztem, de a hónap többi napjain is beszélgettünk, játszottunk ebben a témában.
Sokszor hallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj át engem és a Boldog vagyok dalokat. A dalokra kézenfogva sétáltunk a teremben, de hallgattuk ebédelés közben és altatásnál a mesehallgatás után is.
Megtanultuk a Kerekerdő kalandra hív téged című verset, melyben Boldog Dóra hívja mesehallgatásra a gyerekeket. Elmeséltem nekik a Maci bajban van című bábjátékot. A végén a mesében szereplő bábokat körebe adtuk. A gyerekek nagy szeretettel fogták meg őket, simogatva, puszilva adták tovább társaiknak. Majd a mese mondanivalóját rögzítve együtt a csoporttal átbeszéltük a mese történetét.
Egyik délelőtt Hálaszívet készítettünk a gyerekek festett tenyérlenyomatából. Kértem őket, hogy gondoljanak olyan dolgokra, amiért hálásak. A gyerekek többsége könnyen megfogalmazta a gondolatait, de voltak olyan gyerekek is, akiknek ez nehézséget okozott. Éppen ezért, hogy érezzék, milyen sok minden miatt lehetünk hálásak, a nap folyamán mindig megköszöntem nekik, és kifejeztem a hálámat feléjük, ha valami olyat tettek, aminek én nagyon örültem (szófogadás, kedvesség, egymás segítése…). Ezáltal ők is könnyebben meg tudták fogalmazni a gondolataikat. Jó volt hallani, ahogyan elmondták mindazt, amiért hálásak. Így jobban megismertük azt, hogy a gyerekek minek örülnek, mi teszi őket boldoggá. A „Te miért vagy hálás?” kérdésre a gyerkek válaszaiból a szeretetnyelvükre is lehetett következtetni, hiszen sokan fogalmazták meg a szüleik ölelését, pusziját (testi érintés), a közös programokat (minőségi idő), a kapott játékokat (ajándékozás) hálának. A sok színes kezecskéből szív formát raktunk ki az öltözőnk ajtajára.
Egy másik nap a gyerekekkel Hálaköveket készítettünk. Kértem őket, válasszanak egy nekik tetsző követ, ami kényelmesen elfér a markukban. Majd megbeszéltük, hogy ez egy Hálakő, amire, ha ránéznek, vagy ha a kezükben fogják, akkor eszükbe fog jutni, mi mindenért lehetnek hálásak. A gyerekek színes temperával befestették a köveket, örömmel, kitartóan készítették. Mindegyik Hálakő egyéni lett, nem készült két egyforma.
Megfigyeltük, hogy amikor hálásak vagyunk, akkor nem érzünk szomorúságot és rosszkedvet, mert a hálás gondolkodás semlegesíti a negatív érzéseket.