Mindenki kitalált valami szeretetreméltó hála kupont családtagjainak, amit beletöltöttünk egy befőttes üvegbe. Konzerváltuk a későbbi meglepetés időszakra, jeles ünnepekre.

A gyerekekkel sokat beszélgettünk a háláról. Elmondták, hogy ki, miért hálás. Fantasztikus ötleteik voltak, melyeket szavakba öntöttek, képekben, rajzokban jelenítette meg. Ezekből az alkotásokból egy kisebb kiállítást is szerveztünk. Nagyon élvezték a kreatív foglalkozást.

A gyerekekkel sokat beszélgettünk a háláról. Elmondták, hogy ki, miért hálás. Fantasztikus ötleteik voltak, melyeket szavakba öntöttek, képekben, rajzokban jelenítette meg. Ezekből az alkotásokból egy kisebb kiállítást is szerveztünk. Nagyon élvezték a kreatív foglalkozást.

Egy hála kosárba gyűjtötték össze a gyerekek gondolataikat, miért hálásak.

Hálaadás napján mindig állítunk össze adománykosarakat rászoruló családok számára.

Egy hétig húzták a vonalakat. Mindegyik vonal egy hálás köszönet valakinek valamiért.

Megszőttük a hálahálónkat . Olyan sok hálával adták tovább a gombolyagot, hogy a végére össze is gabalyodott.

A témakörhöz hála fát és hála naplót készítettünk. A szívekbe beleírták hálás gondolataikat.

A hálánkat sokféleképpen ki tudjuk mutatni. Annyi levelet rajzoltunk, ahány ötlet eszünkbe jutott. Majd megbeszéltük, hogy milyen hálaötletet jelöltek a levelek.

Én szeptember hónapban folyamatos jelleggel tartottam boldogság foglalkozásokat. Ezekre általában minden pénteken került sor a délután folyamán a Berettyóújfalui József Attila Ált.Iskola és AMI 3.b. osztályában. Új környezetben, új pedagógusokkal kezdődött a gyerekeknek a szeptember hónap,mégis úgy gondolom,hogy sikeresen vettük az „akadályokat”,ebben a boldogságóráknak is nagy szerepe volt. Ezek által még inkább összecsiszolódtunk. A tematikát követve szeptemberben a Hála gyakorlásáról volt szó. Beszélgettünk a gyerekekkel a mindennapokról, a családról és minden olyan dologról,ami nekik a hála szóval összefügg. Természetesen ezeket a beszélgetéseket a hála szó jelentésének megbeszélésével kezdtük.
Leltárt készítettünk azokról a dolgokról,melyekért hálásak lehetnek. Számba vettük egy napjukat reggeltől estig és megbeszéltük, hogy mennyi olyan dolog van,ami most természetes nekik, de ha eltűnne az életükből hiányozna.
Megismerkedtünk a Csodakantár című mesével,melynek lényegét és tartalmát átbeszélve összekötöttük az ő életükkel.
Rajzoltunk szirmocskákat virágnak, háladolgokkal megtöltve.
Írtunk hálalevelet: bárki bárkinek írhatta, egy dolog volt fontos,hogy írja bele,hogy miért hálás neki/mit köszön neki. A legtöbb gyermek az édesanyját választotta, de volt aki a legjobb barátjának írta, olyan is volt, aki a testvére iránt érzett hálát.
Felemelő érzés, hogy az ezeken a foglalkozásokon elhangzott és megbeszélt dolgok mennyire beleépülnek a későbbi kis dolgaikba. A foglalkozások által képesek dolgokat értékelni és más szemmel tekinteni rájuk.
A hónapot pedig méltóképpen a Jerusalema táncmegtanulással zártuk.